Szöveghagyományozás a reneszánsz és a humanizmus idején

- interjú Monok Istvánnal, az MTA Könyvtárának főigazgatójával

Magyarok is részt vettek a Rómában megrendezett egyhetes nemzetközi doktori iskola programján. A római Francia Intézet és a Római Magyar Akadémia fogott össze, hogy anyagilag is támogassa a kezdeményezést.


Immár 20 éve dolgozik együtt egy párizsi kutatóintézet és a szegedi Tudományos Egyetem régi magyaros társasága azon, hogy a reneszánsz és humanizmus korában hogyan alakult a szöveghagyományozás, illetve a kulturális hagyomány egyik nemzedékről a másikra való átörökítése. Ebben az időszakban egy mediális forradalom zajlott le, amely hasonló jelentőségű, mint amit ma élünk át az informatikai eszközökre való áttérés korában. Akkor a kéziratosságból a nyomtatott világba lépett át az információtechnológia. Ennek nagyon komoly tartalmi kísérőjelenségei voltak, ahogy ma is a jelenlegi átalakulásnak. Ma azonban egy kulturális szakadék keletkezett a generációk között, akkor ez nem történt meg. Ezekkel a témákkal foglalkoztak az előadások.


Az elméleti foglalkozások mellett gyakorlati lehetőségekhez is jutottak a fiatalok a doktori iskolában. Kezükbe vehettek XII. és XV. századi kéziratokat, ősnyomtatványokat. Igazi könyvtárrendezést is végezhettek a francia egykori minimista kolostorban és megismerkedhettek olyan kéziratokkal, amelyeket eddig még senki nem vett kézbe.


Másrészt a doktori iskola célja az is volt, hogy a fiatalokban tudatosítsák a hagyomány fontosságát. Vannak olyan alapértékek, amelyeknek a továbbadásáról gondoskodni kell.


Monok István a beszélgetésben többek között érintette még a külföldön található magyar vonatkozású dokumentumok feltárásával, kutatásával kapcsolatos együttműködések kérdéskörét, az állam, a mecénások szerepét és egy rendszerezettebb kutatásstratégia alkalmazásának problematikáját.



(sv)