A fiatalok legyenek az egész világ reménysége – Ferenc pápa beszéde az általános kihallgatáson

Szeptember 4-én, szerdán délelőtt a nyári szünet után a Szentatya újrakezdte a szerda délelőtti általános kihallgatásokat, folytatva katekézisét. Ez alkalommal brazíliai apostoli látogatását idézte fel, amelyre a Rio de Janeiro-ban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából került sor.

„Több mint egy hónap telt el azóta, de fontosnak tartom, hogy visszatérjek az eseményre. Az időbeli távolság lehetővé teszi, hogy jobban megértsem jelentőségét” – mutatott rá Ferenc pápa.

Mindenekelőtt hálát adott az Úrnak, mert mindent Ő irányított Gondviselésével. „Számomra, aki Amerikából származom, szép ajándék volt” – mondta a pápa, majd így folytatta: „Köszönetet mondok az Aparecidai Miasszonyunknak is, aki elkísért az egész úton: elzarándokoltam Brazília nagy nemzeti kegyhelyére és az Aparecidai Szűzanya kegyképe végig jelen volt az Ifjúsági Világtalálkozó pódiumán. Nagyon örültem ennek, mert az Aparecidai Miasszonyunk nagyon fontos a brazíliai helyi egyház története és egész Latin-Amerika számára; Aparecidában mi, latin-amerikai és karibi püspökök Közgyűlést tartottunk Benedek pápával: nagyon jelentős állomás volt ez lelkipásztori szempontból a világnak azon a részén, ahol a katolikus egyház legnagyobb része él”- emlékeztetett rá Ferenc pápa.

Ezután ismételten köszönetét fejezte ki a polgári és egyházi hatóságoknak, az önkénteseknek, a biztonsági erőknek, Rio de Janeiro és más brazil városok plébániai közösségeinek, ahol a zarándokokat testvéri szeretettel fogadták be. A brazíliai családok és plébániák vendégszeretete az Ifjúsági Világtalálkozó egyik legszebb jellemzője volt. Nagyon rendes emberek! – tette hozzá elismerően a Szentatya.

„Valóban nagy szívük van. A zarándoklat mindig kényelmetlenséggel jár, de a befogadás hozzájárul ezek leküzdéséhez, sőt egymás megismerésének, barátságok születésének alkalmává válik. Ezáltal is növekszik az egyház az egész világon, mint a Jézus Krisztusban való barátság valódi hálózata, egy olyan háló, amely, miközben magával ragad, egyben szabaddá tesz. Tehát befogadás: ez az első szó, ami felmerül a brazíliai utazás tapasztalatából: befogadás!” – ismételte meg a Szentatya.

„Egy másik szó, amely jól összefoglalja az eseményt, az „ünnep”. Az Ifjúsági Világtalálkozó mindig ünnep, mert amikor egy város megtelik fiatal fiúkkal és lányokkal, akik a világ minden részéről származó zászlókkal vonulnak fel az utcákon, köszöntik, átölelik egymást, akkor valódi ünnepről van szó. Ez egy jel mindannyiunk, nem pusztán a hívők számára. A legnagyobb ünnep azonban a hit ünnepe, amikor közösen dicsőítjük az Urat, énekelünk, hallgatjuk Isten Szavát, csöndben végezzük a Szentségimádást: mindez az Ifjúsági Világtalálkozó csúcspontját jelenti, ez az igazi célja ennek a nagy zarándoklatnak, és ezt főleg a szombat esti nagy imavirrasztáson és a záró szentmisén éljük meg. Íme: ez a nagy ünnep, a hit, a testvériség ünnepe, amely itt, a földön kezdődik el és nem lesz vége. De ez csak az Úrral lehetséges! Isten szeretete nélkül nincs igazi ünnep az ember számára!”

„Befogadás, ünnep. Azonban nem hiányozhat egy harmadik elem: a küldetés. Ezt az Ifjúsági Világtalálkozót a következő missziós téma jellemezte: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” Hallottuk Jézus szavát: ez az a küldetés, amelyet mindnyájunkra bíz! Ez a Feltámadt Krisztus parancsa tanítványainak: „Menjetek” – lépjetek ki önmagatokból, minden bezártságból és vigyétek el az evangélium fényét és szeretetét mindenkinek, a lét legvégső határaiig! Pontosan ez volt Jézusnak a küldetése, amit a fiatalokra bíztam, akik ameddig a szem ellát, megtöltötték a copacabanai tengerpartot. Jelképes hely, az óceán partja, amely a Galileai-tó partjára emlékeztetett. Igen, mert az Úr ma is ezt ismétli: „Menjetek” és hozzáteszi: „Én veletek vagyok minden nap…”

„Hallottuk szavait. Ez alapvetően fontos!” – hangsúlyozta katekézisében Ferenc pápa. „Csak Krisztussal vihetjük el másoknak az evangéliumot. Nélküle semmit sem tehetünk, ezt Ő maga mondta (vö. Jn 15,5). Vele egyesülve azonban sok mindent tehetünk. Egy fiú vagy egy lány a világ szemében keveset, vagy semmit sem számít, Isten szemében azonban Országának apostola, Isten reménysége! Minden fiatalt szeretnék erőteljesen arra kérni – folytatta beszédét a pápa, majd megkérdezte: nem tudom, hogy ma vannak-e fiatalok a téren? Vannak néhányan? Szeretném mindnyájatoktól megkérdezni: akartok Isten reménysége lenni? Akartok az egyház reménysége lenni?” A térről jól hallatszott a fiatalok kiáltása: Igen!

„Egy olyan fiatal szív, amelyik befogadja Krisztus szeretetét és reménységgé alakul át mások számára, hatalmas erőt jelent! Ti, fiúk és lányok, minden fiatal, alakuljatok át reménységgé! Nyissátok ki a kapukat a reménység új világa előtt! Ez a ti feladatotok. Akartok-e reménység lenni mindnyájunk számára?” És a fiatalok ismét kórusban kiáltották: Igen!!

Gondoljunk arra, hogy milyen sokat jelentett a fiataloknak az a sokasága, akik találkoztak a feltámadt Krisztussal Rio de Janeiro-ban és szeretetét magukkal viszik a mindennapi életbe, ahol élnek ott tovább adják azt. Nem kerülnek az újságok címlapjára, nem követnek el erőszakos tetteket, nem okoznak botrányokat, tehát nincs hírértékük. De ha egységben maradnak Jézussal, építik Országát, a testvériséget, a javak megosztását, az irgalmasság műveit cselekszik, akkor olyan hatalmas erőt jelentenek, amelyik a világot igazságosabbá, szebbé alakítja át”.

A pápa ezután ismét feltette a téren jelenlévő fiataloknak a kérdést: „van bátorságotok ahhoz, hogy válaszoljatok erre a kihívásra? Van, vagy nincs bátorságotok? Nem jól hallottam… Megteszitek, hogy ennek a szeretetnek, irgalmasságnak az erejévé váltok, amelynek bátorsága van ahhoz, hogy átalakítsa a világot?” Igen – visszhangzott a Szent Péter tér a fiatalok lelkes válaszától.

Ferenc pápa végül ezekkel a szavakkal zárta szerda délelőtti katekézisét: „Kedves barátaim! Az Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalata a történelem valódi nagy hírére, a Jó Hírre emlékeztet bennünket, akkor is, ha nem jelenik meg az újságokban és a televízióban: Isten szeret bennünket, ő az Atyánk, aki elküldte Fiát, Jézust, hogy mindnyájunkhoz közel álljon és üdvözítsen bennünket. Elküldte Jézust, hogy üdvözítsen minket, hogy megbocsásson nekünk mindent, mert Ő mindig mindent megbocsát: Jézus mindig megbocsát, mert jó és irgalmas.

Emlékezzetek rá: befogadás, ünnep és küldetés. Ez a három szó ne legyen pusztán a riói események emléke, hanem legyen életünk és közösségünk lelke” – fejezte be beszédét Ferenc pápa a nyári szünet után megtartott első szerda délelőtti általános kihallgatáson.

Az audienciát követően a pápa fogadta San Marino régenskapitányait, Antonella Mularonit és Denis Amicit, akik előzőleg megbeszéléseket folytattak a vatikáni államtitkárral, Tarcisio Bertone bíborossal, illetve Dominique Mamberti érsekkel, a vatikáni államközi kapcsolatok titkárával. A szívélyes megbeszélések során elégedetten nyugtázták San Marino és a Szentszék jó kapcsolatait. Megvitatták a Földközi-tenger keleti vidékén kialakult drámai helyzet súlyosságát. Hangsúlyozták, hogy csak a nemzetek együttes erőfeszítése garantálhatja a szíriai konfliktus békés megoldását, valamint az egész térség biztonságát. San Marino elöljáróinak vatikáni látogatása során a felek megerősítették, hogy tovább kívánják folytatni az építő együttműködést mind a kétoldalú kapcsolatok terén, mind pedig a nemzetközi közösség keretei között.

(vm)