A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

32. elmélkedés – a Szentlélek
„A keresztények hisznek a Szentlélekben”. A katekizmus kifejti: „Az, hogy hiszünk a Szentlélekben, azt jelenti: valljuk, hogy a Szentlélek a Szentháromság egyik személye, egylényegű az Atyával és a Fiúval” (685. pont). Más szóval a Szentlélek az egyetlen Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Szent Pál hangsúlyozza, hogy senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által (vö. 1Kor 12,3). És csak a bennünk működő Léleknek köszönhetően imádkozhatunk így: „Abba, Atya! (Gal 4,6).

Az Atyát egyes bibliai képek úgy ábrázolják, mint az Urat, aki „magas és fönséges királyi széken ült” (Iz 6,1). A Szentháromság második személye kinyilatkoztatta arcát Jézus Krisztusban, a megtestesült Fiúban. De milyen arcot nyilatkoztatott ki a Lélek? Meg kell jegyeznünk, hogy a Lélek Bibliában található jelképei nem személyt ábrázolnak: galamb, szél, tűz formájában jelenik meg. Mintha a Lélek nem személy, hanem inkább isteni energia volna. Azonban ez nem így van. Sőt, a jelképek kinyilatkoztatják számunkra a Lélek személyes jellemzőit.

Az Újszövetségben a Lélek soha nem mondja azt, hogy „én”, soha nem mutat magára, soha nem beszél magáról. A Lélek nem nyilatkoztatja ki közvetlenül arcát. A harmadik isteni személy ugyanis maga a szeretet az Atya és a Fiú között. „Nem létezik saját magáért – mondja Szergej Bulgakov – teljes egészében a másik kettőben, az Atyában és a Fiúban van”.

Ez így van az egyházban is, ahol a Lélek a személyeken keresztül cselekszik. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Lélek a személy sok személyben. Nem látjuk a szelet, de láthatjuk a mozgást, amit okoz. A Lélek által előidézett elsődleges eredmény a szeretet. A Lélek arca az egyházban a közösség arca, amely a szeretet gyümölcseinek a termését hozza. A Lélek kinyilvánítja magát nekünk, megteremtve az emberek közötti szeretetközösséget.

(vm)