Jézus alázatra tanít – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 22. vasárnapra
Isten Fia, aki érettünk
emberré lett, aki beteljesítette az izajási Szenvedő Szolga sorsát, amikor „engedelmes
lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” - a legnagyobb példát adta az alázatosságra.
Többször hirdette, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta
tanítványai lábát.
Jézus a vasárnapi evangéliumi szakaszban is az alázatra
tanítja az előkelő farizeus házában a meghívottakat, amikor látja, hogy válogatják
a főhelyeket: „Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre…” Tanítása nekünk is
szól. Ma is tapasztaljuk lakodalmak, ünnepségek alkalmával, hogy az előkelőbbeknek
át kell adni az első helyeket; a szerényeket ilyenkor nem éri szégyen. De itt nem
csupán bizonyos udvariassági szabályok megtartásáról van szó.
A jézusi alázat
nem csupán illendőség diktálta szerénység, hanem a cím- és rangkórság megbélyegzése,
amely mögött a gőg és a másokat elnyomó törtetés húzódik meg. Ő maga, a Mester több
ízben tanította apostolait is, hogy náluk, az ő követőinél ne úgy legyen, mint a társadalmi-politikai
életben, ahol sokszor a jobb helyekért való törtetés, az uralkodási vágy érvényesül,
hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a többiek szolgája. többször hirdette, hogy
az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét
adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta tanítványai lábát,
Örömmel
látjuk – és ezt a nagyvilág csodálja – hogy Ferenc pápa megválasztása első pillanatától
kezdve minden szavával és gesztusával a jézusi alázatra ad példát bíboros társainak,
a római Kúria papjainak, püspököknek és papoknak egyaránt. Az ősi maxima szerint a
pápa: „servus servorum Dei” = Isten szolgáinak szolgája.
Ferenc pápa, nem
trónról uralkodik, hanem szolgálni akarja Krisztust és Egyházát, az embereket alázatos
egyszerűséggel. Róma püspökének pápai lakosztálya a Szent Márta Ház egy szobája, a
testőrsége számát lecsökkentette, közvetlen kapcsolatba kerül a hívősereggel. Sok
szó esik a Kúria reformjáról. Ez kétségkívül előkészületben van.
De Ferenc
pápa számára fontosabb és sürgetőbb az egyházi vezetők személyes megújulása, a Kúria
moralitásának reformja, a karrierizmus megszüntetése stb. Az egyházi embereknek azért
kell a Kúriába jönni, hogy dolgozzanak és a pápának - a pápával - szolgáljanak. Mindez
alkalmazható a helyi püspöki kúriákra, plébániákra is. Gondolhatunk egyes klerikusok
karrierizmusára, a piros vagy lila cingulumok utáni törtetésre.
De a Rómát,
a római Kúriát vagy általában az egyházi vezetőket bírálókhoz is szól Jézus tanítása:
nézzenek magukba, amikor másokat bírálnak, és az életreformot mindenekelőtt önmagukon
kezdjék. Jézus példabeszéde és annak csattanója vonatkozik valamennyi keresztény hívőre,
mindnyájunkra: „Aki magát megalázza, azt fölmagasztalják.”
Példaképünk az
alázatos Jézus és Édesanyja, az Úr Szolgáló leánya, akinek Magnificatjával naponta
imádkozzuk: „Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, a hatalmasokat
elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt…”