A Katolikus Egyház Katekizmusa - P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

35. elmélkedés – az egyház szent, mert Krisztus szent

Hisszük, hogy az egyház szent. De van, aki ezt mondja: hogyan lehet szent, amikor olyan sok bűnös van az egyházban és még a papok sem viselkednek mindig jól. Természetesen az egyház szent mivolta nem jelenti azt, hogy minden tagja bűntelen. Éppen ellenkezőleg, maga Jézus megállapítja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13).

Az egyház mindenekelőtt azért szent, mert Feje, Jézus Krisztus Szent. Azután az egyházban megtalálható az üdvösség eszközeinek teljessége, vagyis az ember megszentelődésének eszközei. Az egyházban van az Oltáriszentség és a többi szentség, valamint Isten Szava, vagyis a Szentírás.

Az egyházban azután vannak szentek és boldogok. Bennük az egyház „elismeri a Szentség Lelkének hatalmát ... támogatja a hívők reménységét, amikor őket, mint példaképeket és közbenjárókat adja nekik”. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ember életszentsége mindig Isten ajándéka, ami abban áll, hogy az illető részt vesz Isten szentségében.

A katekizmus azt mondja, hogy miközben Krisztus nem ismerte a bűnt, az egyház viszont, amely egyszerre szent is és folytonos megtisztulásra is szorul, a bűnbánatnak és a megújulásnak útját járja szüntelen (827. pont). Valaki megjegyezte: „Hálás vagyok az Úrnak, hogy az egyházban vannak bűnösök is, mert ez azt jelenti, hogy számomra is van hely benne”. De ennél még több is van! Jézus értünk halt meg és támadt fel azért, hogy az ember ne maradjon bűnös, hanem legyen szent és feddhetetlen Krisztus előtt a szeretetben (vö. Ef 1,4). Az ember végső hivatása ugyanis abban áll, hogy szent legyen, mint ahogy Isten szent (vö. Mt 5,48).

Az egyház kezdettől fogva szent, de „tagjaiban a tökéletes szentséget még meg kell szerezni” (825. pont).

Reméljük, hogy az egyháznak ez az előrehaladása az idők végezetével nyer beteljesedést, amikor „Isten lesz minden mindenben” (vö. 1 Kor 15,28).

(vm)