„A közös gyökerek folytán egy keresztény nem lehet antiszemita” - Ferenc pápa beszéde a Vallásközi Konzultációs Zsidó Bizottság tagjaihoz

A Szentatya a keresztény hagyomány számára is kedves Shalom szóval köszöntötte vendégeit a vatikáni Apostoli Palotában. Köszöntötte Koch bíborost és a zsidósággal folytatott vallás közi kapcsolatokért felelős bizottság többi tagját, emlékeztetve arra, hogy a szabályos párbeszéd 40 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta tartott 21 találkozó során minden bizonnyal megerősödtek a kapcsolatok és a kölcsönös megértés a zsidók és a katolikusok között. A pápa emlékeztetett következő madridi találkozójukra, amelyet októberben tartanak arról a témáról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a hitnek a mai társadalomban.

Pápasága első hónapjaiban már alkalma volt arra, hogy találkozzon a zsidóság kiváló személyiségeivel. Ám most először beszélget a zsidó közösség és szervezetek hivatalos csoportjával. Éppen ezért emlékeztetni akar a vatikáni zsinat Nostra Aetate nyilatkozatának 4. pontjára, amely vonatkozási pontot jelent a katolikus egyház számára a zsidó néppel való kapcsolatait illetően. A zsinati szöveg szavain keresztül a katolikus egyház elismeri, hogy a hitének kezdetei már megtalálhatók a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál. Ami pedig a zsidó népet illeti, a zsinat emlékeztet Szent Pál tanítására, miszerint Isten ajándékai és hivatása visszavonhatatlanok. Ugyanez a szöveg határozottan elítéli a gyűlöletet, az üldözést és mindenfajta antiszemita megnyilvánulást. „Közös gyökereink miatt egy keresztény nem lehet antiszemita” – mondta nyomatékkal a pápa.

Az említett zsinati nyilatkozat alapelvei elősegítették egymás jobb megismerését és a kölcsönös megértést az utóbbi évtizedekben. Az utóbbi pápák nagy ösztönzést adtak ennek az útvonalnak, fontos dokumentumok kidolgozásával, amelyek elmélyítették a zsidók és keresztények közötti kapcsolatokra vonatkozó alapvető teológiai megfontolásokat. Mindezért őszintén hálát kell adnunk Istennek.

A pápa felidézte, hogy Buenos Aires érsekeként őszinte baráti kapcsolatokat ápolt a zsidóság néhány képviselőjével. Gyakran beszélgettek sajátos vallási identitásukról, az Írásokban foglalt emberről alkotott képről, az Isten iránti érzék felébresztéséről a mai szekularizált világban. „Megvitattuk együtt a közös kihívásokat –mondta a pápa – és főként, mint barátok élveztük egymás társaságát, kölcsönösen gazdagodtunk a találkozásban és a párbeszédben, egymás elfogadásának magatartásával. Mindez segített bennünket abban, hogy emberként és hívőként növekedni tudjunk.”

Ugyanez történik a világ számos más részén, baráti kapcsolatokon keresztül, amelyek bizonyos szempontból a hivatalos párbeszéd alapját alkotják. A Szentatya végül arra buzdított, hogy folytassák a megkezdett utat és vonják be a párbeszédbe az új nemzedékeket. Az emberiségnek szüksége van közös tanúbizonyságra. Ferenc pápa Jeremiás próféta szavaival zárta a Vallásközi Konzultációs Nemzetközi Zsidó Bizottság tagjaihoz intézett beszédét: Az Úr ezt mondja: „Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek. Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek (Jer 29,11)”.
(ik)