Ferenc pápa jókívánságai a muzulmánoknak a Ramadán hónap végén: szükség van a kölcsönös
tiszteletre, a párbeszéd és az együttműködés fokozására
Az egész világ muzulmánjaihoz írt üzenetében a pápa leszögezi: a két vallás követői
arra kaptak meghívást, hogy kölcsönösen tiszteljék egymás hitét, tanítását, jelképeit,
értékeit. A szokástól eltérően Ferenc pápa személyes, saját kezűleg aláírt üzenettel
fordult az iszlám követőihez:
Nagy öröm számomra, hogy köszönthetlek benneteket
az ’Id al-Fitr ünnepe alkalmából, amely lezárja a főleg a böjtnek, az imának és az
alamizsnálkodásnak szentelt Ramadán hónapot.
Már hagyománnyá vált, hogy ebből
az alkalomból a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa üzenetet küld, amelyben jókívánságait
fejezi ki és mellékel egy témát közös megfontolás céljából. Idén, pápaságom első évében,
úgy döntöttem, hogy én magam írom alá ezt a hagyományos üzenetet és küldöm el nektek,
kedves barátaim, mint minden muzulmán, különösen a vallási vezetők iránti nagyrabecsülésem
és barátságom kifejezését.
Mint ahogy mindnyájan tudjátok, amikor a bíborosok
megválasztottak Róma püspökévé és a katolikus egyház legfőbb pásztorává, a „Ferenc”
nevet választottam, egy nagyon híres szentét, aki mélyen szerette Istent és minden
embert, olyannyira, hogy „mindenki testvérének” nevezték. Szerette, segítette és szolgálta
a szükséget szenvedőket, a betegeket és a szegényeket; továbbá nagy gondot fordított
a teremtett világra.
Tudatában vagyok annak, hogy ebben az időszakban a családi
és szociális dimenziók különösen fontosak a muzulmánok számára és érdemes megjegyezni,
hogy ezen a két téren léteznek bizonyos párhuzamok a keresztény hittel és gyakorlattal.
Idén a téma, amelyről elmélkedni szeretnék veletek és mindazokkal, akik az
üzenetet olvassák, egyaránt érinti a muzulmánokat és a keresztényeket: a kölcsönös
tisztelet előmozdítása a nevelés által.
Az idei téma hangsúlyozni kívánja
a nevelés jelentőségét arra vonatkozóan, hogy hogyan értjük meg egymást a kölcsönös
tisztelet alapján. A „tisztelet” azt jelenti, hogy kedves magatartással fordulunk
azok felé a személyek felé, akikre tekintettel vagyunk, és akik iránt megbecsülést
táplálunk. „Kölcsönös” annyit jelent, hogy nem egyirányú folyamatról van szó, hanem
valami olyanról, amelyben mindkét fél osztozik.
Arra kaptunk meghívást, hogy
minden személyben tiszteletben tartsuk mindenekelőtt életét, fizikai épségét, méltóságát
és ebből származó jogait, hírnevét, tulajdonságát, etnikai és kulturális önazonosságát,
gondolatait és politikai választásait. Arra kaptunk tehát meghívást, hogy a másikról
tisztelettel gondolkozzunk, beszéljünk és írjunk, nem csak jelenlétében, hanem mindig
és mindenütt, kerülve az igazságtalan bírálatokat vagy a rágalmazást. Ennek a célnak
az eléréséhez nagy szerep vár a családokra, az iskolákra, a vallásoktatásra és a tömegkommunikáció
eszközeinek minden fajtájára.
Ami a vallásközi kapcsolatokban a kölcsönös
tiszteletet illeti, különös tekintettel a keresztények és muzulmánok közötti kapcsolatokra,
arra kaptunk meghívást, hogy tiszteljük egymás vallását, tanításait, jelképeit és
értékeit. Különös tisztelet illeti meg a vallási vezetőket és az istentiszteleti helyeket.
Mennyi fájdalmat okoznak azok a támadások, amelyek ezeket érik!
Természetesen,
amikor kinyilvánítjuk tiszteletünket mások vallása iránt vagy kifejezzük jókívánságainkat
egy vallási ünnep alkalmából, egyszerűen csak arra törekszünk, hogy osztozzunk örömükben,
anélkül, hogy utalást tennénk vallási meggyőződéseik tartalmára.
Ami a muzulmán
és a keresztény ifjúság nevelését illeti: úgy kell képeznünk fiataljainkat, hogy tisztelettel
gondolkozzanak és beszéljenek más vallásokról és követőikről, kerülve azt, hogy nevetségessé
tegyék vagy gyalázzák meggyőződéseiket és vallási gyakorlataikat.
Mindannyian
tudjuk, hogy a kölcsönös tisztelet alapvetően fontos minden emberi kapcsolatban, különösen
azok között a személyek között, akik egy hit követőinek vallják magukat. Így növekedhet
egy őszinte és tartós barátság.
Amikor 2013. március 22-én fogadtam a Szentszékhez
rendelt Diplomáciai Testületet, a következőket mondtam: „Nem lehet valódi kapcsolatokat
megélni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többieket. Ezért fontos, hogy megerősítsük
a párbeszédet a különböző vallások között, gondolok mindenekelőtt az iszlámmal való
kapcsolatra és nagyra értékeltem, hogy a szolgálatom kezdetét jelentő misén jelen
volt az iszlám világ számos polgári és vallási Hatósága”. Ezekkel a szavakkal ismételten
le kívántam szögezni az istenhívők közötti párbeszéd és együttműködés nagy jelentőségét,
különös tekintettel a keresztények és a muzulmánok közötti együttműködésre, annak
megerősítésére.
Ezekkel az érzésekkel megújítom azt a reményemet, hogy minden
keresztény és muzulmán a kölcsönös tisztelet és barátság valódi előmozdítójává válik,
különösen a nevelés-oktatás által.
Végül legjobb kívánságaimat küldöm és imádkozom
azért, hogy életetek dicsőíthesse a Magasságos Istent és örömet okozzon azoknak, akik
körülöttetek élnek.