„Népek Európája vagy államok Európája?” – Varga János atya tudósítása Riminiből

A bécsi Pázmáneum rektora folytatja helyszíni beszámolóját a Rimini Meetingről, az immár 34. alkalommal megrendezett nemzetközi találkozóról, amely augusztus 18-tól 24-ig tart és amelynek címe: „Emberi vészhelyzet”.

„A Meeting programjainak nap, mint nap elsődleges célja választ találni az emberi vészhelyzetre és így helyreállítani az ember eredeti méltóságát.
Mi adja vissza az emberséget? Alekszander Filonyenko, a Harkovi Egyetem filozófia professzora tanúságtételét avval kezdte, hogy Ukrajnában a kereszténység felvételének 1025. évfordulóját ünneplik. „Talán furcsa jubileum – mondta -, de érdemes megtartani, mert az utolsó 25 év kiemelten fontos.”

Filonyenko így folytatta: Ő, mint a Szovjetunióban, kommunizmusban felnövő gyermek, a vallást feleslegesnek, unalmasnak tartotta. Aztán találkozott egy hiteles pappal, aki „megértette vele, hogy a kereszténység egy új és sokkal érdekesebb látásmódja a valóságnak.” Amikor pedig megismerte a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalmat, megértette a jelentőségét, hogy „minden találkozásban Krisztust fedezhetjük fel. Mert a találkozás magában hordozza az evangéliumi mélységet, a lehetőséget, hogy magával Krisztussal találkozzunk.”

Egy halálosan beteg kislánnyal megismerkedve felfedezte, hogy a kereszténység annak lehetősége, hogy osztozzunk a másik sorsában. Az embereknek erre van a leginkább szükségük, hogy valaki osztozzon a sorsukban. Az ukrajnai filozófus kiemelte: a szovjet típusú emberek úgy éltek, mint az árvák, nem tudták mi az atyaság. Saját életének tapasztalatában aztán megértette, hogy mit jelent az atyaság. Egy atya megtanítja miért érdemes élni, reményt ad és megbocsájt. A szentekben is, akik mindennek örömét szívükben hordozták, az atyaságot tiszteljük.”

„Jól tenni a jót” címmel az 1841-1913 között élt San Giovanni Battista Piamarta-ra emlékeztek. A Piemonte tartományban működő atyát XVI. Benedek pápa 2012. október 21-én avatta szentté. Az egyik előadó Angelo Amato bíboros volt, aki először látogatott el a Meetingre. A Szentté avatási Kongregáció prefektusát lenyűgözte a rendezvény, a résztvevők száma és a kiállítások igényessége.

Az ’Emberi vészhelyzet’ kapcsán miért beszélünk egy emberről, aki 100 éve halt meg? – hangzott el a költői kérdés. Azért, mert ő az egész életével válaszolt arra a kérdésre, hogy hogyan kell élni. Életszentsége kihatott a közjóra a szociális igazságosság fáradhatatlan munkálója volt. A szentek azok, akik az ’Emberi vészhelyzet’-re hiteles, mindenkor érvényes választ tudtak adni.

"Ennek ellenére nem ápoljuk eléggé emléküket, a történelemkönyvekben alig van szó róluk" – mondta Amato bíboros. Az Egyház megmutatja őket, mint a szeretet hőseit, az emberi társadalom építőit. Még ma is aktívak, folytatják azt, amiért jótevőinkként tekinthetünk rájuk.”

Népek Európája vagy államok Európája? címmel beszélt Martin Schulz az Európai Parlament elnöke.

Az újságírók az átlagosnál jobban, a Meeting részvevői a szokásosnál jóval kevesebben voltak kíváncsiak az Európai Parlament elnökére.

Schulz németül elmondott beszéde szenvedélyes volt, már-már agresszívnek tűnt ebben a közegben, pedig az olasz hallgatóság fülének kedves szavakat is mondott: „Olaszország az Európai Unió egyik alapítója, továbbra is Európa oszlopa, Európának szüksége van Olaszországra.” Az Európai Unióról elmondta: „Európa nem cél, hanem eszköz. A szolidaritásra és az egyén tiszteletére épül, ezért el kell szakadnunk a számoktól és az emberekről, a személyek tiszteletéről kell beszélni.”

Kiemelte Európa értékeit, gazdagságát és azt, hogy az ő korosztályával kezdődő nemzedék már nem látott háborút. Ugyanakkor kritikusan jegyezte meg az egység és az egyetértés hiányát és a szégyenletes tényt, hogy a fiatalok – minden pozitív adottság ellenére - egyre nagyobb számban nem találnak munkát. Végül hangsúlyozta: „Európa feladata a világban, hogy az emberi méltóság értékét érvényre juttassa. És – mondta befejezésül – ezt csak együtt tudjuk megvalósítani”.

’Emberi vészhelyzet’ - az idei témával kapcsolatban John Waters, az „Irish Times” vezető újságírója tartotta a keddi nagyelőadást, aki a Meetingnek immár évek óta állandó vendége, előadója. A bevezetőben Emilia Guarnieri kérte, hogy szavaival provokálja a hallgatóságot, mert – amint fogalmazott - „az embert mindig egy pozitív kiáltás határozza meg”.

Waters kiindulásként arról az emberiségről beszélt, amely elutasította Istent abból a feltételezésből kiindulva, hogy mindent képes maga megoldani. Idézte a XVI. Benedek pápa által használt képet: az ember egy bunkert épített magának, hogy abban legyen képes a túlélésre. Itt az ember biztonságban érzi magát. Egy bunker ablak nélkül, amely a pozitivizmus logikája szerint működik. Mindennek megmutathatónak, igazolhatónak kell lennie, nincs helye a misztériumnak.

A „bunker” jelen van a hétköznapokban, a nevelésben, a politikában, az uralkodó kultúrában, az utópiákban. A „bunker” megszünteti a meglepetést, kizárja a misztériumot, itt az ember kényelmesen elhelyezkedik a létezésben. Meg van győződve róla, hogy ura az életének. Úgy tűnik a „bunker”-ben, hogy nem teremtmények vagyunk, hanem saját magunk urai.

De az emberben ott van a végtelen utáni vágy, hogy az örök értékekre akarunk tekinteni. Ezért, hogy a valóság feletti uralmat el ne veszítse, a modern ember megpróbálja elfojtani a saját lelkét.

A hit problematikája a modern kultúrában nem az, hogy hiányozna egy értelmes evidencia, hanem hogy az ember képtelen használni a rendelkezésre álló tényeket és ezért a végletekig erőlteti az értelmet és le akarja rombolni a vallást. Ez egyenlő a képesség elveszítésével, hogy lássuk a misztériumot, hogy a világot csodálkozással nézzük, de főleg, hogy megőrizzük a látomást, amely lehetővé teszi az emberi személy számára, hogy teljes életet éljen, hogy lángolóan vágyja és remélje sorsának, életének beteljesedését.

Íme, ez az ’Emberi vészhelyzet’ – mondta ki Waters. De jó hír, hogy az ember a „bunker”-ben ugyan kizár sok mindent, de önmagát, a saját magára vonatkozó kérdést nem tudja kint hagyni, azt viszi magával. Az embernek meg kell tanulnia kilépni a „bunker”-ből. Az alkoholtól való függőség, az attól való megszabadulás törekvése – folytatta az ír újságíró – tudatosította bennem, hogy teremtett lény vagyok, hogy nem én alkottam magamat.

Hogy halandó vagyok, de vágyakozásomban végtelen. És akkor találkoztam emberekkel, akik egy hasonló utat jártak be és azt mondták: a te kérdésedre a válasz Isten. Érzem, hogy Krisztus szeret. Már önmagában a tény, hogy itt vagyok, azt jelenti: szeretve érzem magam. E nélkül a szeretet nélkül, a Misztériummal való kapcsolat felfedezése nélkül az élet elviselhetetlen lenne. És semmiféle „bunker” nem lenne képes megvédeni – fejezte be tanúságtételét Waters.

A második nap színházi előadását a nagy sikerre való tekintettel kedden este megismételték. Chesterton 1912 íródott Manalive című művéről van szó, amelyet „Egy élő ember” címmel állítottak színpadra. A Meeting mottója késztette a társulatot a darab bemutatására. Soha nem volt aktuálisabb, a mai kor emberének válságát írja le. A „ki az ember?” kérdésre Chesterton úgy válaszol, hogy az ember élő kell legyen! Amint fogalmazott: „Bizonyos sajátos időszakokban a költőnek, mint egyfajta papnak emlékeztetni kell az embereket arra, hogy nincsenek meghalva. ”

Néhány további cím a Meeting harmadik napjáról:

A Bibliát olvasva – Jézus pere az ortodox zsidó jogprofesszor Joseph Weiler szemszögéből. A valóság mond még nekünk valamit? – sajtóvezérek beszélgettek. Sor került Alekszandr Szolzsenyicin „Az új ember”, Václav Havel „A kiszolgáltatottak hatalma” és Angelo Scola bíboros „Ne feledkezzünk meg Istenről” című könyvének bemutatójára is. Este pedig, „Hogy higgyen a világ” címmel ortodox kóruszenei hangversenyt is hallgathattak az érdeklődők”.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!