Jézus tekintete megváltoztatja az életünket – Ferenc pápa szombat reggeli homíliája

Szeptember 21-én, szombaton reggel Ferenc pápa a Szent Márta házban bemutatott szentmisén Szent Máté apostolra emlékezett, az evangelista liturgikus ünnepnapján. A pápa az evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését, amely Máté megtéréséről szól.

„Jézus, a bűnös vámos Máté szemébe néz. Élete, bálványa a pénz. De most megérzi szívében Jézus tekintetét” – mondta homíliájában a pápa.

Ez a tekintet teljesen felkavarta, megváltoztatta életét. Mi azt mondjuk, hogy megtérítette. Megváltoztatta az életét. Amint megérezte szívében azt a tekintetet, felállt és követte Jézust. Ez igaz: Jézus tekintete mindig arra késztet bennünket, hogy felemelkedjünk. Egy tekintet, amely felemel bennünket, soha nem alacsonyít le, soha nem aláz meg. Arra szólít fel, hogy állj fel. Egy tekintet, amely mindig növekedésre késztet, arra, hogy haladj előre, bátorít, mert szeret. Érezteti veled, hogy szeret téged. Ez ad bátorságot ahhoz, hogy kövessük Őt: „Az fölkelt és követte őt” – idézett Máté evangéliumából a Szentatya (Mt 9,9-13).

Jézus tekintete nem egyfajta „mágikus” tekintet: Jézus nem volt a hipnózis specialistája. Jézus rátekintett minden emberre és minden ember úgy érezte, hogy Jézus úgy nézi őt, mintha a nevét mondaná. És ez a tekintet megváltoztatta mindenkinek az életét. Ez megváltoztatta Pétert, aki, miután megtagadta a Mestert, találkozott tekintetével és keservesen sírva fakadt.

Azután ott van Jézus tekintete a kereszten: nézte édesanyját, nézte a tanítványt és tekintetével azt mondta, hogy anyukája a mi anyukánk és az egyház anya. Mindezt egy tekintettel. Azután a Jobb Latorra tekintett, majd feltámadása után a megijedt Péterre, akitől háromszor megkérdezte: szeretsz engem? Ettől a tekintettől szégyenérzet töltötte el. „Jót tesz nekünk, ha Jézusnak erről a tekintetéről elgondolkozunk, ha imádkozunk, és ha hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket” – mondta homíliájában a Szentatya.

Jézus Máté otthonába megy, és miközben asztalhoz ül, sok vámos és bűnös érkezik. Ennek híre terjedt és az egész társadalom, de nem a becsületes társadalom, úgy érezte, hogy meghívást kapott arra az ebédre.

Mint abban a példabeszédben, amelyben egy király elrendeli szolgáinak, hogy az útkereszteződéseknél hívjanak meg mindenkit, jókat és rosszakat egyaránt, fia nászlakomájára.

„A bűnösök, a vámosok érezték Jézus tekintetét, amely számukra olyan lehetett, mint amikor rálehelnek a parázsra. Érezték, hogy Jézus felélesztette bennük a tüzet, visszaadta méltóságukat. Jézus tekintete mindig méltóságot ad. Nagylelkű tekintet. „Nézzétek, a Mester a város söpredékével ebédel!” – a söpredék alatt azonban Isten kívánságának parazsai szunnyadtak, Isten képének parazsai, akik arra vártak, hogy valaki tűzzé élessze őket. És ezt tette meg Jézus tekintetével.

Mindnyájan éreztük életünkben ezt a tekintetet, ezt a csodálatos tekintetet. Nem egyszer, hanem sokszor! Talán egy pap részéről, aki hittant tanított nekünk, vagy kiszolgáltatta a bűnbocsánat szentségét – talán egy segítő barát esetében.

Mindnyájan az előtt a csodálatos tekintet előtt állunk majd. És annak biztonságában haladunk előre az életben, hogy rajtunk van tekintete. De Jézus is vár bennünket, hogy véglegesen szemlélhessen minket. És Jézus utolsó tekintete életünkre az örökkévalóságnak szól majd.

Azt kérem ezektől a szentektől, akikre Jézus rátekintett: készítsenek fel minket arra, hogy hagyjuk, hogy Jézus ránk tekintsen és készítsenek fel minket Jézusnak arra az utolsó, egyben első tekintetére” – hangzott Ferenc pápa fohásza a szombat reggeli szentmisén.

(vm)