Augusztus 1. – Liguori
Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító kötelező emléknapja
A „lelkes tanító”,
„az ima doktora”, az utolsó szentté avatott teológus 1696. szeptember 27-én született
a Nápoly melletti Marianellaban (Olaszország), 1787. augusztus 1-én halt meg a Salerno
melletti Paganiban (Olaszország).
1816. szeptember 15-én VII. Pius pápa boldoggá,
1839. május 26-án XVI. Gergely pápa szentté avatta. 1871. március 23-án IX. Pius pápa
egyháztanítóvá (Doctor zelantissimus) nyilvánította. Ereklyéi a Salerno melletti Paganiban
(Olaszország) találhatók. A gyóntatók és az erkölcsteológusok védőszentje.
Liguori
Szent Alfonz Mária nemesi családból származott, nyolc testvére közül ő volt a legidősebb.
Szülei, József és Anna, nagyon vallásosan nevelték gyermekeiket (öt közülük Istennek
szentelte életét). A rendkívüli tehetséggel megáldott Alfonz gyors léptekkel haladt
előre a tudományos életben. Még tizenhét éves sem volt, amikor már a polgári és egyházi
jog doktora lett. Nápolyban, ahol dolgozott, nagy ismertségnek örvendett. Néhány éves
sikeres pályafutás után azonban váratlan csapás érte: elvesztett egy nagyon fontos
pert. Ettől a ténytől és a bíróságokon uralkodó korrupciót látva megrendültségében
elhagyta a jogászi pályát, és teológiát kezdett tanulni. Harminc évesen pappá szenteltette
magát, és Nápoly legszegényebb negyedeiben kezdett dolgozni, ahol nagyon gyorsan ismertté
vált, mint híres prédikátor. Mindenekelőtt azonban az anyagilag és lelkileg elhanyagolt
fiatalok atyja lett. A lelkipásztorkodásban korához képest modernnek tűnő eszközöket
alkalmazott: gitározott, énekeket komponált, szabadidős programokat szervezett a fiataloknak.
Látva a vallási közömbösséget és azokat a hatalmas problémákat, amelyekkel az akkori
ember küzdött, 1732-ben megalapította a Legszentebb Megváltóról nevezett kongregációt
(ismertebb nevén Redemptoristákat), amelynek fő célja a megváltás örömhírének terjesztése
a legelhagyatottabbak és legszegényebbek között.
Az alapító buzgalmát
értékelve, XIII. Kelemen pápa 1762-ben kinevezte őt Sant’Agata dei Goti egyházmegye
püspökének. Hogy kiesdje magának az áldást jövendő szolgálatára, Alfonz gyalog zarándokolt
el Loretóba, ami egyébként élete első útja volt. Annak ellenére, hogy hatvanhat évesen
szentelték püspökké, fiatalos lelkülettel vágott bele új munkájába. Amit szóval hirdetett,
azt életpéldájával és különösen a szegényekkel való törődéssel bizonyította (éhínség
idején eladta ezüst étkészletét, valamint bútorait, hogy az éhezőknek kenyeret vegyen).
Legyengülve az egészségtelen klíma és a szigorú aszkézisben töltött évek következtében
(szőrruhát viselt, rendszeres koplalással és virrasztással sanyargatta magát), tizenhárom
év után lemondott az egyházmegye vezetéséről, hogy a következő tizenhármat a testi-lelki
szenvedésekkel teli időszaknak és teljesen Isten akaratának szentelje.
*
* *
Az Alfonzról szóló életrajzi írások nem riadnak vissza attól, hogy
különleges egyéniségnek nevezzék őt. Több területen kiemelkedő tehetséggel megáldott
személy volt. Ismert, mint festő, költő, zeneszerző, építész, de mindenekelőtt, mint
híres teológus és szent. Elképzelhetetlen, hogyan talált időt számos lelkipásztori
kötelessége mellett (több mint ötszáz missziót és lelkigyakorlatot tartott) akkora
terjedelmű tudományos munkára, amelynek hagyatéka több mint százhatvan írás az aszketika,
dogmatika, apologetika és az erkölcsteológia területéről, és amelyeket hatvan nyelvre
fordítottak le (együttesen tizenhétezer kiadásban!). Évek múltán a „legbuzgóbb tanítónak”
(Doctor zelantissimus) kezdték nevezni. Ő volt egyben az utolsó, akit teológusként
avattak szentté. Sajnos.
„II. János Pál pápa – jegyzi meg keserűen Marek Starowieyski
atya – valahol csak tudott keresni jelölteket a szentté avatáshoz, de nem talált egyetlen
nagy teológust sem. Az utolsó szent teológus Ligouri Szent Alfonz volt kétszáz évvel
ezelőtt. Sokat elárul a jelenkori teológia helyzetéről, és kifejezi hatástalanságát.
A teológia mára vallástanná alakult […] Az ókori keresztény számára a teológia három
részre oszlott: megismerés, ima, aszkézis. Teológus nem lehetett az, aki nem élt istenes
életet, aki nem imádkozott. Ez a magyarázata a korábbi korok szent teológusok nagy
számának, mert ők nemcsak intenzív intellektuális életet folytattak, hanem műveik
is az isteni szeretetre vezettek. Ma gyakran olyan teológiát művelnek, ami nem kapcsolódik
sem az aszkézishez, sem az imához, puszta tudomány és vallásosság marad”.
„Ennek
következtében kialakult egy ellentmondásos helyzet – magyarázza Roman Rogowski atya
– egyrészt a jelenkor embere rejtve éhezi Istent, másrészt viszont a teológusnak csak
elvont ismeretei vannak Istenről, akit nem tud közvetíteni kommunikatív és érthető
módon. Nem tud adni egy pohár életadó vizet a szomjazónak”.
* * *
Liguori
Szent Alfonz nemcsak saját nemzedékére volt hatással. „Erkölcsteológiája” csaknem
hivatalos tankönyvvé vált a hitoktatásban, az imádságról írt írásaiért pedig megkapta
az „ima doktora” megtisztelő címet. Kiemelkedő tanultsága mellett írt nagyon egyszerű,
még a tanulatlanok számára is érthető műveket. Ilyenek voltak például az általa komponált
karácsonyi énekek. Az egyik leghíresebb, az egész világon ismert – Leszállsz a csillagokból
című – daláról Giuseppe Verdi azt mondta, hogy „enélkül a dal nélkül a karácsony nem
lenne karácsony”.
Ha az igazi teológia, vagyis „a megismerés, ima
és aszkézis”, elvezet az egyre nagyobb istenszeretetre, akkor teológus lehet, sőt
teológusnak kell lennie minden kereszténynek.
„Azt gondolom a sekrestyésnőnkről
– írja Jerzy Szymik atya –, erről a sovány, gyenge testalkatú asszonyról, hogy hatalmas,
alázatos és mindenki felé jóindulatú lélek lakik benne. Három évvel a halála előtt
azt mondta anyámnak a templomtakarítás közben: – Szymikné, én úgy tekintek a halálra,
mint egy előesti virrasztásra”.
_______________________________
Istenünk,
te Egyházadban mindig új példaképeket állítasz elénk, akik megmutatják nekünk az erényes
élet útját. Segíts testvéreink szolgálatában úgy követnünk Liguori Szent Alfonz püspököt,
hogy egykor vele együtt a mennyei jutalomban is részesedjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus
a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön
örökké. Ámen.