Július 26-a Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos
Szűz Mária szüleinek kötelező emléknapja.
Joakim Názáretben született, Anna
pedig Betlehemben, a hagyomány szerint mindketten Jeruzsálemben haltak meg. Szent
Anna ereklyéi Konstantinápolyban és Apt-ban (Franciaország) találhatók. A „mesteri
statiszták”, a nagyszülők védőszentjei. Anna ezen kívül az édesanyák és az özvegyasszonyok
védőszentje is.
A Szentírás nem tesz róluk említést annak ellenére, hogy
Mária és Jézus életében fontos szerepet töltöttek be, hiszen befolyással voltak életük
alakulására, és sokat tanultak tőlük. Számunkra mégis az ismeretlenség homályában
burkolóztak. Ha a filmipar nyelvén akarnánk róluk beszélni, akkor „statisztáknak”
neveznénk őket, hiszen a főszereplők árnyékában húzódnak meg, de mégis nélkülözhetetlenek.
Egyedül az apokrif irodalomból értesülünk róluk. Az apokrif iratok olyan első századi
írások, amelyek nem tartalmaznak ugyan eretnekséget, de az Egyház nem tekinti őket
sugalmazottnak, ezért nem kerültek be a Szentírás könyvei közé. A legősibb apokrif
írások sok igazságot tartalmaznak, amelyek szájhagyomány útján terjedtek, ezért a
hívő ember számára elfogadhatók. Ezekből tudjuk, hogy Szent Anna Betlehemből származott
és Lévi nemzetségéhez tartozott.
Huszonnégy évesen ment férjhez Joakimhoz,
aki Názáretben lakott és Dávid nemzetségéből származott. Ily módon Jézus anyja, Mária
egyidejűleg származott papi és a királyi nemzetségből. Hosszú ideig, majd húsz évig
éltek gyermektelenül, ami miatt sok megaláztatásban volt részük. Az utód hiányát abban
a korban szégyennek tartották. Joakim és Anna kitartó imája végül meghallgatásra talált.
Anna negyvennégy évesen kislányt szült, akit Máriának nevezett el.
Joakim nem
sokáig lelhette örömét gyermekében, ugyanis Mária születése után röviddel meghalt.
Anna viszont magas kort ért meg ragyogó jámborságban és számos erénnyel.
Joakim
és Anna tizenkét éven keresztül imádkoztak gyermekért. A remény és kitartás példái
számunkra, amikor úgy gondoljuk, hogy Isten „nem hallgatja meg” kérésünket. Minden
bizonnyal meghallgatja, de csak akkor teljesíti, ha az üdvösségünket szolgálja: „Az
imák jönnek és mennek, de egy sem marad meghallgatatlan” (Cyprian Kamil Norwid).
Ne
zavarja meg gondolkodásunkat, ha azt látjuk, hogy a bűnösök gazdagok, Isten szolgái
pedig viszontagságoknak vannak kitéve. […] Egyetlen egy hite szerint élő ember sem
kapja meg azonnal jutalmát, hanem várakoznia kell arra. Ha ugyanis Isten azonnal
fizetne minden jóságért, akkor nem valódi vallásosság, hanem azonnali adásvétel lenne
az élet; ez esetben csak látszat lenne a hit szerinti életünk, hiszen nem a bensőséges
vallásosságot, hanem csak a hasznot keresnénk. (II. századi ismeretlen szerző, Imaórák
liturgiája, évközi 32. hét, szombat)
Párizs egyik idősek otthona. Vasárnap
délután. Kis udvar tele kidíszített autókkal. Elegánsan felöltözött, tengerparton
lebarnult hölgyek kísérik ki szüleiket a parkba. Néhány kör séta, néhány óra beszélgetés,
néhány puszi és kedveskedés, majd sok puszi az elköszönéskor: au revoir maman,
au revoirpapa! Integetés a távozó autók ablakából. Amikor este bemegyek
az öregekhez, a szobában megy a televízió, ők viszont a fal felé fordulnak és az arcukat
a könnyek áztatják…
Eszembe jut Edmund Morris „Fatányér” című színdarabja.
Egy nagypapa története, aki együtt lakott a családjával. Néha kicsit morgott, de amúgy
jó erőben volt. Néha kiöntötte a levest vagy összetört egy tányért. Adtak hát neki
egy fából készültet, ami törhetetlen. S bár az együttélés nem okozott különösebb nehézséget,
mégis egy idő után úgy döntött a család, hogy idősek otthonába helyezik. Magával akarta
vinni fatányérját, de a kis unokája, akivel nagyon szerették egymást, kérte őt, hogy
hagyja neki ott „emlékbe, hogy tudjam, mit kell majd tennem a szüleimmel, ha megöregszenek”.
Vakáció
van. A hegyekbe vagy a tengerhez menekülünk a hőség elől. A család öregjei általában
otthon maradnak. Akik kevésbé önellátóak, azokat hospice-okba adjuk „megőrzésre”.
Éppen
most, az év közepén, tartjuk Szent Joakim és Szent Anna, Szűz Mária szülei emléknapját.
Az Egyház személyükben egy életideált ajánl fel nekünk, egészséges szokások és családi
kapcsolatok példáját. Példaképül állítja őket elénk, mint patrónusokat, de mint…lelki
tükröt is az idősekkel szembeni tiszteletünkről és szeretetünkről.
Urunk, atyáink
Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék
megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre,
amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.