„Megtért és meggyőződéses papok” – Mauro Piacenza bíboros elmélkedése
A Papi Kongregáció prefektusa május 28-án, a spanyol püspöki kar meghívására tartott
előadást Madridban a Hit éve keretében a papok megtéréséről. A bíboros elmélkedése
két fő részre oszlott: az elsőben a papra, mint a hit emberére irányult a figyelem,
a másodikban pedig a pap hivatására, akinek ápolnia, erősítenie kell a rá bízott hívek
hitét.
Piacenza bíboros mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a pap felszentelése
alkalmával – mint ahogyan arra Ferenc pápa is felhívta a figyelmet – nem magának kapja
meg a Szentlélek ajándékát, hanem a népért, a hívekért: a pap valódi küldetése ebben
rejlik. Ez a misszió pedig a hit megújítása és az Istennek való állandó megtérés által
válik csodálatossá és gyümölcsözővé – fejtette ki az olasz főpásztor. Csakis az a
személy képes mások hitét megerősíteni, aki sajátját is időről időre megújítja és
valóban megtért.
A pap személyiségének és életének vallásos mivolta által
képes arra, hogy embertársainak nemcsak hitéletét ápolja, hanem problémáival is szembe
tudjon nézni. Ennek jegyében az evangelizáció szükségszerűen az emberi fejlődést is
elősegíti. Az emberi fejlődés elképzelhetetlen lenne, hanem Isten nem „támogatta”
volna az emberiséget azzal, hogy Ő maga emberré lett.
Megtérni a Hit évében
azt jelenti – folytatta elmélkedését Piacenza bíboros –, hogy szenvedéllyel élünk
embertársaink hitéért az egyházi küldetés iránti engedelmesség jegyében és annak tudatában,
hogy az ehhez szükséges eszközöket Istentől kapjuk ajándákba, amelyeket a Szentlélek
tesz működőképessé és megfelelővé.
A főpásztor ezek után a személyes megtérés
és a küldetés közötti örök kapcsolatra tért ki. Mint ahogyan a híveknek példa lehet
a pap mélyen megélt hite, úgy a pap számára is sokat jelent az embertársak szolgálata
az Istennek való folyamatos megtérésben. Hányszor hív a megtérésre, az Istenhez való
közeledésre a gyermekek tiszta lelkülete, a betegek szenvedésének tudatos felajánlása,
a bűnbánók hitvallása. Mindez Isten működésének jele a világban. Isten csodálatos
tevékenységét szemlélni azt jelenti, hogy magát Istent szemléljük: nem egy elképzelést
hirdetünk, hanem azt, amit saját szemünkkel láttunk, füleinkkel hallottunk, kezeinkkel
megérintettünk: az Élet Igéjét.
Embertársaink támogatása a hit útján és a hitben
nemes és magasrangú feladat, cselekedet. Ez a küldetés pedig az ég és föld Urának,
a Megváltónak kérésére történik, ezért a Hit éve a mélyreható megtérés alkalma is
egyben minden ember és pap számára. Mások hitéletének ápolása nem gyengíti, hanem
megerősíti saját hitünket, megtérésünk pedig táplálja embertársaink hitét – hangsúlyozta
Piacenza bíboros.
XVI. Benedek pápa „Porta fidei” k. Motu proprio-jában, amellyel
megnyitotta a Hit évét, szól a hit két, egymástól elválaszthatatlan dimenziójáról,
amelyek a megismerésre és a ráhagyatkozásra irányulnak. A pap valódi megtérése ezt
mindig tükrözi. Milyen pap lenne az olyan, aki meggyőződéssel teli, de nem megtért,
vagyis aki a kereszténységet, mint emberi ideológiát éli meg? Ugyanez érvényes egy
megtért, de nem meggyőződéses papra, vagyis aki nem fogadta be mélyen és szeretettel
a hitigazságokat, és a Krisztussal való azonosulás jelentőségét.
A mai szekularizált
világban a papi küldetés és az embertársak hitének ápolása a valódi megtérés által
tud megvalósulni, amelyhez szükséges a hitről való teljes meggyőződés. A küldetés
továbbá azzal jár, hogy elkísérjük a ránk bízott embereket személyes és plébániai
életük során a hit megismerő és ráhagyatkozó dimenziójának megismerésében, amelyek
nélkül nem valósulhat meg a keresztény tapasztalat megélése.
„Ne feledkezzetek
meg tehát arról – hívta fel a jelenlévő papok figyelmét Piacenza bíboros –, hogy az
isteni küldetés jegyében a hívek, mint példamutató személyekre tekintenek ránk, igaz
tanúságtételt és atyai gondoskodást várnak. Ezt pedig a Boldogságos Szűz Mária iskolájában
tanulhatjuk meg igazán” – zárta elmélkedését a Papi Kongregáció prefektusa a Hit évének
alkalmából Madridban.