Mi adja vissza az emberséget? – Varga János atya helyszíni tudósítása Riminiből

A 34. Rimini Meeting csütörtöki napján – a korábbi évekhez hasonló módon – nőtt a részvétel és a lelkesedés is. A szervezők szándéka szerint sikerül – legalább itt és a résztvevők körében – az embert visszaadni önmagának. Ugyanakkor, ami itt történik, nyilván nem marad hatás nélkül a világra.
A fény a sötétségben világít – Az orosz ortodox egyház tanúságtétele a szovjet vallásüldözés idején. Vlagyimir Vorobjov protoijerej, a Szent Tyihon ortodox egyetem rektora már tavaly ellátogatott a Meetingre, hiszen sok jót hallott róla, az idén pedig előadóként van jelen.

Szavait avval kezdte, hogy Oroszország és Olaszország nagyon más, de a hitünk ugyanaz… Ez a hit élteti a világot, még akkor is, ha vannak és lesznek üldözések, ahogyan Jézus megmondta – fogalmazott.

Felidézte az 1917-től zajló vallás és egyházüldözést. Számokat, statisztikákat is közölt, de elsősorban olyan embereket, híveket, papokat, főpapokat mutatott be, akik a száműzetés, a szenvedések ellenére is hűségesek maradtak mindhalálig és evvel tettek tanúságot hitünkről. Az áldozatok száma 1937/38-ban érte el csúcspontját, pontos adatokat nem lehet tudni, mivel semmiféle nyilvántartást nem vezettek.

„Hogyan lehetett megőrizni a hitet? Volt egy kicsi és szent maradék – mondta az ortodox főpap – igazi szentek, akik átadták a hitet a fiataloknak.” Ahogy fogalmazott: abban a szerencsés helyzetben van, hogy ismert olyanokat, akik túlélték az üldöztetés.
Mesélt azokról a Sztárec-ekről, akik rendíthetetlen hitükkel, lelkipásztori buzgóságukkal és állhatatosságukkal csodásan helytálltak abban az „emberi vészhelyzetben’ és neki is példát adtak. Krisztus szerelmesei voltak ők, akik sokat és mások helyett is imádkoztak.

Mi adja vissza az emberséget? Claire Ly kambodzsai író, újságíró, a Marseille-i Teológiai és Vallástudományi Intézet docense megjárta a Pol Pot rezsim börtönét és koncentrációs táborát, férjét, apját, testvéreit kiirtották, majd neki sikerült Franciaországba menekülnie ahol politikai menedékjogot kapott és keresztény hitre tért. Azt mondja: „Isten megbocsájt azoknak, akik rosszat tettek. Rá bízta a pribékek lelkét.” Tanúságtételének mottója: Buddha bölcsességétől Jézus szeretetének esztelenségéig.

Ly először a buddhizmus keleti Isten-képet ismerte csak, dühösen kérdezte, miért történik vele mindez, amikor nem tett semmi rosszat. Aztán egyszer a rizsföldön furcsa csendet tapasztalt, egy csendet, amelyben még Valaki ott van, amelyben a saját szenvedései mellett – most először – a másokét is észrevette. Isten ebben a gyengéd csöndben mutatta meg jelenlétét. Aztán Franciaországban elolvasta II. János Pál pápa „Dives in misericordia” kezdetű enciklikáját és kedvet kapott az Evangéliumhoz, amelyet azonnal végigolvasott. Találkozott Jézussal, s ahogy fogalmaz: „Ő megnyugtatott emberségével, szabadnak éreztem magam.” Hallgatni akarta Őt, nem csak csodálattal tekinteni rá, közel lenni hozzá, ezért tanítvány lett, és két év előkészület után megkeresztelkedett.

Hitéről így vall: „A Feltámadott előttünk megy és vár minket Galileában. Isten mindig hív és küld minket az emberekhez, nem állhatunk ölbe tett kézzel.”
Mondandóját a remény képével fejezte be: a kivetítőn a feszület mellett egy gyönyörű virág fotója jelent meg, amely ott nyílt, ahol szeretteit megölték. Arra hívott mindenkit, hogy „álmodjunk együtt és nyissunk a szeretetben, akkor át tudjuk ölelni az embereket, akár keresztények, akár nem.”

Amikor a hét elején Julián Carrón a „Comunione e Liberazione” mozgalom jelenlegi vezetője megérkezett a Meetingre, megkérdezték tőle: az a sokféle esemény, amivel itt találkozni lehet, vajon segít-e választ adni arra, hogy hogyan éljünk? Carrón atya ezt mondta: „Remélem! Mert minden, ami velünk történik alkalom, hogy megtaláljuk a választ arra, ami a legsürgetőbb az életben. Kívánom magunknak, hogy mindaz, aki – így vagy úgy - részt vesz a Meetingen találjon valamit, ami segít neki abban, hogy megélje azt, ami sürget minket és ami nélkül tényleg nincs jelentése az életnek.”

A válaszban ott van a nyitottság, hiszen minden alkalom, amivel lehet jól vagy rosszul élni. Mert az életünk reális események sora, amelyek kimenetele nem határozható meg előre, de alkalom lehet arra, hogy megismerjük a Misztériumot.

Ezekkel a gondolatokkal már a csütörtök délutáni nagy előadásnál vagyunk.
„Egy reális esemény az ember életében” – Luigi Giussani legújabb – posztumusz - könyvének bemutatója alkalmából beszélt Salvatore Abbruzzese, a Trentói Egyetem vallásszociológia professzora és Stefano Alberto a Milanói Szent Szív egyetem docense.
A most megjelent mű 7. része annak a sorozatnak, amelyben a „Comunione e Liberazione” alapítójának, a fiataloknak, a mozgalom felelőseinek elmondott gondolatai, a velük való beszélgetések vannak összegyűjtve – ebben a kötetben 1990-91-ből.
Abbruzzese nagy lendülettel vázolta fel a posztmodern ember válságos helyzetét, az ’emberi vészhelyzetet’ és Don Giussani zseniális nevelési módszerét, gondolkodásmódját, azt a karizmát, aminek hatása mai napig látszik az őt követőkön.

A posztmodern ember számára nincsenek kötelességek, sem végleges döntések, az igazság keresése mintha illúzió lenne, legfontosabb a szabadidő, a szórakozás, az állandó eufória és annak nyomán előbb-utóbb a csalódás. Mindez az ént gyengíti le a végletekig. Don Giussani a minimalizált én helyett azt javasolja, hogy mindenki kapcsolataiban élő személy legyen. Az ilyen embert a tapasztalat, a valóság, az esemény, a várakozás jellemzik.

Az ’emberi vészhelyzetet’ a szeretettel lehet legyőzni, ami azt jelenti, hogy az ember kilép önmagából, s ugyanakkor, vagy éppen ezért, nem marad egyedül. A közösségnek éppen ez az ereje – emelte ki a szerző egy gondolatát – Abbruzzese, hogy több mint tagjainak, vagy akár a benne megvalósuló erényeknek az összessége. Ami a keresztény közösség erejét értékét adja – minden esetleges hibájával együtt – az az, hogy jelen van benne Valaki, Aki nem akarja, hogy egy is elvesszen a kicsinyek közül.

Stefano Alberto nemcsak a könyvből idézett, hanem annak hatástörténetére is utalt. Egy huszonéves fiatal, aki beleolvasott az új könyvbe azt mondta neki: „Ami fantasztikus, hogy én már nem ismertem Don Giuss-t, de ahogy olvasom olyan, mintha ő ismerne engem, jelen van az életemben.” Az akkor, a ’90-es évek elején elmondott és a könyvben összegyűjtött gondolatok nemcsak érvényesek, hanem személyesen megszólítják az olvasót. Don Giussani ezen keresztül ma is tanítja és neveli a fiatalokat.

A találkozó végén Wael Farouq a Kairói Meeting igazgatóhelyettese a Kairói Amerikai Egyetem Arab Tanszékének docense, a Meeting rendszeres vendége szólt még az Egyiptomban történt szörnyűségekről. Arról, hogy sokszor muszlimok védték a keresztény templomokat a terroristáktól. Azokról, akik romos kiégett templomokban is az ellenségeikért imádkoztak és arról, hogy sok keresztény nem állt ki a hite, a temploma védelmében. Arra kérte a hallgatóságot, hogy írják alá a vallásszabadság témájában fogalmazott felhívást, mert az ott élő keresztényeknek nagyon nagy szükségük van a szolidaritásra.

A felhívás a www.meetingrimini.org/appello címen olvasható olasz, spanyol, angol, német, francia, orosz és arab nyelven és ott digitális formában is alá lehet írni. A teljes szöveget vasárnapi adásunkban ismertetjük.

Néhány további érdekes téma: A digitális forradalom és szociális hatása, Szakképzés – strukturális válasz a fiatalkorúak munkanélküliségére, Büntetés végrehajtás és a társadalom biztonsága, Politika és gazdaság: létezik-e erényes kapcsolat?, Az ember, az, aki válságban van, Szegénység az egészségügyben. Az ötödik nap estéjén színházi előadás keretében a Nevem Péter című színpadi művet mutatták be. A főszereplő – egy monológ formájában - nevének értelméről gondolkodva elmeséli kapcsolatát avval, Aki meg változtatta az életét.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

(Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora a Vatikáni Rádió kihelyezett stúdiójából közvetít Riminiből).