„Az Atyához imádkozva legyen szívünkben békesség” – Ferenc pápa szentbeszéde csütörtökön
Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, fontos, hogy szívükben, amint magunk és testvéreink
között is a béke uralkodjék. Ezt mondta a pápa a Szent Márta Domus kápolnájában csütörtökön
szokásos reggeli szentmiséjén. A szertartásra ezúttal is mintegy 50 személy kapott
meghívást, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció és a Vatikáni Múzeumok munkatársainak
egy-egy csoportja. Ferenc pápával együtt misézett Zenon Grocholewski lengyel bíboros.
Ferenc pápa szentbeszédét a Miatyánkhoz fűzte, ahhoz az imádsághoz, amelyre
maga Jézus tanította meg apostolait, a mai napon olvasott evangélium tanúsága szerint
(Mt 6, 9-13). Az imádság nem varázslat, hanem az Atya ölelő karjaira való ráhagyatkozás.
Jézus a Miatyánkban a helyes imádságra kér bennünket, azt tanítja apostolainak, hogy
miként imádkozzanak. Azt mondja többek között, hogy ne szaporítsák a szót, ne hangoskodva,
hanem rejtettségben imádkozzanak. „Néhányan azt mondták nekem – mondta a pápa -, hogy
amikor jövendőmondóhoz mennek, akkor az elámítja őket a sok beszéddel. Ez azonban
pogányság. Jézus arra tanít bennünket, hogy nincs szükségünk sok beszédre, hiszen
az Atya tudja mire van szükségünk. Az első, amit mondanunk kell az Atya szó. Ha ezt
nem mondjuk és nem érezzük, akkor nem tudunk imádkozni.”
„Kihez imádkozzak
tehát? A Mindenható Istenhez? Ő annyira távol van, nem érzem Őt. Lehet, hogy Jézus
sem érezte? No, akkor kihez imádkozzak? A kozmikus Istenhez? Napjaikban elterjedt
az ilyen imádság. Ez a politeista módszer, amely a light-kultúrán keresztül érkezett
hozzánk…Te azonban az Atyához imádkozzál, ahhoz, akitől származol, aki az életet adta
neked. Nem mindenkinek, mert így túlságosan személytelen. Rólad, rólam van szó…Arról,
aki elkísér utadon, aki mindent tud életedről. Azt, ami jó és azt, ami nem annyira
jó…Ha nem kezdjük az imát az Atya szóval, akkor nem mondhatjuk azt, hogy valóban keresztény
módon imádkozunk. Nem az a fontos, hogy szavakat mondjunk, hanem az, hogy szívünkkel
imádkozzunk.
„Az Atya szó igen erőteljes, ajtókat nyitogat. Izsák fia feláldozásának
pillanatában felismeri, hogy valami nincs rendben, mert hiányzott az áldozati bárány.
De az Atyára bízza magát. Hasonlóképpen történt a tékozló fiúval. A fiú, aki elment
az örökséggel, de aztán mégis visszatér az atyai házba és bocsánatot kér. Apja pedig
szeretettel magához öleli őt. Az imádság lényege mindig az, hogy érezzük az Atya szeretetét.
„Van tehát egy Atya, akik szorosan mellettünk áll, aki magához ölel bennünket.
Millió gondunkat, aggodalmainkat bízzuk az Atyára, ő tudja, hogy mire van szükségünk.
Ő nemcsak az én Atyám, hanem a Mi Atyánk, mert nem vagyok egyetlen, senki sem az közülünk.
Ha nem vagyunk testvérek, akkor nem igen lehetünk ennek az Atyának a gyermekei, mert
ő mindenki Atyja. Egészen bizonyosan az én Atyám, de a többiek, testvéreim Atyja is.”
Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszédében még hangsúlyozta a megbocsátás
jelentőségét. Valóban nagyon nehéz megbocsátani, mert sok esetben ott él bennünk a
megbántottság. Jézus azonban megígérte, hogy elküldi Szentlelkét. A Lélek megtanít
bennünket arra, hogy belülről, szívből ki tudjuk mondani a Mi Atyánk szót. Kérjük
ezért a Szentlélek segítségét, hogy képesek legyünk megbékélni ellenségeinkkel.