2013-06-04 16:36:23

Ferenc pápa a bergamói küldöttséghez XXIII. János pápa halálának ötvenedik évfordulója alkalmából


Hétfő este hálaadó szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában Francesco Beschi bergamói püspök a Jó Pápa halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. A szentmise után a bazilikába érkező Ferenc pápa beszéddel fordult a bergamói zarándokokhoz. Valójában János pápa püspöki jelmondatához - „Oboedientia et pax - Engedelmesség és béke” - fűzte gondolatait, amit ő maga „egy kicsit a saját történetének és életének tartott”.

Ferenc pápa rögtön a második jelszóval – béke – kezdte a beszédét, mert „ez a leginkább magától értetődő, amit az emberek megértettek János pápában”. Angelo Roncalli olyan ember volt, aki közvetíteni tudta a békét, a természetes, derűs és szívélyes békét. Ferenc pápa személyes hangon, rögtönözve folytatta: „Annyira szép dolog, találni egy papot, egy jó papot, jósággal telit. Eszembe juttatja mindez Szent Ignácot – de nem akarom őt most itt reklámozni – aki a jezsuita elöljáró kívánatos tulajdonságait sorolta fel hosszasan, hogy ez és ez…, de a végén hozzátette: ha nincs ezen erények birtokában, legalább jó legyen! Ez a lényeges! Egy atya! Egy jóságos pap!”. Kétségtelenül ez a vonása vezette János pápát mintegy harminc éven át a legkülönbözőbb állomáshelyein, ahol mégis hatékonyan tudta szőni az egység szálait, párbeszédet kezdve a más keresztény egyházakkal, valamint a zsidó és muzulmán világ jeles képviselőivel. János pápa békét közvetített, mert az ő lelke mélységesen békés volt, hagyta magát, hogy a Szentlélek vezesse. De ez a megbékélt lelkület egy hosszú és fáradságos munka eredménye volt, ahogy azt „Az egy lélek naplója” feljegyzéseiből ismerjük.

Ferenc pápa beszéde második részében a Jó Pápa jelmondatának első szavát, az engedelmességet elemezte. Ha a béke a külső megjelenés, akkor az engedelmesség a belső készség, az eszköz, amelyen keresztül a béke elérhető. Az engedelmesség mindenekelőtt nagyon egyszerű és konkrét: azt a szolgálatot kell folytatni az egyházban, amit az elöljárók kívánnak, semmit nem kívánva önmaga számára, semmiből nem kivonva magát, amit elvárnak tőle, éveken át olyan helyeken maradni, ahol alig vannak katolikusok. Ez a mód, hogy gyermekként hagyta magát vezetni, építette fel az ő papi pályáját. Mindebben a legnagyobb hűséget élte meg, ahogy ő mondaná, az isteni gondviselésre hagyatkozás által. János pápának ebben a látszólag mások által – és nem a saját ízlése szerint - vezetett életében, valójában Isten rajzolta meg számára az ő tervét. A kormányzás embere volt – szólt ismét rögtönözve Ferenc pápa elődjéről szólva – egy vezető volt. De egy vezetett vezető volt, a Szentlélek vezette vezető, mégpedig engedelmesség által.

Ebben az állandó Istenre hagyatkozásban János pápa egy belső megtisztuláson ment keresztül és így tudott teljesen egyesülni Krisztussal. Ezt a tanítást hagyta ránk: Ha engedjük magunkat a Szentlélek által vezetni, ha a saját énünkről való lemondás árán helyet adunk magunkban az Isten szeretetének, akkor békére lelünk és békét árasztunk magunk körül is.
Kedves bergamói testvérek – zárta beszédét Ferenc pápa – joggal vagytok büszkék a ti „Jó pápátokra”, engedjétek, hogy a Lélek vezessen benneteket. Ne féljetek a kockázatoktól, miként ő sem félt a nehézségektől. Engedelmesség a Léleknek, szeretet az Egyház iránt és avanti, előre…, az Úr megtesz majd mindent!”

(vl)







All the contents on this site are copyrighted ©.