"Ami elveszett" (Lk 15. 1-32) - P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 24. vasárnapra

A jövő vasárnapi evangélium Lukács 15. fejezetéből Jézus legszebb példabeszédeit rögzíti: az elveszett bárány, az elveszett drachma és főleg a tékozló fiú példázata az irgalmas Atyaistent és a bűnösöket, az elveszetteknek hitteket kereső, magához ölelő, megmentő Isten Fia kimondhatatlan szeretetét állítja elénk. „Jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.” Jézus a megtérésre helyezi a hangsúlyt: „megtérő” bűnösről van szó, nem pedig a bűnnel szembeni engedékenységről. Különben is: csak a farizeusok gondolják magukat igazaknak, bűn nélkülieknek. Jézus, amikor megbocsát a házasságtörő asszonynak, a farizeusok felé fordul: „az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van.” Amikor azok eloldalognak, így fordul az asszonyhoz: „Menj, és többé ne vétkezzél!” – Amikor az atyai házba bűnbánattal visszatérő tékozló fiú elkezdi a bűnbánat szavait, örvendező atyja nem is hagyja befejezni a mondatot, magához öleli, és nagy lakomát rendez az elveszett, de megkerült kisebb fiúnak.

Nem hívők vagy nem katolikusok nemegyszer ilyen megjegyzéseket tesznek: „Ti elmentek a paphoz, meggyónjátok bűneiteket újra meg újra, azt gondolva, hogy ezzel Isten megbocsát. A magát hívőnek tartó protestáns azt mondja: „Nekünk nincs szükségünk papi közvetítésre, hiszen egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket.” A mondat második fele igaz. Mi katolikusok is ezt valljuk. De azt is hisszük, hogy a feltámadt Krisztus a Szentlelket elküldve az apostolokra és utódaikra, a felszentelt papokra ruházta rá a bűnbocsánat lelki hatalmát. Amikor a pap keresztel, vagy a bűnöket bocsátja, akkor általa Krisztus keresztel és bocsátja meg a bűnöket. Nyílván, alapvető vitatott hittani kérdés ez katolikusok és protestánsok között.

Itt idéznék Ferenc pápa aug. 25-i déli megindító beszédéből: „A kapu maga Jézus” (vö. Jn 10,9). Ő a kapu, az átmenet az üdvösségbe. Ő vezet el bennünket az Atyához. Az a kapu, amely Jézus, soha nincsen becsukva, mindig nyitva áll mindenki számára, kivétel, kizárás, kiváltságok nélkül. Mert Jézus nem zár ki senkit sem. Talán valaki közületek ezt mondhatná: ’De atyám, én biztosan ki vagyok zárva, mert nagy bűnös vagyok: sok rossz dolgot tettem életemben....’ - „Nem: nem vagy kizárva!” – válaszolja Ferenc pápa, majd kicsit meghökkentően folytatja: „Pontosan ezért tartozol a kedveltek közé, mert Jézus mindig a bűnösöket kedveli, hogy megbocsásson nekik és szeresse őket. Jézus vár, hogy átölelhessen, hogy megbocsáthasson neked. Ne félj: Ő vár téged. Végy magadon erőt, és bátran lépj be kapuján. Mindenki meghívást kapott arra, hogy átlépjen ezen a kapun, a hit kapuján és belépjen Jézus életébe, hogy beengedje saját életébe Jézust, hogy Ő átalakítsa és megújítsa azt, teljes és tartós örömöt ajándékozva.”

Majd később még így buzdított: „Ne féljünk attól, hogy átlépjünk a Jézusba vetett hit kapuján, hogy hagyjuk, hogy egyre jobban belépjen életünkbe, hogy kilépjünk önzéseinkből, bezártságainkból, a többiek iránti közönyünkből. Mert Jézus olyan fénnyel világítja meg életünket, amely nem alszik ki soha. Nem egy tűzijáték, nem egy villanás: nem. Nyugodt fény, amely örökké tart és békét ad. Ilyen az a fény, amellyel találkozunk, ha Jézus kapuján lépünk be.”