„Nagyobb igazságosságra van szükség, nem a drogok liberalizálására” – Ferenc pápa
beszéde a Szent Ferenc kórházban
Július 24-én, szerdán az aparecidai szentmise után a pápa a Bom Jesus szemináriumban
fogyasztotta el az ebédet, majd visszatért Rio de Janeiro-ba, ahol az Assisi Szent
Ferenc kórházat kereste fel. A pápa kifejezetten kérte, hogy brazíliai apostoli útjának
programjába illesszék be ezt a látogatást is. Az 500 férőhelyes struktúra az alkohol-
és drogfüggőség kezelésén kívül orvosi-sebészeti ellátást nyújt a mélyszegénységben
élőknek. A kórházat az 1985-ben Ferenc testvér által létrehozott Szent Ferenc Társulat
vezeti. A találkozó során elhangzott a kórház két egykori drogfüggő kezeltjének tanúságtétele,
megható volt, amikor a pápa szeretettel átölelte őket. Beszédének éppen ez volt az
egyik fő gondolata: öleljük át a szükséget szenvedőket és ne engedjük el kezüket,
hanem segítsük őket az újrakezdésben.
„Kedves Rio de Janeiro-i érsek és kedves
püspöktestvéreim, tisztelt hatóságok, Szent Ferenc Harmadik Rendjének tiszteletreméltó
tagjai, kedves orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók, kedves fiatalok, kedves családtagok!
Isten úgy akarta, hogy lépteim az Aparecidai Miasszonyunk kegyhelyéről az
emberi szenvedés sajátos kegyhelye felé vezessenek, mint amilyen az Assisi Szent Ferenc
kórház. Jól ismert védőszentetek megtérése: a fiatal Ferenc lemond a gazdagságról
és a világ kényelmeiről, hogy szegénnyé váljon a szegények között. Megérti, hogy nem
a dolgok, a birtoklás, a világ bálványai jelentik a valódi gazdagságot és nyújtanak
valódi örömet, hanem Krisztus követése és testvéreink szolgálata; de talán kevéssé
ismert az a pillanat, amelyben mindez konkréttá vált életében: akkor, amikor átölelt
egy leprást. Az a szenvedő, kirekesztett testvér a „fény közvetítőjévé vált (...)
Assisi Szent Ferenc számára” (Lumen fidei k. enciklika, 57.pont), mert minden nehézséggel
küzdő fivérünkben és nővérünkben Krisztus szenvedő testét öleljük át. Ma, a kémiai
függőség elleni küzdelemnek ezen a helyén szeretnélek egyenként átölelni benneteket,
akik Krisztus teste vagytok. Kérem Istent, hogy töltse meg értelemmel és szilárd reménnyel
utatokat, és az én utamat is.
Átölelni. Mindnyájunknak szükségünk van arra,
hogy Szent Ferenc példájára megtanuljuk átölelni azt, aki szükséget szenved. Brazíliában
és az egész világon olyan sok helyzet van, amely figyelmet, gondozást, szeretetet
kíván, csakúgy, mint a kémiai függőség elleni harc. Gyakran ehelyett társadalmainkban
az önzés kerül előtérbe. Hányan vannak a „halál kalmárai”, akik a hatalom és a pénz
logikáját követik minden áron! A narkó-kereskedelem csapása, amely kedvez az erőszaknak,
fájdalmat és halált okoz - a bátorság tetteit követeli az egész társadalomtól. Nem
a kábítószerek használatának liberalizálásával lehet csökkenteni a kémiai függőség
elterjedését és hatását, mint ahogy erről most Latin-Amerika különböző részein vitatkoznak.
Szükség van arra, hogy gyökerében nézzünk szembe e szerek használatával. Mozdítsunk
elő nagyobb igazságosságot, neveljük a fiatalokat azokra az értékekre, amelyek a közös
életet építik, kísérjük el azokat, akik nehézséggel küzdenek és adjunk reményt a jövőt
illetően. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy a másik emberre Krisztus szeretetteljes
tekintetével nézzünk, hogy megtanuljuk átölelni azt, aki szükséget szenved, hogy kifejezzük
közelségünket, együttérzésünket, szeretetünket.
Átölelni azonban nem elég.
Nyújtsuk ki kezünket azok felé, akik nehézséggel küzdenek, aki belezuhant a függőség
sötét vermébe, talán önhibáján kívül, és mondjuk neki: Lábra tudsz állni, fel tudsz
kelni, fárasztó, de lehetséges, ha akarod. Kedves barátaim, szeretném mindannyiatoknak
mondani, de főleg annyi társatoknak, akiknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy vállalkozzanak
a ti utatokra: te vagy a főszereplője az újrakezdésnek; ez nélkülözhetetlen feltétele!
Találsz majd kinyújtott kezeket, akik segíteni akarnak neked, de senki nem kapaszkodhat
fel helyetted az újrakezdés meredek dombjára. Azonban soha nem vagytok egyedül! Az
egyház és sokan mások közel állnak hozzátok. Nézzetek bizalommal előre, átkelésetek
hosszú és fáradságos, de tekintsetek előre, „van egy biztos jövő, amely más távlatba
illeszkedik a világ bálványainak illuzórikus kínálataihoz képest, de amely új lendületet
és új erőt ad a mindennapi élethez” (Lumen fidei k. enciklika, 57. pont). Mindnyájatoknak
szeretném megismételni: ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt! De azt is szeretném
mondani: ne lopjuk el a reményt, sőt váljunk a remény hordozóivá!
Az evangéliumban
ma az Irgalmas Szamaritánus példabeszédét olvassuk. Egy olyan emberről szól, akit
a rablók megtámadnak és félholtan az út szélén hagynak. Az emberek elmennek mellette,
ránéznek és nem állnak meg, tovább folytatják közömbösen útjukat: nem az ő dolguk!
Csak egy szamaritánus, egy ismeretlen áll meg mellette, amikor meglátja, felemeli,
kezét nyújtja felé és ápolja (vö. Lk 10, 29-35). Kedves barátaim, azt hiszem, hogy
itt, ebben a kórházban konkrétan megvalósul az Irgalmas Szamaritánus példabeszéde.
Itt nincs közöny, nincs érdektelenség, hanem figyelemmel és szeretettel találkozunk.
A Szent Ferenc Társulat és a kémiai függőség kezelési hálózata megtanítják, hogy hogyan
hajoljunk a nehézséggel küzdők fölé, mert bennük Krisztus arcát, Krisztus szenvedő
testét látják. Köszönöm az orvosoknak és segítőiknek, akik itt szolgálatot teljesítenek;
szolgálatotok értékes, mindig végezzétek szeretettel; olyan szolgálat, amelyet a testvérekben
jelen lévő Krisztusnak tesztek: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek,
velem tettétek” (Mt 25,40), mondja Jézus.
Szeretném megismételni mindannyiatoknak,
akik küzdötök a kémiai függőség ellen, nektek hozzátartozóknak, akiknek nem mindig
könnyű a feladatotok: az egyház nem áll távol fáradozásaitoktól, hanem együttérzéssel
kísér benneteket. Az Úr mellettetek áll és kézen fog titeket. Tekintsetek Őrá a legkeményebb
pillanatokban; ő vigaszt és reményt ad nektek. Bízzatok Anyja, Mária anyai szeretetében
is. Ma reggel, az Aparecidai kegyhelyen mindnyájatokat szívébe ajánlottalak. Ahol
hordozni való kereszt van, mellette mindig ott van számunkra Ő, az Anya. Az ő kezére
bízlak benneteket, miközben áldásom adom rátok”.