Az egyház olyan, mint egy bátor édesanya, aki elvezeti gyermekeit a Jézussal való
találkozásra - Ferenc pápa kedd reggeli homíliája a Szent Márta házban
A Szentatya a keddi evangéliumi szakaszból kiindulva Jézus és a naimi özvegy (Lk 7,11)
találkozásáról beszélt, párhuzamot vonva az asszony és az egyház "özvegysége" között,
amely - mint mondta - a történelem zarándokútját járja, hogy találkozzon Jézussal.
Jézusban
megvan a képesség arra, hogy együtt érezzen velünk, magára vegye szenvedéseinket.
Jézust szánalom fogta el a naimi özvegy láttán, aki elveszítette egyetlen fiát is.
Jézus tudta, mit jelent abban a korban özvegynek lenni - jegyezte meg a pápa, majd
hozzátette: az Úr különös szeretettel veszi körül az özvegyeket, gondot visel rájuk.
Bizonyos értelemben maga az egyház is özvegy, ezért a naimi özvegyasszony az egyház
ikonja is lehet.
"Jegyese elment és ő (az egyház) zarándokol a történelemben
azt remélve, hogy megtalálja, hogy találkozik Vele. Az egyház lesz a végleges menyasszony.
De időközben ő - az egyház - egyedül van! Az Úr nem látható. Van egy bizonyos özvegyi
vonatkozása... És az egyház özvegységét juttatja eszembe. Ez a bátor egyház, amely
megvédi fiait olyan, mint az özvegyasszony, aki elment az igazságtalan bíróhoz, hogy
az igazságot szolgáltasson neki, és végül győzött. A mi anyaszentegyházunk bátor!
Annak a nőnek a bátorsága van benne, aki tudja, hogy fiai az övéi és meg kell védenie
őket, el kell, hogy vezesse a Jegyesével való találkozáshoz".
A pápa elidőzött
a Bibliában szereplő néhány özvegy alakján: kiemelte a bátor, makkabeus asszonyt,
aki hét gyermekével együtt vértanú halált halt, mert nem akarta megtagadni Istent.
A Bibliából tudjuk, hogy ez az asszony dialektusban beszélt gyermekeihez, számukra
ez volt az anyanyelv. Az egyház is dialektusban beszél hozzánk, az igazi ortodoxia
nyelvén, amelyet mindannyian értünk: a katekizmus nyelvén, amely erőt ad a rossz elleni
küzdelemhez.
"Ez az egyház özvegyi dimenziója, mely a történelemben zarándokol
abban a reményben, hogy találkozzon Jegyesével, hogy megtalálja Őt... És a mi egyházanyánk
ilyen! Egy olyan egyház, amely, ha hűséges, tud sírni. Amikor az egyház nem sír, akkor
valami nincs rendben. Sír fiaiért és imádkozik! Egy olyan egyház, amely előre megy
és fölneveli fiait, erőt ad nekik és elkíséri őket az utolsó búcsúig, hogy Jegyese
kezében hagyja őket, akivel végül ő is találkozik. Ez a mi anyaszentegyházunk! Én
ebben a síró özvegyben látom. És mit mond az Úr az egyháznak? 'Ne sírj. Én veled vagyok,
elkísérlek, én ott várlak, a menyegzőn, az utolsó menyegzőn, a bárány menyegzőjén.
Állj meg, ez a fiad, aki halott volt, most él!'"
"És ez a párbeszéd, amelyet
az Úr folytat az egyházzal" - folytatta homíliájában a pápa. "Az egyház megvédi fiait,
de amikor látja, hogy fiai halottak, sír és az Úr azt mondja neki: 'Én veled vagyok
és a fiad velem van'". Ahogy a naimi ifjúnak azt mondta, hogy keljen föl halotti ágyából,
úgy mondja nekünk is sokszor Jézus, hogy keljünk föl, valahányszor meghalunk a bűn
miatt és megbocsátást kérünk tőle. Jézus, amikor megbocsát nekünk és visszaad minket
az életnek, akkor visszaad minket édesanyánknak.
"A mi kiengesztelődésünk
az Úrral nem ér véget a párbeszédben "Én, te és a pap között, aki megadja nekem a
bűnbocsánatot'; hanem akkor ér véget, amikor az Úr visszaad bennünket anyánknak. Ott
ér véget a kiengesztelődés, mert nincs életút, nincs megbocsátás, nincs kiengesztelődés
az anyaszentegyházon kívül. És így, ezt az özvegyasszonyt látva eszembe jut mindez,
kissé rendszertelenül... De én ebben az özvegyasszonyban az egyház özvegységének ikonját
látom, amely zarándokol, hogy megtalálja Jegyesét. Kedvem támad kérni az Úr kegyelmét,
hogy mindig bízzunk ebben az 'édesanyában", aki megvéd, aki tanít minket, fölnevel
és megtanít dialektusban beszélni".