„Az ima és testvéreink szolgálata alapvetőek a hit szempontjából” – a Szentatya vasárnap déli Úrangyala imádsága

Ima és cselekvés, Isten szavának meghallgatása és testvéreink konkrét szolgálata nem egymással szemben álló dimenziók, hanem hitéletünk számára alapvetően fontos aspektusok – fejtette ki július 21-én, vasárnap délben Ferenc pápa, az Úrangyala elimádkozásakor. Szavait a Szent Péter téren a nyári hőség ellenére nagy számban összegyűlt hívek, zarándokok hallgatták. Ferenc pápa arra kérte őket, hogy kísérjék imáikkal első apostoli látogatását, amely hétfőn reggel kezdődik és amely Rio de Janeiro-ba vezeti el az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából.

A pápa elmélkedésének középpontjában a vasárnapi evangéliumi szakasz állt (Lk 10,38-42), amely a két nővérről, Máriáról és Mártáról szól.

„Kedves fivérek és nővérek! Jó napot kívánok!” – kezdte beszédét Ferenc pápa. Az evangéliumi szakaszt magyarázva feltette a kérdést: Ki ez a két nő? Márta és Mária Lázár nővérei, az Úr rokonai és hűséges tanítványai, akik Betániában laktak. Szent Lukács így írja le a jelenetet: Mária, Jézus lábánál ülve „hallgatta szavait”, míg Márta a „házi dolgokkal” volt elfoglalva (vö. Lk 10,39-40). Mindketten befogadják az úton lévő Urat, de egymástól eltérő módon. Mária Jézus lábához ül, hallgatja szavait. Márta ezzel szemben „sürög-forog”, hogy kiszolgálja a vendéget. Annyira el volt foglalva a házi munkákkal, hogy méltatlankodva így szólt Jézushoz: „Uram, ...nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen” (40). Jézus kedvesen válaszolva szemére veti: „Márta, Márta! Sokmindennel törődöl, sokminden nyugtanalít. Pedig csak egy a szükséges” (Lk 10,41-42).

Mit akart Jézus ezzel mondani? Mi az az egyetlen dolog, amire szükségünk van? – kérdezte a Szentatya. Mindenekelőtt fontos, hogy megértsük: nem két magatartás szembeállításáról van szó. Az Úr szavának meghallgatása, a szemlélődés és felebarátaink tényleges szolgálata nem két, egymással szembenálló magatartás, hanem éppen ellenkezőleg: mindkettő keresztény életünk egy-egy alapvető aspektusát jelenti. Ezt a két szempontot soha ne válasszuk szét, hanem egymással egységben és összhangban éljük meg – hangzott a pápa buzdítása. Akkor azonban Jézus miért rója meg Mártát, mégha ezt kedvesen is teszi? Mert Márta csak azt tartotta lényegesnek, amit éppen csinált, vagyis túlságosan el volt foglalva a „tennivalókkal”. A keresztények szolgálata, karitatív tevékenysége soha nem válik el minden tettük fő forrásától: ez pedig az Úr Szavának meghallgatása, vagyis az, hogy Máriához hasonlóan Jézus lábánál ülünk, a tanítvány magatartásával. Márta ezért kap szemrehányást – fejtette ki Ferenc pápa.

A mi keresztény életünkben is legyenek mindig mély egységben imáink és cselekedeteink. Egy olyan ima, amely nem késztet konkrét cselekvésre szegény, beteg, szükséget szenvedő, nehézséggel küzdő testvérünk iránt, meddő és befejezetlen ima marad. Azonban ugyanígy, amikor az egyházi szolgálatban csak a cselekvésre figyelünk, nagyobb súlyt fektetünk a dolgokra, a funkciókra, a struktúrákra és elfelejtjük, hogy Krisztus a központ, ha nem tartunk fenn számára időt, hogy párbeszédet folytassunk Vele az imában, akkor azt kockáztatjuk, hogy saját magunkat, nem pedig a szükséget szenvedő testvérünkben jelenlévő Istent szolgáljuk – mondta a Szentatya. Szent Benedek két szóban foglalta össze szerzetesei számára a követendő életstílust: „ora et labora” – imádkozzál és dolgozzál. A szemlélődésből, az Úrral való szoros baráti kapcsolatból születik meg bennünk az a képesség, hogy megéljük, és másoknak is elvigyük Isten szeretetét, irgalmasságát, gyöngédségét. Szükséget szenvedő testvérünk szolgálata, karitatív cselekedeteink az irgalmasság műveiben az Úrhoz vezetnek bennünket, mert éppen az Urat látjuk meg nélkülöző testvéreinkben.

Kérjük Szűz Máriát, Isten szava meghallgatásának és szolgálatának Anyját: tanítsa meg nekünk, hogy szívünkben elmélkedjünk Fia Szaváról, hűségesen imádkozzunk, hogy egyre jobban tényleges figyelmet fordítsunk testvéreink szükségleteire – buzdította a híveket a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa.

(vm)