„Két lábon járó enciklika” - Ferenc pápa: Nyitott ész, hívő szív c. könyve

Ferenc pápa. Jorge Mario Bergoglio: Nyitott ész, hívő szív. Új Ember, Bp. 2013.
Spanyolból fordította: Tőzsér Endre SP. (Szabó Ferenc SJ könyvismertetése)

Száz napos péteri szolgálata alatt – első beszédei, reggeli homíliái során - már kezdett kirajzolódni Ferenc pápa alakja, lelkisége, üzenete. Várjuk első programenciklikáját. Közben olaszul és más fordításokban is jelennek meg a volt Buenos Aires-i érsek spanyol nyelvű írásai, lelkigyakorlatos elmélkedései. Magyarul már májusban olvashattuk Andrea Tornielli olasz történész-újságíró Diós István által fordított könyvét: Ferenc pápa élete, eszméi, szavai. (Szent István Társulat, Bp. 2013.) Újabban pedig az Új Embernél jelent meg Jorge Mario Bergoglio írásgyűjteménye: Nyitott ész, hívő szív címmel. Spanyolból fordította Tőzsér Endre piarista.

Az Előszót író José Maria Arancelo argentin érsek írta, aki így kezdi bemutatását: „Ez a könyv egy olyan püspök élettapasztalatát tárja elénk, aki valódi nevelő és pásztor, és akit arra hívott az Úr, hogy Péter utódja legyen. Ez a könyv egy hosszú reflexiós folyamat, prédikációkés lelkigyakorlatok gyümölcse, és Jézus Krisztus követésében szeretné segíteni az olvasót”.

A Nyitott ész, hívő szív c. írásgyűjtemény első része („Jézus szemléléséből táplálkozó élet”) Jézus találkozásait mutatja be az evangéliumokban található dialógusok révén. A szerző jártas az ignáci hagyományban, elmélkedési módszerekben: elénk tárja a helyet és a környezetet, ahol Jézus egy-egy személlyel beszélget, a csapdát állító írástudókkal és farizeusokkal vitatkozik, megvilágítja Jézus szavainak, tanításának ma is érvényes, az ő követésére, a keresztény életre vonatkozó szavai értelmét. Feltárja a keresztény öröm és remény mély indítékait, a hit és az imádság nagy témáira koncentrálva.

A második rész („Epifánia – megjelenés”) bevezet a kinyilatkoztatás epifániájába: megvilágítja a szeretet. az élet és küldetés mivoltát, megtapasztalásának, Isten gondviselésének útját; az Egyház jelenlétét úgy jellemzi, mint „a jegyes epifániáját”. Itt különös hangsúlyt kap a küldetés témája, minthogy ebben valósul meg az Atya üdvözítő szeretetének kinyilatkoztatása.

A harmadik rész az Egyházat állítja elénk, a maga konkrét valóságában: erősségeivel, gyengéivel, gyarlóságaival. A Jelenések könyvéből veszi át és aktualizálja a hét egyházhoz intézett leveleket. Eszmélődéseiben az újszövetségi írásokon kívül olyan nagy teológusokra is hivatkozik, mint Romano Guardini, Hams Urs von Balthasar. Megtanít az Egyház szeretetére.

A negyedik, utolsó rész („Imádság testben: ne szégyelld tested”) az imádságról szól: imádságunk különféle szakaszait, a közelséget és eltávolodást, az elhagyatottságot bibliai alakok (Ábrahám, Mózes, Dávid, Jób, Judit…) példáival is illusztrálja. Az imában létezik az „aktív passzivitás”, amely a Lélek jelenlétének a jele. Engednünk kell, hogy a Lélek vezessen bennünket! Az utolsó rész az Atyához imádkozó pap Jézus bemutatásával zárul.
A pápává választott jezsuita érsek elmélkedéseinek olvasása nagyon hasznos forrás most, hogy – az első 100 nap után – kezd kirajzolódni Ferenc pápa lelki arculata: világosan látható jezsuita neveltetése, az ignáci lelkiség befolyása, a rendalapító lelkigyakorlatos elmélkedéseinek mélyreható elsajátítása.

A szövegek általában lelkigyakorlatos légkörben születtek, illetve lelkigyakorlatos szövegek. A leendő Ferenc pápa jártas a modern teológiában, jól ismeri és idézi a Szentírást, mégsem exegézist nyújt, nem is biblikus teológiát fogalmaz meg, hanem gyakorlati, lelkipásztori és lelki-vezetési tapasztalatain átszűrve gyümölcsözteti Isten Szavát. Ezenkívül gyakran hivatkozik pápai, szentszéki megnyilatkozásokra is. Amit már Ferenc pápa első beszédeiben, homíliáiban az elmúlt hónapokban tapasztalhattunk, ugyanezt érezzük a könyvet olvasva: Jézus tanítását és példáját nagyon közel hozza a mai emberhez, szerencsésen aktualizálja, vonzóvá varázsolja Jézus istenemberi alakját.

E kötetből is megállapíthatjuk, hogy Ferenc pápa nagyobb beszédei, de reggeli rögtönzései hátterében is hosszú, elmélyült reflexiók és lelki tapasztalatok húzódnak meg. Ezért írhatta a Vatikáni Rádió német tagozatának volt vezetője, Eberhard von Gemmingen a Stimmen der Zeit legújabb, júliusi száma vezércikkében, mintegy válaszolva azoknak, akik a pápa első enciklikáját várják: „Ferenc pápa maga két lábon járó enciklika.”


(szf)