A pápa az újonnan szentelt püspökökhöz: „Vegyüljetek el nyájatokkal!”

„Legyetek mindig a rátok bízott nyáj körében, ne engedjetek a karrierizmus kísértésének és életetekkel tegyetek tanúságot tanításotokról!” – így buzdította Ferenc pápa szeptember 19-én délelőtt a főpásztorokat, akik részt vettek az új püspökök számára megrendezett római kongresszuson. A csütörtökön véget ért találkozót a Püspöki Kongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja szervezte.

Az eseményen, amelyet minden évben megrendeznek, részt vesznek a Római Kúria dikasztérium vezetői is. A találkozó célja, hogy számos információval gazdagítsa az újonnan felszentelt főpásztorokat fontos küldetésük teljesítésére vonatkozóan. Az idei megbeszélésen jelen volt 26 keleti püspök is, akik nem vettek részt a 2012-es kongresszuson, mivel Libanonban találkoztak XVI. Benedek pápával apostoli látogatása alkalmából.

„Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek” – idézte a zsoltár szavait Ferenc pápa a világ minden részéről érkezett főpásztorokhoz mondott beszédében (Zsolt 133,1). Római látogatásuk jó alkalom volt arra, hogy megtapasztalják a testvériséget, a barátságot, egymás megismerését. A Szentatya rámutatott a szeretetközösség szentségi kötelékeire, amelyek a püspöki kollégium tagjait egymáshoz, valamint Róma püspökéhez fűzik.

„Legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven; ne haszonlesésből, hanem odaadással; ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei” (1 Pt 5,2). Szent Péter szavai legyenek szívükbe vésve! – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd három pontban fejtette ki, mint jelent „legeltetni Isten nyáját”: nagylelkűen befogadni, a nyájjal együtt haladni, a nyájjal maradni.

A nagylelkű befogadás azt jelenti, hogy házuk ajtaja mindig nyitva áll az őket keresők előtt. Jóságuk révén az emberek megtapasztalják Isten atyaságát és azt, hogy az egyház mindig jó anya, aki mindenkit szeret és befogad.

A nyájjal együtt haladni azt fejezi ki, hogy a püspök nyájával és nyájában tölti életét. Képes mások meghallgatására, megértésére, segítésére, vagyis a szeretetszolgálatra.
Ennek első fontos lépése, hogy mind lelkiekben, mind anyagi szükségleteikben támogassák papjaikat, különösen szolgálatuk nehéz pillanataiban. Soha nem elveszett idő, amit papjaikkal töltenek! Mindig álljanak rendelkezésükre, ha segítséget kérnek, soha ne hagyjanak válasz nélkül egy telefonhívást, szüntelenül éreztessék velük közelségüket.

A püspökök továbbá legyenek mindig jelen egyházmegyéjükben. A pápa idézett a krizma szentelő misén mondott homíliájából, amikor arra kérte a papokat, hogy viseljék magukon „juhaik illatát”. Jelenlétük nem másodlagos, hanem nélkülözhetetlen népük körében. Ne zárkózzanak be önmagukba, hanem menjenek híveik közé, egészen az egyházmegye határvonalaiig, a „lét perifériáiig”, ahol szenvedéssel, magánnyal, emberi lepusztultsággal találkoznak. Haladjanak népük előtt, mutatva az utat, középen, hogy megerősítsék az egységet és hátul, hogy senki ne maradjon le. Vegyüljenek el nyájukkal!

Ami a szolgálat stílusát illeti, a pápa a három következő kulcsszót alkalmazta: alázat, egyszerűség és lényegesség. A püspökök nem „hercegek”, nem nagyravágyó emberek, nem arra várnak, hogy egy szebb, fontosabb, gazdagabb egyház jegyesei legyenek. A Szentatya óva intette a főpásztorokat, hogy ne essenek bele a karrierizmus csapdájába! Minden nap tegyék fel maguknak a kérdést: életmódom megfelel-e annak, amit tanítok?

Végül a harmadik gondolatot a következő szavakkal fejtette ki Ferenc pápa: maradjatok a nyájjal, maradjatok egyházmegyétekben, ne keressétek az előléptetést. Napjainkban, az internet világában a kapcsolatok felgyorsultak, könnyen utazunk egyik helyről a másikra. Azonban kerüljék a botrányt, hogy ún. „repülőtéri püspökké” váljanak. Egyházmegyei lakhelyük nem pusztán gyakorlati szempontból fontos, hanem teológiai gyökere van: közösségük jegyesei, akiket szoros kapcsolat fűz a rájuk bízott néphez.

Legyenek befogadó főpásztorok, haladjanak együtt népükkel, szeretettel, irgalmassággal, kedvesen, atyai szilárdsággal, alázattal és diszkrécióval. Legyenek képesek felmérni saját korlátaikat és rendelkezzenek jó adag humorérzékkel! – tanácsolta a püspököknek Ferenc pápa.

Személyükön keresztül üdvözletét küldte hazájuk híveinek, majd a következő szavakkal zárta beszédét: „Két szíriai püspök jelenléte arra késztet bennünket ismét, hogy közösen kérjük Istentől a béke ajándékát. Békét Szíriának, békét a Közel-Keletnek, békét a világnak! Ne feledkezzetek meg rólam imáitokban, mint ahogy én is imáimba foglallak titeket. Mindnyájatoknak és közösségeiteknek szívből adom áldásomat”.

(vm)