Léteznek-e esetleg középkori vagy még korábbi elképzelések az evolúcióval kapcsolatban?

- interjú Berzeviczy Klárával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztika tanszékének adjunktusával

VR Úgy értesültünk, hogy egy érdekes tanulmánya jelent meg az olasz Accademia Nazionale di Scienze, Lettere e Arti legutóbbi évkönyvében, amely a biológiai evolúció elméletének korai gyökereit boncolgatja. Ez a munka két szempontból is feltűnő, egyrészt mert az Ön specialitása a közép- és kora-újkori német irodalom, az evolúció pedig aligha irodalmi téma, másrészt mert a biológiai fejlődés-elméletet ma kizárólag Darwin érdemének szokás tekinteni?

BK Valóban, mindkét szempont teljesen jogosult. De, egyrészt, mint minden jelentős gondolatnak az evolúció hipotézisének is voltak igen távoli, évezredes, gyökerei, másrészt én a középkori német kódex-irodalom révén jutottam el ehhez a problémához, amit azután valóban interdiszciplináris módon, három kollégával együtt dolgoztunk ki. Ezek közül a kollégák közül egy biokémikus, egy kémikus egy pedig matematikus volt. Az alapötlet onnan származott, hogy a közelmúltban megjelent egy könyvem Michael Baumann XV. századi német ciszterci szerzetes, a Bronnbach-i kolostorban írt, természettudományos enciklopédiájáról, ami a biokémikus kolléga, Luciano Caglioti professzor, a római La Sapienza Egyetemről, kezébe került és ő felismerte, hogy ebben az élőlények rendszerezésekor Baumann fráter feltűnően modern megközelítést alkalmazott.

VR Valóban különös történet. Sikerült kinyomozni az okokat?

BK Minden részletében talán még nem, de elmondom, hogy mire jutottunk. Már körülbelül 2500 évvel ezelőtti görög tudósok felvetették a fajok egymásba alakulásának gondolatát, amit különösen szépen kidolgozva a Kr. e. I. században Titus Lucretius Carus írt le hosszú tankölteményében. Ez a költemény később, vagy másfél évezredig lényegében elfelejtődött, míg a XV. század elején firenzei humanisták újra a figyelem középpontjába állították. E firenzei kör egyik jelentős alakja volt Enea Silvio Piccolomini a későbbi II. Piusz pápa. Piccolomini mozgalmas élete során hosszabb időt töltött Bécsben és – mint ezt sikerült bizonyítanunk – kapcsolatba került a Bronnbach-i kolostor egyik későbbi apátjával. Tanulmányunk nagy része a Firenzéből Bronnbachba történő információ-áramlás esetleges lehetőségének a felderítésével foglalkozik.

VR És mi szerepe volt ebben a munkában egy matematikusnak?

BK Barabás Béla a Műegyetem Matematikai Intézetének docense egy szellemes módszert dolgozott ki e célra, amely lehetővé tette Baumann enciklopédiájának más korabeli enciklopédiákkal és Lucretius művével való hasonlóságának számszerű kiértékelését. Ez a módszer eléggé egyértelműen alátámasztotta a nagyfokú hasonlóságot Lucretius és Baumann írásai között, az élőlények hierarchiája vonatkozásában. A Barabás tanár úr által kidolgozott algoritmus egyébként alkalmasnak látszik más hasonló problémák kvantitatív kiértékelésére is.

VR További terveik is vannak e területen, vagy minden probléma megoldódott?

BK Sajnos, vagy szerencsére az ilyen kutatások általában több új problémát vetnek fel, mint amennyit megoldanak. Érdekfeszítő témának látszik II. Piusz pápa ausztriai és németországi kapcsolatrendszere további mellékágainak esetleges vizsgálata, noha ennek jelentős részét már kutatták. A téma egy másik érdekessége az, hogy Hunyadi Mátyás könyvtárának fennmaradt darabjai között van, pillanatnyilag Bécsben, Lucretius költeményének egy másolata, amely a király megrendelésére készült. E könyvészeti ritkaságot még érdekesebbé teszi, hogy mind Hunyadi Mátyás, mind édesapja, valamint mindkettőjük bizalmi embere Vitéz János, későbbi kancellár és esztergomi érsek élénk kapcsolatban álltak Enea Silvio Piccolominival. E kapcsolatok ugyan főként a fenyegető török előrenyomulás miatt politikai síkon alakultak ki, de érdekes kérdés ezek kulturális-tudományos vonatkozása is. Más szempontból kecsegtető lenne a cikkben alkalmazott matematikai módszer kipróbálása más, nem tisztán természettudományos témájú publikáció-csoportoknál.

(sv)