Egy fiatalt csak egy másik fiatallal lehet evangelizálni, óriási felelősség van rajtunk - Simon Anna beszámolója a riói Ifjúsági Világtalálkozóról

Milyen meggyőződés ösztönzött abban, hogy anyagi és fizikai erőfeszítések árán személyesen lehess jelen Rióban a Világifjúsági találkozón?

A Neokatekomenális Út közösségeivel összesen 70 en vettünk részt a zarándoklaton katekétáink és papjaink kíséretében. Én 15 éves korom óta, 2000-től minden Világ Ifjúsági Találkozón részt vettem a közösségemmel, és katekétáimmal bejártuk a világot Torontótól Sydneyig. Minden alkalom valóban egy különleges találkozó volt, de úgy érzem, hogy az idei riói út mindegyiket felmúlta fizikailag és lelkileg egyaránt.

Idén januárban hallottam a meghívást a zarándoklatra a közösségemen keresztül, komoly lemondást jelentett minden hónapban 100 000 Ft-ot félretenni, de ki akartam fejezni a magam módján, hogy Isten az első az életemben, és ő valóban gondoskodott. Aztán az utolsó részlet befizetése után elvesztettem az addig nagyon biztosnak és jónak gondolt állásomat és ezzel párhuzamosan a reményteljes kapcsolatomat is. Komoly kérdésekkel indultam így el a zarándoklatra, ami tovább fokozódott azzal, hogy a legjobb barátnőm egy súlyos betegség miatt nem tudott eljönni, pedig nagyon szeretett volna.
Úgy éreztem, hogy ennyi komoly esemény után egy komoly találkozásra hív az Isten. Így is történt.

Mit tapasztaltál a zaránoklat során?

A komplikált 24 órás repülőút után Rióban a sokkoló szegénység várt, olyan, amit addig csak tévében láttam. Olyan családoknál laktunk ahol nem volt evidens a meleg víz, alapvető higiénia vagy akár az ablak megléte (ezen a héten pedig nagyon sokat esett az eső). Mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy szeretettel fogadnak minket, a templomok tele vannak már a reggeli misén, sokkal nyitottabbak az emberek ott, mint Európában és a nagy nyomorban is áldani tudják az Urat. Nekem ez egy nagy figyelmeztetés volt, mert sokkal kevesebbtől úgy érzem sokszor, hogy meginog a hitem.

Mi érintett meg Ferenc pápa fiatalokhoz szóló üzenetéből?

A pápai találkozó a Copacabanán szintén különleges volt, nem csak, azért mert nagyon jó volt az óceánban fürödni, hanem mert Ferenc pápa homliája nagyon egyértelműen és világosan hozzám szólt. Azt mondta, hogy mindenkit hív a misszióra, aki jelen van, úgy éreztem ez az én esetemben tényleg nem véletlen. A másik gondolata az volt, ami megragadott, hogy egy fiatalt csak egy másik fiatallal lehet evangelizálni, hangsúlyozta, hogy óriási felelősség van rajtunk, ezrek boldogsága múlhat a mi döntésünkön. Rögtön azon gondolkodtam, hogy miért pont én, meg majd talán később… nagyon féltem ezektől, a szavaktól. De rögtön kaptam is egy bátorítást, hogy ne féljek, akkor, sem ha éppen nem tűnik alkalmasnak az idő, az Isten meg fog segíteni, mert nem egyedül megyünk a misszióba, hanem az egész egyház közzösségével és a szentek közösségével.

Ferenc pápa Riói apostoli látogatását megelőzően hangsúlozta, hogy a zarándoklat valódi sikerességét befolyásolja a katekéták, lelki vezetők tevékenysége, akik előkészítik a fiatalokat.

A pápai mise utáni napon, hétfőn ezeket a Szentatya üzenetét tovább erősítette bennem a Kiko Argüelloval és számos európai és latin amerikai püspökkel való találkozás, amelyen 50 ezer fiatal vett részt a világ minden részéről. Az ott elhangzott katekézisek és olvasmányok a pápai találkozóval teljesen szinkronban azt mondták nekem, hogy kockáztassam az életem és legyek nyitott a misszióra, merjem hirdetni az evangéliumot bárhol a világon, és ezt a cselekedetemet az Isten nagyon meg fogja áldani. A találkozó végén rendszerint a kerygma hírdetése után, elhangzik egy hívás, mely során mindazok a fiúk és lányok kik érzik szívükben a hívást a papságra vagy a megszentelt életre, felálhatnak és egy különleges áldásban részesültek a jelen lévő püspököktől és bíborosoktól, amely megerősíti őket, hogy a sátán ne rabolhassa el tőlük a meghívás kegyerlmének ajándékát. A misszióra én is felálltam, így most az Isten kezében van a döntés, hogy ezt hogyan valósítja meg konkrétan az életemben.

Mit jelent konkrétan egy mai fiatal életében a misszió?

Már Rió utcáin megkezdődött a keddi napon, amikor a 70 fős magyar csoportunkkal Rió egyik forgalmas utcáján elmondtuk az esti dicséretet, illetve tapasztalatot mondtunk, amit az egyik pap magyarról portugálra fordított. A megálló emberek nagyon nyitottak voltak és boldogok, sokan az egész ima alatt velünk voltak és látszott, hogy az Isten rajtunk távol élő magyarokon keresztül szól hozzájuk.

A hétköznapokba visszatérve és egy új munkával megáldva izgatottan és persze félve várom, hogy az Isten hogyan fogja a missziót megvalósítani az életemben, cölibátusban vagy egy férjjel és gyerekekkel. De a közösségem és katekétáim nagyon imádkoznak értem és segítenek, abban a harcban amiben jelenleg vagyok a világ kísértéseivel szemben. Nagyon jó, hogy ebben a küzdelemben sohasem vagyok egyedül, hanem az egyháztól egy konkrét közösséget kaptam.


Simon Annával Jánosi Dama beszélgetett