„A valóságot jobban meg lehet érteni a perifériákon, mint a központból nézve” – Ferenc
pápa első római plébánia látogatása
Ferenc pápa május 26-án, vasárnap reggel fél 8-kor indult el helikopteren a Vatikánból
első római plébánia látogatására. Az Örök Város északi részén lévő Szent Erzsébet
és Zakariás plébániát kereste fel, amelynek alapkövét 2007. szeptember 30-án helyezték
el. Ma impozáns épület; 30 méter magas harangtornyával már messziről látható, főleg
azok számára, akik északról közelítik meg az olasz fővárost.
Ambarus plébános
atya a látogatás előtt nyilatkozta: „Fogadni a Szentatyát, aki a világ másik végéről
érkezett, és akinek tanítása szerint szükséges a periférián élők támogatása, csodálatos
és egyben természetes esemény is a plébánia számára, amely elsősorban a lelki összetartozás
helyszíne”. A városnegyed sajnos nem kínál fel semmiféle közösségi, kulturális eseményt,
lehetőséget, ezért a plébánia évről évre a mintegy 15 ezer lakos számára egyre fontosabb
találkozási ponttá válik.
A plébániát 1985 októberében alapították, ahol azóta
hat plébános szolgált. 1997-ben, a közösség nagy örömére, II. János Pál pápa tett
itt látogatást, amelyet követően egyre sürgetőbbé vált egy új templom építése a rohamosan
növekvő közösség igényeinek megfelelően. 2010-ben Agostino Vallini bíboros szentelte
fel az új templomot.
A modern templom egyik jellegzetessége a fény, amely 28
ablakon keresztül világítja meg a liturgikus teret. A másik érdekesség a háromszög
formájú alaprajz, amely számos helyen feltűnik a templomban és a hozzá tartozó térségben.
Háromszög alakú többek között a liturgikus tér, a templomkert, a plébániai közösségi
helység, a hittanoktatásnak kialakított tér, továbbá a templomtetőt díszítő fából
készült elemek, a márvány padlódekoráció, a harangtorony.
A pápát a szentmise
elején Benoni Ambarus plébános köszöntötte, akinek szavaira a Szentatya így válaszolt:
„A valóságot jobban meg lehet érteni a perifériákon, mint a központból nézve”.
Ferenc pápa köszöntötte a családokat, a betegeket, a plébániai kisegítőket. Jelentős
újdonság, hogy a plébániai szentmise bemutatása előtt mintegy félórán át, a Szentatya
nyolc hívőt meggyóntatott.
A szabadtéri szentmisén a Szentatyával koncelebrált
többek között Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, valamint Guerino Di
Tora, Róma északi szektorának segédpüspöke. Ferenc pápa kifejezte jókívánságait titkárának,
Alfred Xuereb pápai prelátusnak, aki ma ünnepli pappá szentelésének 29. évfordulóját.
„Imádkozzunk érte és kérjünk számára legalább még újabb 29 évet” – mondta a pápa.
Az oltár előtt foglaltak helyet fehér ruhában az elsőáldozó gyermekek: közülük
16-an a pápa kezéből részesültek az Oltáriszentségben. A pápa további 26 személyt
áldoztatott meg. Homíliájában a Szentatya Szentháromság Vasárnapjának ünnepét
egy katekéta egyszerűségével magyarázta el a gyermekeknek. A pápa kérdés-felelet formájában
mondta el szentbeszédét, élénk párbeszédet folytatva a plébánia elsőáldozós gyermekeivel.
A Szentatya, a plébánia nevéből kiindulva utalt rá, hogy Szűz Mária sietve útnak indult,
hogy segítsen várandós unokanővérének, Erzsébetnek.
A pápa megjegyezte: Mária
elment, hogy segítsen. A Szűzanya mindig ilyen. „Nem mondta azt, hogy gyermeket várok,
és saját egészségemmel kell törődnöm. Biztosan vannak barátnői unokanővéremnek, akik
majd segítenek neki. Érezte, hogy sietve el kell mennie. Azért ment, hogy segítsen,
nem pedig azért, hogy dicsekedjen, és ezt mondja unokanővérének: figyelj csak, itt
most én parancsolok, mert én vagyok Isten Édesanyja! Nem, nem mondta ezt. Elment,
hogy segítsen” – mondta homíliájában Ferenc pápa.
Mária a mi Édesanyánk, aki
mindig sietve eljön, amikor szükségünk van rá. Soha nem feledkezik meg gyermekeiről.
Amikor gyermekei nehézségekkel néznek szembe, vagy szükséget szenvednek és fohászkodnak
hozzá, Mária segítségükre siet. Ez biztonságot ad nekünk, annak a biztonságát, hogy
Édesanyánk mindig mellettünk áll.
A Szentatya bizalmasan azt is megvallotta,
hogy szeretné hozzá tenni a Mária litániákhoz a következő fohászt: „Miasszonyunk,
aki sietve jössz, imádkozz értünk!”
A pápa ezután a Szentháromságos misztériumról
szólt. Ez a keresztény élet – mondta: Beszélünk az Atyával, beszélünk a Fiúval és
beszélünk a Szentlélekkel. Az Eucharisztikus kenyérre utalva kifejtette: a keresztények
számára a Jézussal való szeretetközösség nyújt erőt. Jézus velünk halad, segít nekünk,
vezet bennünket és megtanítja, hogy hogyan folytassuk utunkat. Erőt ad ahhoz, hogy
mindig előbbre haladjunk. Mindnyájan gondoljunk erre – mondta a pápa, majd így folytatta:
„Az Atya életet adott nekünk. Jézus üdvözített bennünket, elkísér, vezet, támogat,
tanít. És a Szentlélek? Mit ad nekünk a Szentlélek? Szeret bennünket! A Szentlélek
szeretetet ad nekünk”.
Ezután feltette a kérdést a gyerekeknek: ki tudja,
hogy ki Isten? Emelje fel a kezét. Amikor nem érkezik válasz, a pápa még hangosabban
beszél és tréfálkozik a gyermekekkel. Jézus segít a nehézségek közepette, az iskolai
feladatoknál is.
Ferenc pápa első plébánia látogatásának üzenete ez a két
gondolat: értsük meg jól, hogy milyen az Úr és emlékezzünk rá, hogy a Szűzanya nem
feledkezik meg gyermekeiről. Ferenc pápa az áldozás pillanatában, mintegy áldást
kérve most is lehajtotta fejét, mint az első pillanatban, mikor pápaként megjelent
a világ előtt. A búcsúzáskor, mielőtt felszállt volna helikopterére, hogy visszatérjen
a Vatikánba, a következő szavakkal fordult a plébánia közösségéhez:
„Köszönöm
szépen a fogadtatást. Örülök neki, hogy ilyen élénk plébániátok van, ennyi sok gyermekkel.
Ez áldást jelent. Továbbra is haladjatok ezen az úton, támogassátok a plébánost, folytassátok
munkátokat és imádkozzatok értem. Ne feledjétek: imádkozzatok értem”.