Alázat és szolidaritás: ez a szeretet útja - a pápa találkozott Cagliariban a szegényekkel, a fogva tartottakkal és az önkéntes segítőkkel

"Én otthon érzem magam itt, és remélem ti is otthon érzitek magatokat ebben a székesegyházban: ahogy Latin-Amerikában mondják, "ez a ház a ti házatok". Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a szegényekhez, a fogva tartottakhoz és az önkéntes segítőkhöz, akikkel vasárnap kora délután találkozott Cagliariban.

"Valamennyien nehézségekkel küzdünk. Egyikünk sem különb a másiknál. Mindnyájan egyenlők vagyunk az Atya előtt, mindnyájan!" - mondta a pápa, aki az alázat és a szolgálat útjáról beszélt. Maga Jézus ez az út, a szeretet útja.

"A szeretetszolgálat nem pusztán szociális segélynyújtás, amivel megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Nem, az nem szeretet, az üzlet. A szeretet ingyenes. A szeretet egy döntés, egy életmód, az alázat és a szolidaritás útja. Nincs más út ehhez a szeretethez: alázatosnak és szolidárisnak kell lenni. Ez a szó, szolidaritás, a selejt kultúrájában - ami nem kell, azt kidobjuk - hogy csak azok maradjanak, akik igaznak, tisztának érzik magukat - szegények! Ez a szó, szolidaritás félő, hogy lassan kivész a szótárból, mert zavaró. Miért?

Azért, mert kötelez, hogy a másikra nézzünk és szeretettel a másiknak szenteljük magunkat. Jobb kitörölni ezt a szót a szótárból, mert idegesít. De mi, mi azt mondjuk: ez az út, az alázat és a szolidaritás. Miért? Mi találtuk ki, papok? Nem! Jézusé: ő mondta! És mi ezen az úton akarunk járni".

Ferenc pápa arra is figyelmeztetett, hogy kerüljük az arrogáns viselkedést a rászorulók szolgálatában. Sokan csak tetszelegnek az irgalmasság szerepében, saját vagy csoportos érdekeikre használják föl a szegényeket. Ez súlyos bűn! A szegények Jézus teste, és én Jézust a saját hiúságomra használom - az ilyen emberek jobban tennék, ha otthon maradnának! Ahogy Szent Pál mondta: Krisztus szeretete sürget minket (vö. 2 Kor 5,14).

Az egyházban azok az elsők, akik szükséget szenvednek, emberi, lelki, anyagi szükséget. Ezért Krisztus útját követve nekünk el kell hintenünk a reményt. Ma az olasz társadalomnak nagy szüksége van a reményre, Szardíniának különösképpen - állapította meg a pápa. Az egyház felelőssége, hogy a szolidaritást gyakorolva elhintse a reményt, együttműködjön a közintézményekkel. A Karitász a szeretetközösség kifejeződése, a keresztény közösség ereje, amely mint a kovász növeli azt.

A Szentatya bátorító szavakkal köszönt el a szegényektől, a fogvatartottaktól és az önkéntes segítőktől: "Ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt! Éppen ellenkezőleg: hintsétek el a reményt!"

A találkozó az öröm légkörében zajlott. A Szentatya a beszédet követően nagy szeretettel személyesen köszöntötte a jelenlévőket, akik leveleket és kis ajándékokat adtak át neki, együtt imádkoztak, majd a pápa áldását adta rájuk. Mielőtt elhagyta volna a cagliari székesegyházat, fogadta a jelen lévő különböző kongregációhoz tartozó szerzetesnők köszöntését.

(gá)