Bárcsak a mi örömünk sok-sok fiatalt magával ragadna!

Orani João Tempesta, Rio de Janeiro érseke a következő beszéddel köszöntötte a Szentatyát július 25-én, csütörtökön délután 6 órakor, a copacabana-i tengerparton megtartott igeliturgián:

Szentatyánk! Huszonhat év után az Ifjúsági Világtalálkozó visszatér Latin-Amerikába; az elsőt (ezen a földrészen) Buenos Aires-ben tartották. Végtelen nagy örömmel köszöntjük és fogadjuk Önt Szentatyánk, itt Latin-Amerikában, amelyet jól ismer. Rio de Janeiro tárt karokkal és kitárt szívvel befogadja Önt és minden fiatalt, akik már itt vannak és akik még jönnek.

Köszönjük, hogy vezeti ezt a találkozót, amelyet a fiatalok és Brazília helyi egyháza olyannyira vártak. Az országot az Ön előde, XVI. Benedek választotta ki, akinek szintén köszönetet mondunk.

A copacabana-i tengerpart, amelyet a Copacabanai Miasszonyunk tiszteletére neveznek így, hazánkban számos ünnep helyszíne, most otthont ad a hit ünneplésének a világ minden részéről érkezett fiatalok tanúságtételével és vibráló örömével.

Valószínűleg sokan mások is szerettek volna itt lenni, de mindenképpen elkísérnek bennünket imáikkal és követnek minket a különböző médiákon keresztül.

Tudjuk, kedves Szentatyánk, hogy az Ön jelenléte, mint Péter utóda megerősít bennünket az úton, amelyen együtt megyünk végig Krisztushoz, az Atya felé. A misszió valóságát a Missziós Hét során brazil hazánk egyházmegyéinek ezer és ezer közösségében már megéltük. Különböző országokból érkezett annyi fiatal már együtt megtapasztalhatta azt, hogy eggyé válik Istennel és felfedezhette, hogy Latin-Amerikát miért ismerik úgy, mint a „Remény Földrészét”.

Ma itt több mint 180 országból és Brazília minden egyházmegyéjéből érkezett fiatalok vannak jelen. Lemondásokkal és nehézségekkel néztek szembe, hogy zarándokként éljenek ezen a héten. Ők a főszereplői egy új világnak, amelyről azt álmodjuk, hogy valóra válik.

Íme egy nehéz feladat mindannyiunk, de főleg a fiatalok számára: Krisztus reménysége jusson el sok fiatalhoz, akiket szomorúvá tett a fogyasztásból, önzésből, egyenlőtlenségből és hamis örömökből álló társadalom. Ez a feladat nehéznek tűnhet és olykor valóban az. Ha azonban körülnézünk, látjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy Isten szeretete megnyilatkozik régi és új barátokban.

A tanítványok útján megújulva nagyobb lelkesedéssel nézhetünk szembe a misszió kihívásával, ami nem más, mint hogy ragyogtassuk fel Krisztust a családokban, az iskolákban, a baráti körökben, a munkahelyen és a társadalmi hálózatokon.

Ön, Szentatyánk, pápasága elején arra emlékeztetett bennünket, hogy mindig meg kell vallanunk Jézus Krisztust hitünk és missziónk útján, hogy ne engedjünk annak a kísértésnek, hogy egyfajta nem-kormányzati szociális-karitatív szervezetté (NGO-vá) váljunk. Ezért Szentatyánk, jelenléte és szavai segítenek majd minket abban, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, akit a személyes találkozásból és a közösségben együtt megtapasztalt hitélményekből ismerhetünk meg, és abban, hogy elvigyük Krisztust a többieknek tetteinkkel és szavainkkal.

Kedves Ferenc pápa! Brazília egész helyi egyházával, az Aparecidai Szűzanya áldásával, szívünk egész örömével köszöntjük Önt. Isten hozta! Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat. Köszönjük, hogy felkereste szükséget szenvedő testvéreinket a Szent Ferenc kórházban és Varginha közösségében. Köszönjük, hogy szeretetteljes gondoskodásával emlékeztetett bennünket a minden testvérünk iránti figyelmes szeretetre, különös tekintettel a fiatalokra és a szegényekre.

Bárcsak a mi örömünk sok-sok fiatalt magával ragadna! – fejezte be a pápához intézett köszöntő beszédét Tempesta érsek, Rio de Janeiro főpásztora.

(vm)