A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
33. elmélkedés – „Hiszem
a szent, katolikus Anyaszentegyházat”
Azt valljuk, hogy hisszük az egyházat,
nem pedig azt, hogy hiszünk az egyházban. De mit jelent ez a nyelvtani sajátosság?
A katekizmus elmagyarázza: azért mondjuk így, hogy „ne tévesszük össze Istent műveivel”
(750. pont). Az egyház Isten műve és minden ajándékot, amelyet az egyházban kapunk
(Isten Szava, a szentségek, a közösség) Isten jóságának kell tulajdonítanunk.
Az
egyház nem ismer más világosságot, mint Krisztusét és nincs más ereje, mint a Szentléleké.
Ez nem jelenti azt, hogy nélkülözhetünk egy egyházi intézményt, amelyet emberek szerveztek
meg és kormányoznak. Valójában a megtestesült Isten cselekszik a világban az embereken
és intézményeiken keresztül. Természetesen a Szentháromság nem korlátozódik pusztán
az intézményekre.
Az „egyház” szó annyit jelent, mint „egybehívás”. Azonban
az egybehívás nem arra szól, hogy valamilyen emberi társulás részesei legyünk, hanem
Isten népéé, amelyet az Atya Isten hívott össze. Az ember e nép „tagja lesz: nem a
fizikai születés, hanem a „vízből és Szentlélekből” történő születés által, vagyis
„a Krisztusba vetett hit és a keresztség által” (782. pont).
Jézus Krisztus
tette le az egyház látható alapjait azáltal, hogy hirdette az evangéliumi Jó Hírt,
egybehívta az apostolokat, megalapította a keresztséget és az Eucharisztiát. Ezek
az alapító tettek szorosan beleépülnek kínszenvedésébe és feltámadásába. Krisztus
tehát nem pusztán az egyház alapítója, hanem egyben Titokzatos Testét is alkotja,
amelynek Ő maga a Feje.
Az egyházat a Szentlélek templomának is nevezik. „A
Szentlélek a Titokzatos Test lelke, életelve, forrása a különbözőségben való egységének
és karizmái gazdagságának” (809. pont). Az egyház látható feje a pápa, Krisztus helytartója,
Péter utóda, akinek Jézus ezt mondta: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat
és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).