Ferenc pápa beszéde a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat munkatársaihoz - teljes szövegváltozat

Kedves Barátaim az Úrban,

örülök, hogy találkozhatom veletek Írókkal, az egész közösséggel, a Nővérekkel és a Ház alkalmazottaival. A Civiltà Cattolica folyóirat jezsuitái, 1850-től kezdve folytatják azt a munkát, mely különleges kapcsolatban áll a Pápával és az Apostoli Székkel. Elődei, amikor kihallgatáson találkoztak veletek, több alkalommal is elismerték, hogy ez a kötelék az újságotok lényeges vonása. Ma három szót szeretnék felvetni Nektek, amelyek segíthetnek Benneteket elkötelezettségetekben.

Az első a párbeszéd. Fontos kulturális szolgálatot folytattok. Kezdetben a Civiltà Cattolica magatartása és stílusa harcias jellegű volt, gyakran keserű vitákkal teli, a kor általános szellemének megfelelően. Gyorsan átfutva a folyóirat 163 esztendején, kitűnik az állásfoglalások sokszínűsége, ami részint a történelmi körülmények változásainak köszönhető, másfelől az egyes írók személyes karakterének. Az Egyház iránti hűségetek megkívánja még, hogy legyetek kemények a képmutatással szemben, ami a zárt, beteg szív gyümölcse. Azonban a ti fő feladatotok nem a falak, hanem hidak építése; vagyis párbeszédet folytatni minden emberrel, azokkal is, akik nem osztják a keresztény hitet, de „magas emberi kultúrával rendelkeznek”, egészen azokig menően, akik „szemben állnak az Egyházzal és különféle módon üldözik azt” (Gaudium et spes, 92). Sok kérdés vár vitára és megosztásra, de a párbeszédben mindig lehetséges közelebb jutni az igazsághoz, ami Isten ajándéka, és lehet kölcsönösen gazdagítani egymást. A párbeszéd meggyőződés arról, hogy a másiknak van valami jó mondanivalója, illetve, hogy teret engedünk a másik nézőpontja és javaslatai számára, anélkül, hogy beleesnénk a relativizmus kísértésébe. A dialógus megkívánja, hogy leengedjük a fegyvereket és ajtót nyissunk. Folytassátok a párbeszédet a kulturális, társadalmi és politikai intézményekkel, hogy felajánlhassátok hozzájárulásotokat a polgárok formálásához, akiknek van szívük a közjó iránt és dolgoznak is érte. A „Civiltà Cattolica” a szeretet, az irgalom és a hit civilizációja.

A második szó a megkülönböztetés. Feladatotok, hogy összegyűjtsétek és kifejezésre juttassátok napjaink elvárásait, vágyakozásait, örömeit és drámáit, továbbá hogy elemeket nyújtsatok számukra a valóságnak az evangélium fényénél vett olvasatához. Ma a spirituális kérdések sokkal élőbbek, mint valaha, csak kell valaki, aki azt megértse és elmagyarázza. Alázatos és nyitott értelemmel „keressétek Istent minden dologban”, ahogy Szent Ignác írta. Isten tevékenyen működik minden ember életében és a kultúrában: a Lélek ott fúj, ahol akar. Törekedjetek felfedezni azt, amit Isten művelt, és azt, ahogyan ma folytatja a művét. Valóban a jezsuiták kincse a lelkek megkülönböztetése, amely szeretné felismerni Isten Lelkének a jelenlétét az emberi valóságban és a kultúrában. Törekszik továbbá megismerni Isten Lelke jelenlétének az emberi és kulturális valóságban elültetett magját, illetve az ő jelenlétének az emberi eseményekben, fogékonyságban, vágyakban, a szívek és a társadalmi, kulturális és spirituális összefüggések mély feszültségeiben elültetett magját. Eszembe jut most, amit Rahner mondott: a jezsuita specialista a megkülönböztetésben Isten térfelén és az ördög térfelén is. Ne féljünk előrehaladni a megkülönböztetésben, hogy rátaláljunk az igazságra. Amikor Rahner ezen megjegyzéseit olvastam, meglehetősen mélyen megérintett.

Ahhoz, hogy Istent keressük minden dologban - a tudás, a művészet, a tudomány, a politikai, társadalmi és gazdasági élet minden területén - szükség van a tanulásra, a fogékonyságra és a tapasztalatra. Van néhány olyan dolog, aminek nincs közvetlen kapcsolata a keresztény távlatokkal, de mégis fontosak abban, hogy megragadjuk azt a módot, ahogy emberek önmagukat és az őket körülvevő világot értik. Megfigyelésetek legyen széles, tárgyilagos és időszerű. Fordítsatok megkülönbözetett figyelmet Isten igazsága, jósága és szépsége iránt, amiket mindig együtt szemléljetek, és így értékes szövetségessé válnak az emberi méltóság védelmezésében, a békés együttélés építésében és a teremtés gondos megőrzésében. Ebből a figyelemből születik a derűs, őszinte és erős, Krisztustól megvilágosított ítélet az eseményeket illetően. A nagy példák közül Matteo Ricci alakja modell jellegű. Mindez megkívánja, hogy tartsuk nyitva a szívünket és az elménket és kerüljük el az autoreferencia, az önmagunkra hivatkozás lelki-betegségét. Az egyház is, amikor önmagára kezd hivatkozni, megbetegszik, megöregszik. Tekintetünk, ha Krisztusra szegezzük, legyen a jövő iránt prófétai és dinamikus: ezen a módon mindig fiatalok maradtok és merészek az események értelmezésében.

A harmadik szó a határ. Egy olyan kulturális folyóirat, mint a La Civiltà Cattolica belép a kor kulturális vitáiba és komolyan és elérhető időn belül olyan látomást terjeszt elő, mely a keresztény hitből fakad. Az evangélium és a kultúra közötti törés kétség kívül egy dráma (vö. Evangelii nuntiandi, 20). Arra vagytok hivatva, hogy járuljatok hozzá ennek a törésnek a gyógyításához, mely átjárja mindnyájatok és az olvasóitok szívét is.

Jellemző ez a szolgálat a Jézus Társaságára. Komoly reflexióval és elmélyült tanulmányozással kísérjétek a kulturális és társadalmi változásokat, amelyek nehéz, konfliktusoktól is terhelt nehéz átmeneti időket élnek meg. A ti helyetek pontosan a fronton van. Ez a jezsuiták helye. Amit VI. Pál és ismételve őt XVI. Benedek is mondta a Jézus Társaságáról, érvényes különleges módon a számotokra ma is: „Bárhol az Egyházban, még a legnehezebb területeken is, az ideológiák keresztútjain, a társadalom lövészárkaiban, ott volt és ott van az ember égető igénye és az evangélium örök üzenete között az összeütközés, és itt voltak és itt vannak ma is a jezsuiták”. Kérlek, legyetek a front, a határ emberei, azzal az adottsággal, ami az Istentől ered (vö.
2Cor
3,6). De ne essetek a határok domesztikálásának a kísértésébe: a határok felé kell menni, nem pedig hazahozni a határt, hogy aztán megszelídítve egy kicsit bemázoljátok. Napjaink világában, mely gyors változásnak van kitéve és a hitélet számára nagy jelentőségű kérdések zaklatják, sürgető feladat a meggyőződéses és érett hitre nevelés, mely képes értelmet adni az életnek és meggyőző választ tud adni azoknak, akik keresik az Istent. Arról van szó, hogy fenntartsuk az egyház tevékenységét küldetése minden területén. A Civiltà Cattolica ebben az évben megújult: új grafikai külsőt öltött és digitális formában is lehet olvasni, és eléri az olvasót a társadalom rétegeiben is. Ezek is frontok, ahol meghívást kaptatok a cselekvésre. Kövessétek ezt az utat!

Kedves Atyák, látok közöttetek fiatalt, kevésbé fiatalt és időseket. A ti lapotok a maga nemében egyedülálló, amely az élet és a tanulmány közösségéből születik, miként egy vegyes kórusban, ahol mindenkinek megvan a saját hangja, de azt a másokkal való harmóniába ölti. Forza, erő, testvérek! Biztos vagyok benne, hogy számíthatok mindnyájatokra. Miközben az Úti Boldogasszonyra bízlak benneteket, megáldalak titeket az áldásommal, kedves szerkesztők, munkatársak és nővérek, miként az újság olvasóit is.

2013. június 14, péntek, 12 óra

Róma, Apostoli Palota, Pápák terme, 30 személy P. Antonio Spadaro SJ vezetésével


(vl)