"Igazság, személy, vallási dimenzió, szó" - Gianfranco Ravasi bíboros a "Népek udvara"
találkozó témáiról
Szerdán került sor Rómában a Kultúra Pápai Tanácsa szervezésében a rendezvényre, amely
immár hagyománnyá vált a hívők és nem hívők közötti párbeszéd előmozdítására. Idén
a találkozón az írott sajtó munkatársai vettek részt, a megbeszélést Eugenio Scalfari,
a La Repubblica című olasz napilap alapítója és Gianfranco Ravasi bíboros, a vatikáni
dikasztérium elnöke nyitotta meg. A bíboros interjút adott a Vatikáni Rádiónak a "Népek
udvara" ("Pogányok udvara") idei témáiról.
Az első és legnagyobb hatású témakör
az "igazság", amely alapvető kategória magán a kommunikáción belül is. A következő
téma a "személyhez" kötődik, mert természetesen a kommunikációban érintett maga a
személy, olykor agresszív módon is, tehát a kommunikáció egyfajta deontológiai megközelítéséről
van szó. A harmadik téma a "vallási dimenzió": tekintettel arra, hogy az utóbbi időben
egyre érdekesebbé vált a vallási jelenség, főleg Ferenc pápa működése óta. Végül pedig
a "szó" értékéről elmélkedtek, amely a hívőket és nem hívőket egyaránt érinti.
Az
újságírókkal való találkozót közvetlenül megelőzve jelent meg Ferenc pápa levele egy
olasz napilapban. A La Repubblica közzétette XVI. Benedek levelét is, amelyben az
emeritus pápa válaszol az ateista matematikusnak, Piergiorgio Odifreddinek.
Ravasi
bíboros erre reflektálva kijelentette: az elmúlt napokban rendkívüli eseménynek lehettünk
tanúi. Két pápa - az emeritus és a jelenlegi - közvetlenül megjelent a tömegkommunikáció,
azon belül is az újságírás küzdőterén. Ami Odifreddit illeti, nem egyszerűen sajtóbeli
párbeszédről van szó, hanem egy módszeres elmélkedésről, amelyet az emeritus pápa
egy provokatív és vitatható szöveggel kapcsolatban írt, igen gondosan megjelölve annak
alapvető gócpontjait. Ez Ravasi bíboros szerint egyben tanítás is, nemcsak a kultúra
világában dolgozók, hanem tágabb értelemben a lelkipásztorkodásban működők számára
is. Nem szabad félnünk, hogy kimenjünk az "utcára", a kommunikáció világába, akár
lelkipásztorként, akár hívőként, hogy elvigyük a remény, a hit érveit. Érvekről, indokokról
van szó, hogy legyen értelme meghallgatni azokat - tette hozzá a vatikáni bíboros.
Miként
vélekedjünk tehát az emeritus pápa döntéséről, aki azt írja az ateista tudósnak: "Jézusról
való véleménye nem méltó tudományos rangjához", ugyanakkor dicsérő szavakkal illeti
a matematikus párbeszédre való készségét?
A Kultúra Pápai Tanácsának elnöke
szerint éppen ez a kettősség jellemzi a "Népek udvara" kezdeményezést is, amely éppen
XVI. Benedek egyik beszéde nyomán született (amelyet a Római Kúriához intézett). Egyfelől
a vita magas, nemes színvonala szükségeltetik. Odifreddi vitatható könyvében ezért
fontos volt megjelölni azokat a részeket, amelyek vallási szempontból is méltók. Az
érvelés minősége, az intelligens kérdezés fontos tehát. Másrészt pedig kétségtelen,
hogy a párbeszédben el kell ismerni a másik különbözőségét, eljöhet az a pillanat,
amikor parázsló összeütközések adódnak, ez azonban nem mehet át szarkazmusba - ahogy
az Odifreddivel történt. Ehelyett szilárdan, eltökélten kell képviselni az álláspontokat,
és amennyiben a másik identitása negatív ítéletet érdemel, azt közvetlenül és hatékonyan
kell kifejezni.