„Isten cselekedetének nincs protokollja” – Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséje
„Az Úr azt kéri tőlünk, hogy türelmesek és feddhetetlenek legyünk, járjunk mindig
az ő jelenlétében!” – hangsúlyozta Ferenc pápa péntek reggel a Szent Márta ház kápolnájában
bemutatott szentmiséjén, amelyen - többek között – a Vatikáni Egészségügyi Igazgatóság
munkatársainak egy újabb csoportja vett részt.
„Az Úr lassan, fokozatosan
lépett be a 99 éves Ábrahám életébe, amikor megígért neki egy gyermeket. Ellenben
azonnal belép a leprás életébe: Jézus meghallgatja a kérését, megérinti őt és íme,
a csoda!” Ferenc pápa a napi olvasmány és az evangélium összekapcsolásával talált
rá mondanivalójára, az Isten stílusára. „Isten azt az utat választja, hogy belépjen
az életünkbe, népének az életébe, akár Ábrahám, akár a leprás esetében. Amikor az
Úr jön, közeledik, nem mindig ugyanazon a módon teszi azt. Cselekedetének nincs protokollja
az életünkben, ilyen nem létezik” – mondta a pápa, majd hozzáfűzte: „Egyszer így cselekszik,
máskor megint más módon, de mindig megteszi a magáét. Mindig létezik ez a találkozás
köztünk és az Úr között”.
„Az Úr mindig a maga módján lép be az életünkbe.
Sokszor lassan teszi ezt, mi pedig abba a veszélybe kerülünk, hogy elveszítjük a türelmünket:
De Uram, mikor, mikor? Aztán könyörgünk, könyörgünk tovább… És nem jön válasz az
életünkben. Máskor pedig, amikor arra gondolunk, hogy amit az Úr megígért nekünk,
az olyan nagy…, hogy hitetlenkedni kezdünk, kételkedünk. Mégis, mint Ábrahám, arcra
borulva, azért titokban nevetünk… Azt mondja ugyanis az olvasmány: „Ábrahám arcra
borult az Úr előtt és nevetett…”. Kétkedett: „De hát nekem, majdnem százévesen, gyermekem
lesz, a feleségem is kilencven éves, éppen neki lesz gyereke?”.
„Ugyanaz a
kételkedés tölti el Sárát is Mamre tölgyfájánál – folytatta a pápa biblikus elmélkedését
– amikor a három angyal közli a gyermek ígéretét Ábrahámnak. Aztán amikor az Úr nem
jön, nem tesz csodát, és nem csinálja azt, amit szeretnénk, hányszor és hányszor leszünk
türelmetlenné és kételkedővé!”
„A kételkedőknek, a szkeptikusoknak nem tesz
eleget az Úr, nem tudja megtenni” – gondolkodott hangosan a pápa. „Az Úr veszi a saját
idejét. És ő, a velünk való kapcsolatában, annyira türelmes! Nemcsak nekünk kell türelmesnek
lennünk, hanem neki is. És ő az! Vár bennünket. Életünk végéig vár bennünket. Gondoljunk
csak a jó latorra! Valóban csak az élete végén, a legvégén ismerte fel az Istent.
Az Úr velünk jár, de sokszor nem mutatja magát, mint az emmauszi tanítványok esetében.
Az Úr bekapcsolódik az életünkbe – ez biztos! – de sokszor nem látjuk. Ez türelmet
igényel tőlünk. De az Úr, aki velünk jár, Ő maga nagyon is türelmes velünk”.
Végül
a pápa figyelmét Isten türelmének a titka felé fordította: „Az Isten, miközben velünk
jár, fölveszi a mi lépteinket. Némelykor az életünkben nagyon sötétbe borulnak a dolgaink,
és ha éppen nehézséggel küszködünk, az a vágy támad bennünk, hogy leszálljunk a keresztről.
Pontosan akkor, abban a pillanatban, még az éjszaka sötétjében, amikor már közel van
a hajnal. Amikor pedig leszállunk a keresztről, azt mindig öt perccel a szabadítás
előtt tesszük, amikor tetőpontjára hág a türelmetlenségünk..
„Jézus a kereszten
érezte a kihívást: Szállj le, szállj le, gyere! De ő türelmes mindvégig, türelmes
velünk is. Belép mindig az életünkbe, de azt a maga módján teszi, arra gondolva, hogy
ez így lesz a legjobb. Nekünk azonban csak annyit mond, mint Ábrahámnak: Járj a jelenlétemben,
légy tökéletes és légy feddhetetlen! Valóban ez a helyes szó: járj a jelenlétemben,
törekedj a tökéletességre. Ez egy út, az Úrral, aki majd közbeavatkozik, de addig
is várni, várni kell a pillanatra. Kérjük ezt a kegyelmet, hogy járhassunk a jelenlétében
és próbáljunk tökéletesek lenni” – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa. (vl)