A szentszéki szóvivő sajtótájékoztatója a pápai út hatodik napján

P. Federico Lombardi, a vatikáni sajtóterem igazgatója a pápa rio-i látogatásának 6. napján is megtartotta esti tájékoztatóját.

A péntek esti keresztúti ájtatosságot egyszerűen fantasztikusnak nevezte. Nagyon szép volt, hogy a pápa elhaladt minden egyes állomás előtt. A pápa nagyra értékelte azt az erőfeszítést, hogy a keresztút stációi a fiatalok és a mai világ aktualitását mutatták be. A szép, ám rövid és nagyon konkrét kísérőszövegek éppen erről a reális igyekezetről tanúskodtak, hogy a jelenben helyezzék el a keresztút jelentőségét.

A pápa meghívta a találkozóra az argentin papírgyűjtőket is és előző este személyesen érdeklődött arról, hogy megérkeztek-e. Nem volt könnyű megtalálni őket a másfél milliós tömegben, de végül mégis rájuk találtak és a pápa mellett, az emelvényen kaptak helyet.
Egy másik epizód, amelyet nagyra értékeltek az volt, hogy a Szentatya a szertartás végén megemlékezett arról a 242 fiatalról, akik 6 hónappal korábban tűzhalál áldozatai lettek egy diszkóban. A város, Santa Maria püspöke meghatottan köszönte meg a Szentatyának a megemlékezést és azt is közölte, hogy az utolsó sebesült épp azon a napon hagyta el a kórházat.

A szombati szentmise kapcsán Lombardi atya azt a gondolatot emelte ki, hogy a pápa homíliája középpontjába a találkozás kultúráját helyezte. Ez a pápára nagyon jellemző kifejezés, amelyet gyakran megismétel. A hangsúlyt tehát mindig a találkozás kultúrájára helyezi, a kitaszítás és a mellőzés kultúrájával szemben. Ez az elgondolás alapvető Ferenc pápa társadalomról alkotott felfogásában és abban, hogy az egyház miként viszonyul a mai társadalomhoz.

A Rio de Janerio nemzeti színházában tartott találkozót is nagy rokonszenvvel fogadták. Lombardi atya hangsúlyozta, hogy valójában nem a brazíliai vezető rétegnek, hanem a civil társadalomnak szólt ez a látogatás. Ezt mindjárt az is jelezte, hogy a pápát köszöntő szónok egy 28 éves fiatal volt, aki elmondta, saját nézőpontjából, saját élményei alapján akar hangot adni a brazil társadalom mai elvárásainak. Ilyen jellegű találkozókon a kormányzó, a polgármester vagy más közméltóság köszönti a pápát. Ezúttal viszont a civil társadalom bázisának képviselője kapta ezt a szerepet. A közméltóságok is jelen voltak természetesen, de azok, akik fogadták a pápát elsősorban a civil társadalmat és az ifjúságot képviselték.
Lombardi atya megjegyezte még, hogy a sajtónak előzőleg szétosztott beszéd szövege lényegében ugyanaz maradt, ám a pápa nagyon erőteljes és eredeti kifejezéseket is beleszőtt beszédébe. Például a „politika rehabilitációjáról” beszélt, mint a szeretet legmagasabb formájáról. Egy másik erőteljes kifejezése a „szociális alázat” volt, amely számára a párbeszédre és az együttműködésre való készséget jelenti. Amikor ezt a kifejezést használta a pápa hatalmas taps hangzott fel a színházteremben. „Azt gondolom, hogy a pápa nagyon leleményes bizonyos erőteljes kifejezések alkalmazásában” – mondta a szóvivő.

A szombati nap folyamán a pápa az eredeti terv szerint a brazil püspökökkel találkozott az érseki palotában. Lombardi atya összesen 400 brazil püspököt emlegetett, akik közül számításai szerint 300-an voltak jelen a találkozón. A Szentatyának az volt a kívánsága, hogy a találkozó családias legyen, ezért nem készültek felvételek. Felolvasta változtatás nélkül teljes egészében nélkül azt a beszédet, amelyet előzőleg szétosztottak az újságíróknak. Nagy taps kísérte azt a javaslatát, hogy a nyugdíjas főpásztorok is vegyenek részt a lelkipásztori munkában, az egyház nem tegye őket félre.

A Szentatya beszédének lényegét illetően a szentszéki szóvivő két pontot emelt ki: az egyik az állam laicitása a másik pedig a teremtés, köztük az Amazonas védelme. Lombardi atya még hozzátette: A pápa elgondolása szerint reflexióra van szükség egy szinodálisabb, kollégiálisabb egyház kérdéséről. Az egység, a szeretet, a folyamatos párbeszéd nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. „Azt gondolom – tette még hozzá P. Lombardi -, hogy ebben a pápaságban szerepel a szinodalitás, a kollégialitás eszméje, a püspökök részvétele a helyi és egyetemes egyház kormányzásában, a péteri szolgálattal való párbeszéden keresztül. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha van egy közös evangéliumi alap, és egy erős akarat a kölcsönös párbeszédre. A találkozás kultúrája tehát érvényes az egyházra éppúgy, mint a társadalomra.

(ik)