Szeptember 20-a Kim
Taegon Szent András áldozópap, Csong Haszang Szent Pál és társaik, a koreai vértanúk
kötelező emléknapja. Kim Szent András az első koreai pap és a koreai vértanúk szentté
avatása volt az első, ami a középkor óta Rómán kívül történt.
Az 1847. előtt
vértanúságot szenvedett hetvenkilenc vértanút 1925. július 5-én XI. Pius pápa; az
1859 utáni huszonnégy vértanút pedig 1968. október 6-án VI. Pál pápa avatta boldoggá.
1984. május 6-án II. János Pál pápa Koreában mindnyájukat szentté avatta. Kim Taegon
Szent András ereklyéi a Suwon egyházmegye Mirinae-i szentélyben; a többi vértanúé
a szöuli katedrális kriptájában, Yanghwa város bazilikájában és másutt találhatók.Kim
Taegon Szent András a koreai klérus védőszentje.
Mindannyian az egyik legfiatalabb
Egyházhoz, a koreai Egyházhoz tartoztak, amelynek története csak a XVIII. század vége
felé kezdődött, amikor fiatal koreai tudósok egy csoportja az európai irodalmat tanulmányozva
először találkozott a kereszténységgel. Érdeklődésük, amely kezdetben csak kíváncsiságból
fakadt, a kegyelem hatására idővel átalakult hitté. Amikor felismerték a keresztség
szentségének jelentőségét, egyiküket elküldték Pekingbe, hogy ott felvegye a keresztséget.
Az évszázadokon át elszigetelt koreaiak számára Peking volt az egyetlen város, ahová
évente egyszer elmentek, hogy az adót befizessék.
Éppen ezen látogatások alkalmával
jutottak el Koreába is a keresztény könyvek. Hazájába visszatérve a küldött, aki menetközben
a keresztségben felvette a Péter nevet, megkeresztelte a többi tudóst is, amellyel
megalapították a koreai keresztény Egyházat. Ez volt az egyetlen eset az Egyház történetében,
amikor egy nemzethez nem külföldi misszionáriusok által jutott el az evangélium, hanem
saját világi testvérein keresztül.
* * *
A II. Vatikáni
Zsinat egyik dokumentuma, amely a világi hívek apostolkodásáról szól (Apostolicam
auctositatem), emlékeztet bennünket, keresztényeket, hogy „azon fáradozzunk, hogy
a világon minden ember megismerje Jézus Krisztust” (3.) Erről azonban gyakran megfeledkezünk.
Egy misszionárius mesélte egy alkalommal, aki az Amazonas őserdejében szolgált – „Történt
velem egyszer, hogy eljutottam egy törzshöz, amelynek tagjai még sosem hallottak Jézus
Krisztusról. Ahogy náluk maradtam egy darabig, egy bizonyos idő elteltével láttam,
hogy a fiúk a játék ideje alatt fociztak. Labda híján azonban Coca-Colás dobozokat
rugdostak. Elgondolkodtatott, hogy egy olyan dolog, amit körülbelül száz évvel ezelőtt
találtak fel, már eljutott hozzájuk, Isten Igéje viszont, amelyet már kétezer éve
hirdetnek a földön, még nem?!”
* * *
A koreai keresztények az
egész világ számára példát nyújtanak a missziós munka rendkívüli dinamikájáról. Amikor
tizenkét évvel az első koreai, Péter, megkeresztelése után az első kínai pap koreai
földre lépett, már négyezer keresztényt talált ott, akik közül még egyik sem látott
papot életében. Hét évvel később ez a szám már elérte a tízezret. Ezt a lendületet
nem tudta megtörni a majdnem száz évig tartó keresztényüldözés, amelynek következtében
vértanúhalált szenvedett három püspök, tíz pap és több mint tízezer hívő. Az 1866-1872.
között folyó keresztényüldözésben közel nyolcezer keresztény halt meg, ami az akkori
hívek egyharmada lehetett.
Részlet Kim Taegon Szent András, az első koreai
pap utolsó buzdításaiból:
Ötven-hatvan éve, amióta az Anyaszentegyház a
mi Koreánk földjére lépett, a hívek újra meg újra üldözést szenvednek, és jelenleg
is üldözés dühöng. Nagyszámú hittestvérünk került börtönbe, közük én is. […] Itt húszan
vagyunk, és Isten kegyelméből még mindegyikünk jól van. Kérlek, hogy el ne hanyagoljátok
azok családját, akiket esetleg megölnek. […] Véget vetek a levélnek. Minthogy ilyen
közel vagyunk a küzdelemhez, arra kérlek titeket, viselkedjetek hűségesen, hogy végül
az égbe jutva, ott üdvözöljük majd egymást.
A levél címzettjei nem okoztak
csalódást papjuknak. Röviddel a levél megírása után ugyanis „üdvözölhették” őt: -
Csong Haszang Szent Pált, aki 44 évesen vezette a közösséget, karddal lefejezték; -
Kim Kolumbát, akit 26 évesen kegyetlenül megkínoztak a börtönben, nővérével együtt
lefejezték; - Yu Taech’ol Pétert, aki 13 évesen került fogságba, szörnyű kínzásoknak
vetették alá, lenyúzták a bőrét, majd megfojtották; - Yi Ágota, akit 17 évesen
vetettek fogságba, és akinek azt hazudták, hogy szülei megtagadták hitüket, annyit
válaszolt csak: „Ez az ő dolguk, én nem tudom megtagadni Krisztust”. Mindezek
a vértanúk, akiknek ilyen érdekes nevük van, a rendkívüli hitvallásukon túl bővítik
az Egyházról kialakított látószögünket, amely magába foglalja „minden nemzet, minden
törzs, minden nép és minden nyelv minden emberét” (vö. Jel 7,9).
* * *
„Minél
több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények
vére magvetés” – írta a III. század elején Tertullianus. Ezek a szavak igaznak bizonyultak
Koreában is. A XX. század elején a keresztények a lakosság alig 1%-át tették ki, száz
évvel később már több mint 40%-át.
A koreai Egyház fennállása 200. évfordulójának
alkalmából 1984-ben II. János Pál pápa meglátogatta az országot, tiszteletét fejezve
ki mindenki iránt, aki vérét adta Krisztusért. Közülük 103-at szentté avatott. A középkor
óta ez volt az első szentté avatás Rómán kívül.
Koreában az Egyház sajnos
továbbra is vérével adózik hitéért. Az északi, kommunista országrészben az üldözések
ugyanolyan könyörtelenek, mint hajdanán. Nem tudunk 170 pap és 60 ezer keresztény
életéről, akik az ország két részre osztása után Észak-Koreában maradtak. Sem a nevét,
sem a számát nem tudjuk azoknak, akik napjainkban vértanúságot szenvednek.
Egy
biztos, egy napon, amikor a falak leomolnak, meg fognak minket szégyeníteni hitükkel.
__________________________
Istenünk,
minden nemzet teremtője és üdvössége! Te csodálatos módon gyermekeid sorába fogadtál
egy népet Korea földjén, meghívtad a katolikus hitre, és vértanúid: Kim Taegon Szent
András áldozópap, Csong Haszang Szent Pál és társaik dicsőséges tanúságtétele által
gyarapítottad. Az ő példájukra és közbenjárásukra tégy minket is mindhalálig állhatatossá
parancsaid teljesítésében. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él
és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.