A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
39. elmélkedés – a
bűnök bocsánata
Hiszünk a bűnök bocsánatában. Ez azt jelenti, hogy hiszünk
az Üdvözítő Istenben. Mert egyedül csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Éppen ezért,
amikor Jézus így szól a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid”, a zsidók megbotránkoztak.
És azt gondolták magukban „Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül Isten?”
(Mk 2,5-6). „Benne van bűneink bocsánata, kegyelme bőségének arányában” (Ef 1,7) –
írja Szent Pál.
Amikor összes bűnünkre gondolunk, érezzük, hogy olyan súlyról
van szó, amitől egyedül nem tudunk megszabadulni. És egyetlen ember sem mondhatja
azt nekünk: Én feloldalak téged minden bűnöd alól. A bűn negatív valósága része életünknek,
személyünknek, amit magunkkal hordozunk. Csak Isten, az egész valóság Ura törölheti
el vétkeinket.
Jézus két szentséget adott egyházának, amelyek révén bűneink
bocsánatot nyernek és kiengesztelődhetünk Istennel: a keresztség és a bűnbocsánat
szentségét (vö. 977-980). Elküldte apostolait is, hogy nevében hirdessék a „megtérést
és a bűnbocsánatot” (Lk 24,47). Ezért Pál apostol így ösztönzi a korinthusiakat: „Krisztus
követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek
ki Istennel!” (2Kor 5,20).
A katekizmus emlékeztet az egyházi Magisztérium
tanítására, amely így szól: „Nincs semmilyen bűn, bármilyen súlyos legyen is az, amit
a Szent Egyház nem bocsáthat meg” (982). Az egyetlen bűn, amit nem lehet eltörölni,
az a Szentlélek ellen elkövetett vétek. A katekizmus elmagyarázza, hogy „Isten irgalmasságának
nincsenek határai, ám aki szándékosan megtagadja Isten irgalmasságát – ami a megtérésben
válik nyilvánvalóvá -, elutasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott
kegyelmet” (1864). A bűnbocsátás hiánya tehát nem Istentől, hanem az embertől ered.