„A szív nyugtalansága vezet el Istenhez és a szeretethez” – Ferenc pápa homíliája
az Ágoston-rendi szerzetesek általános káptalanját megnyitó szentmisén
Augusztus 28-án, szerdán délután 6 órakor a Szentatya szentmisét mutatott be a római
Szent Ágoston bazilikában. A szertartás megnyitotta a rend általános káptalanját,
amelyen öt földrészről vesz részt 90 káptalani atya. A pápa, mielőtt belépett volna
a bazilikába, több alkalommal is megállt, hogy személyesen köszöntse az utcákon órák
óta rá váró embereket. Homíliájában Szent Ágoston Vallomások c. művének közismert
mondásából indult ki: „Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg
nem nyugszik Tebenned” (Szent Ágoston: Vallomások, I,1,1).
„Melyek azok a
nyugtalanságok, amelyeket fel kell ébresztenünk és életben kell tartanunk életünkben
Szent Ágoston buzdítása szerint?” – tette fel a kérdést a pápa. Szent Ágoston nyugtalan
szíve ma is tanít bennünket – mondta, felidézve személyes Istenkeresését. A nyugtalanság
három különböző aspektusát fogalmazta meg: „a spirituális keresés nyugtalansága, az
Istennel való találkozás nyugtalansága, valamint a szeretet nyugtalansága”.
A
Szentatya azokhoz intézte szavait, akik közömbösnek érzik magukat Istennel, a hittel
szemben, akik távol állnak Istentől, vagy éppen eltávolodtak tőle. Mi is gyakran távol
vagyunk Istentől, elhagyjuk őt számtalanszor a mindennapi életben. Tekintsünk szívünk
mélyére és tegyük fel a kérdést: olyan-e a szívünk, ami valami nagyra vágyik, vagy
olyan szív, amelyet a dolgok elaltattak?
Ágostont szíve nyugtalansága vezeti
el a Krisztussal való találkozáshoz – fejtette ki a pápa. Azonban Isten felfedezésekor
nem zárkózik önmagába, mint aki már megérkezett céljához, hanem tovább folytatja útját.
Az igazság, Isten keresésének nyugtalansága arra készteti, hogy egyre jobban megismerje
Istent, hogy kilépjen önmagából és Istent megismertesse másokkal is. Ez a szeretet
nyugtalansága.
Ágoston hagyja, hogy Isten nyugtalanná tegye őt. Fáradhatatlanul
hirdeti az Urat, bátran, félelem nélkül evangelizál, arra törekszik, hogy Jézus, a
Jó Pásztor képmása legyen, aki jól ismeri juhait (vö. Jn 10,14). „Sőt, ahogy szeretem
elismételni, megérzi nyája illatát és elmegy, hogy megkeresse az eltévedt bárányokat”
– hangsúlyozta a Szentatya. Ágoston megéli azt, amit Szent Pál jelöl meg Timóteus
és mindannyiunk számára: hirdesd Isten szavát, akár alkalmas, akár alkalmatlan (vö.
2 Tm 4,2). „Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!”
Ágoston
kincse pontosan ez a magatartásforma: mindig haladjunk Isten felé, haladjunk a nyáj
felé, ne „privatizáljuk” a szeretetet, hanem mindig legyünk úton Isten és az emberek
felé, a nyugtalanság békéjével.
A nyugtalanság azonban egyben szeretet is.
Szüntelenül, megállás nélkül keressük a másik javát, a szeretett személy javát, azzal
az intenzitással, amely könnyeket csal szemünkbe. A szeretet nyugtalansága mindig
arra késztet, hogy elinduljunk a másik felé, nem várva meg, hogy segítséget kérjen.
A pápa itt utalt Szent Ágoston édesanyjára, Szent Mónikára, aki annyit sírt, mielőtt
fia megtért volna. Ma is hány anyuka ontja könnyeit, hogy gyermekei visszatérjenek
Krisztushoz!
A pápa felidézte Jézust, aki sírt barátja, Lázár sírjánál, Pétert,
aki megtagadta Jézust, majd amikor találkozik a Mester irgalommal és szeretettel teli
tekintetével, keserves sírásra fakad. Hogyan állunk a szeretet nyugtalanságával?
Hiszünk-e ténylegesen az Isten és a testvérek iránti szeretetben? Vagy csak névlegesen
hiszünk benne? Hagyjuk, hogy nyugtalanítson bennünket testvéreink szükséglete, vagy
önmagunkba, közösségeinkbe zárkózunk, amely számunkra sokszor egyenlő a kényelemmel?
Lehet úgy élni egy bérházban, hogy nem ismerjük a szomszédainkat, vagy úgy élünk egy
közösségben, hogy nem ismerjük igazán rendtársunkat – mondta a pápa, majd fájdalommal
gondolt azokra az Istennek szentelt életet élőkre, akik nem képesek a szeretetre és
akiket „agglegényeknek” nevezett. A szeretet nyugtalansága a lelkipásztori termékenységet
ajándékozza nekünk – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így fohászkodott:
„Kérjük
az Úrtól, nektek, kedves Ágoston-rendi szerzetesek, akik most kezditek Általános Káptalanotokat
és mindnyájunknak: őrizze meg szívünkben a spirituális nyugtalanságot, hogy mindig
keressük Őt, a nyugtalanságot, hogy bátran hirdessük és a szeretet nyugtalanságát
minden testvérünk iránt”.