Mondjunk nemet a nyereség bálványára, adjunk ismét szociális állampolgárságot a szolidaritásnak
Ferenc pápa május 25-én, szombaton délben az Apostoli Palota Kelemen-termében kihallgatáson
fogadta a „Centesimus Annus Pro Pontifice” Alapítvány tagjait, akik ezekben a napokban
Rómában tartják összejövetelüket. A megbeszélés témája: „Újragondolni a foglalkoztatottságra
vonatkozó szolidaritást: a XXI. század kihívásai”. A Szentatya beszédében érintette
a munkanélküliség kérdését és hangsúlyozta: a legszörnyűbb anyagi szegénységet jelenti,
ha valaki nem tudja megkeresni mindennapi betevő falatját, mivel ez megfosztja a személyt
a munka méltóságától.
A pápa emlékeztetett rá, hogy Boldog II. János Pál 20
évvel ezelőtt hozta létre a „Centesimus Annus” Alapítványt. Az alapítvány annak az
enciklikájának a nevét viseli, amelyet a „Rerum novarum” centenáriuma alkalmából tett
közzé. Az egyház társadalmi tanításáról van tehát szó, amelyhez a pápák különböző
módon járultak hozzá az elmúlt évszázadban, illetve XVI. Benedek pápa „Caritas in
veritate” k. enciklikájával és számos emlékezetes beszédével.
A jelenlegi
gazdasági és társadalmi válság még sürgetőbbé teszi, hogy hangoztassuk az egyház társadalmi
tanításának igazságát és időszerűségét. A pápa idézett II. János Pál „Laborem exercens”
k. enciklikájából: „Ha az emberiség földön élő egész nagy családjára fordítjuk tekintetünket,
a lelket mélységesen megrendíti a mérhetetlen aránytalanság. Míg az egyik oldalon
a természet kincsei kihasználhatatlanul maradnak, a másik oldalon munkanélküliek,
vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak serege, vagy éhezők mérhetetlen sokasága áll.
Olyan tény ez, amely kétséget kizáróan tanúsítja, hogy … valami helytelenül működik”.
(vö. 86. pont – az eredetiben 18).
Ferenc pápa a tőle megszokott erőteljes
szavakkal vázolta fel korunknak az egész földre kiterjedő drámáját: a munkanélküliség
jelensége rohamosan terjed nyugaton is, és aggasztóan kiszélesíti a szegénység határait.
A szolidaritás újragondolása nem azt jelenti, hogy több segítséget nyújtunk a szegényeknek,
hanem teljes mértékben át kell gondolni az egész rendszert, meg kell újítani összhangban
az alapvető emberi jogokkal. A „szolidaritás” szónak, amelyet a gazdasági életben
nem kedvelnek, vissza kell adni megérdemelt szociális állampolgárságát. A szolidaritás
nem egy jobb magatartás, nem alamizsna, hanem szociális érték, amely jogait követeli.
Észak és Dél helyzete ma már közös abban a gyakori megállapításban, hogy „valami
nem működik”. A jelenlegi válság nem pusztán gazdasági és pénzügyi, hanem etikai és
antropológiai gyökerei vannak.
A hatalom, a nyereség, a pénz bálványainak
követése, azoknak az ember értéke fölé való helyezése ma már alapvető működési norma
és a szervezés döntő szempontja. Feledésbe merült, hogy az ember meghaladja a piac
logikáját. Az embernek, méltósága erejében joga van ahhoz a lehetőséghez, hogy méltó
módon éljen és tevékenyen részt vegyen a közjó megteremtésében.
A pápa köszönetét
fejezte ki az alapítvány munkájáért, utalva arra, hogy ez a mostani összejövetelük
is a munka témájára összpontosít a szolidaritás távlatában, amely a társadalmi tanítás
egyik alapvető értéke. 1981-ben Boldog II. János Pál Laborem exercens k. enciklikáját
teljes egészében az emberi munkának szentelte.
Mit jelent az, hogy „újragondoljuk
a szolidaritást?” – tette fel a kérdést a pápa. Természetesen nem a közelmúlt Magisztériumát
kérdőjelezi meg. Mindenekelőtt össze kell kapcsolni a tanítást a társadalmi és gazdasági
élet állandó és gyors fejlődésével, másrészt tovább kell mélyíteni és a felszínre
kell hozni a szolidaritás értékének teljes termékenységét. Ez az érték az evangéliumból,
vagyis Jézus Krisztusból merít, és mint ilyen, kimeríthetetlen lehetőségeket tartalmaz.
XVI. Benedek emlékeztetett rá bennünket, hogy minden emberi tevékenység, közöttük
a gazdasági élet is, éppen azért, mert emberi, arra van szüksége, hogy az erkölcs
strukturálja és irányítsa (vö. Caritas in veritate, 36) – mondta Ferenc pápa. Hangsúlyozta:
vissza kell térnünk az ember-központúsághoz, az emberi tevékenység és kapcsolatok
etikusabb nézetéhez, nem félve attól, hogy elveszítünk valamit.