Cyberteologia – az Istenhez vezető út ösvényei a világhálón

„Minden megkeresztelt arra kapott meghívást, hogy hírdesse az evangéliumot bátorsággal a valóság minden területén” – kezdődik Ferenc pápa Missziós Világnapra szóló üzenete.

Ma a technológia megfékezhetetlen világában felmerül bennünk a kérdés, hogy hogyan is értelmezhető a modern ember valósága. Hétköznapi reális létünkkel párhuzamosan ugyanis egyre jobban kialakulóban van egyfajta virtuális életterünk.

I Phon, smartphon, közösségi hálók, internetes keresés, bloggolás ma már nem csupán furán hangzó idegen szavak, hanem a digitális technológia eszközei, amelyek egyre inkább behatolnak hétköznapi életünkbe. De nem csupán mint kívülálló eszközök, amelyeket arra használunk hogy megkönnyítsük kapcsolatunkat a kívülálló világgal, hanem egyre inkább kirajzolódik egy újfajta antropológiai tér az életünkben amely megváltoztatja gondolkodásmódunkat, a valóság megismerését de leginkább emberi kapcsolataink.

Felmerül a kérdés: a technológia folyamatos megújulása hogyan befolyásolja a hit világát? Hogyan kell és érdemes a keresztény embernek vélekedni, de legfőképpen tevékenykedni ebben az új világában.

Antonio Spadaro híres jezsuita teológus a Civiltà Cattolica olasz jezsuita hetilap főszerkesztője, a Kommunikáció Pápai Tanácsának konzulense, a téma valódi kutatója és szakértője. Cyberteologia című könyvében, illetve az azonos nevet viselő portálon elmélyíti, és személyes véleményt alakít ki arról, hogy hogyan kell és érdemes egy kereszténynek az internetes háló világában viszonyulnia az új technológia vívmányokhoz.
Elérkezett a pillanat, hogy úgy tekintsünk a hálóra, mint a Cyberteologia azaz a hit intelligenciájára (intellectus fiedei). Ez nem csupán azt jelenti, hogy az evangelizáció újfajta eszközeit keressük a virtuális világban, hanem hogy megtaláljuk a közös és termékeny kapcsolódási pontokat az internet világa és a keresztény gondolkodás között.

A maga módján ugyanis a teológiai gondolkodás segíthet a felhasználónak, abban, hogy felfedezze az Istenhez vezető út ösvényét. Bár a terület még kevésbé felfedezett, Antonio Spadaro azzal a bizalommal közelít, hogy az egyháznak és a kereszténységnek ott kell jelen lennie, ahol a ma emberének ismeretségi és kapcsolatkörei kialakulnak, fejlődnek.
Ma, amikor folyamatos felszólítást hallunk az Egyház missziós tevékenységének megújítására, az új evangelizáció sürgető fontosságára, nem veszíthetjük szem elől azokat a végtelen lehetőségeket, amelyeket az Internet világa felajánl számunkra.

Különösen a fiatal generációk között hódít az új technológia. Ezért is fontos, hogy ne távolságtartássál és kritikusan szemléljük, hanem bizalommal és bátorsággal. Ferenc papa Riói apostoli látogatása alkalmával emlékeztetett rá, hogy a fiatalokat nem szabad elszigetelni saját életüktől, hanem abban a konkrét társadalmi szövetben kell eljutni hozzájuk, ahol élnek. Ma már ennek a társadalmi szövetnek a részét képezi a virtuális világ is.

Maga XVI. Benedek emeritus pápa nem csak vallotta, hanem pionírkén elsőnek lépett be bátran a Twitter nevű közösségi hálóba, ahol rövid üzenet formájában mindig rendkívül időszerű üzenettel fordult a közösségi portál tagjaihoz. Ezt a modern kezdeményezést Ferenc pápa is követi, és szinte minden nap atyai szeretettel, bátorítással szól a tagokhoz. Úgy tűnhet, hogy valami komolytalan dologról van szó, de nap, mint nap több mint nyolc millióan várják a Twitteren keresztül a szentatya szavait.

(Jánosi Dalma jegyzete)