„A papok hordozzák a lelki atyaság kegyelmét” – Ferenc pápa szerdai miséje
Szerdán reggel hét órakor a Szent Márta Ház kápolnájában Ferenc pápa szentmisét mutatott
be a papszentelésének 60. évfordulóját ünneplő Salvatore De Giorgi palermoi bíborossal
és az általa felszentelt mintegy 80 egyházmegyés pappal együtt. Ferenc pápa a gyémántmisés
bíboros köszöntésekor a papi élet egyik lényegi vonását hangsúlyozta: „Isten azt akarta,
hogy a papok a rájuk bízott lelkekkel való kapcsolatukban éljék meg az atyaság teljességét
és annak különleges kegyelmét”. Az atyaságnak ez a vágya bele van vésve az ember szívébe.
A pap sem tesz ebben kivételt, jóllehet ez a vágya különleges irányultságú, amit sajátos
módon él meg.
„Ha egy papban nem él ez a vágy – folytatta a pápa – akkor
valami hiányzik ebből az emberből. Valami nem megy. Ahhoz, hogy teljessé váljunk és
érett emberré legyünk, nekünk mindnyájunknak érezni kell ezt a vágyat, az atyaság
örömét, igen, nekünk cölibátusban élőknek is! Az atyaság azt jelenti, hogy életet
adunk másoknak, életet adunk, életet! Számunkra ez lelkipásztori atyaság lesz, lelki
atyaság, de ez is életet ad, és atyává tesz minket.”.
Ferenc pápa a személyes
köszöntés után a szentmise olvasmányát kommentálva az idős Ábrahámnak a fia fölötti
öröméről szólt. Isten megígéri az öreg Ábrahámnak, hogy gyermeke lesz, annak ivadékai
pedig mint égen a csillag, annyian lesznek. Az Istennel kötött szövetség megpecsételésére
Ábrahám követi az Isten jelzéseit, állatáldozatot mutat be, majd megvédi azt a támadó
ragadozó madaraktól. „Mélyen megérint engem – vallotta személyesen a pápa – ez a kilencvenéves
ember, aki kezében bottal védi az áldozatát. Engem egy apára emlékeztet, aki megvédi
a családját”.
„Mit is jelent, hogy egy atya megvédi gyermekeit? – tette
fel a kérdést a pápa. Ez egy nagy kegyelem, amit nekünk papoknak kérnünk kell, hogy
atyák lehessünk. Kérjük az atyaság, a lelkipásztori atyaság, a spirituális atyaság
kegyelmét! Mindenkinek vannak bűnei, a szentek közössége tagjainak is! De ha nincsenek
gyerekeink, ha nem leszünk lelkiatyák, ez olyan, mintha az életünknek nem lenne célja,
mert megállnánk félúton. Már csak ezért is atyává kell lennünk, és ezt a kegyelmet
megadja nekünk az Úr. Lám, az emberek egyszerűen csak így szólítanak bennünket: Atya,
atya, atya! Igen, atyává kell lennünk, a lelki atyaság kegyelmével”.
Ezen
a ponton Ferenc pápa ismét a 83 éves aranymisés Salvatore De Giorgi palermói bíboros
felé fordult a következő szavakkal: „Én nem tudom, hogy mit csinált a kedves Salvatore,
de biztos vagyok benne, hogy „atya” lett. És ez egy jel számotokra – fordult a pápa
a palermói bíborossal együtt koncelebráló papokhoz, akiket ő szentelt fel – de most
rajtatok a sor, hogy miként a jó fa jó gyümölcsöt terem, úgy most ti, azért reá szégyent
ne hozzatok!”.
Ferenc pápa hálás szívvel köszönte meg „az Úrnak a lelki
atyaság kegyelmét az egyházban, ami apáról fiúra száll: „Végezetül hadd idézzek fel
két képet és még egy harmadikat is. Az egyik Ábrahámé, aki gyermeket kér az Úrtól,
a másik ugyancsak Ábrahámé, aki kezében bottal megvédi a családját és végül az idős
Simeon próféta képe a templomban, amikor kezébe veszi az új Életet, és liturgikus
ünneplésbe kezd, az öröm ünnepébe. Az Úr adjon nektek ma sok örömet!” – fejezte be
homíliáját Ferenc pápa szerda reggel a Szent Márta házban tartott szentmise során.
(vl)