Az emberkereskedelem szégyenletes dolog. Az államok ne szemléljék közömbösen – Ferenc
pápa beszéde a Migrációs Pápai Tanácshoz
Ezekben a napokban tartja plenáris ülését Rómában az Elvándorlók és Úton lévők Pápai
Tanácsa. A megbeszélések középpontjában az otthonukat kényszerből elhagyó személyek
helyzete áll.
A pápa az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a plenáris
ülés tagjait. Hozzájuk intézett beszédében ismételten hangsúlyozta: az emberkereskedelem
gyalázatos tevékenység, szégyen társadalmaink számára, amelyek önmagukat civilizáltnak
nevezik. A kizsákmányolók és a haszonélvezők minden szinten végezzenek komoly lelkiismeret
vizsgálatot saját maguk és Isten előtt.
A Szentatya méltatlankodásának adott
hangot, rámutatva, hogy gátlástalan emberek mi mindenre képesek, amikor emberi testekkel
kereskednek, régi és új rabszolgaságok formáját növelve. A jelenség sajnos egyre terjed.
Az egyház ma megújítja erőteljes felszólítását, hogy mindig tartsák tiszteletben minden
személy méltóságát és központiságát, alapvető jogait.
Korunkban, amikor olyan
sok szó esik a jogokról, gyakran lábbal tiporják az emberi méltóságot. Úgy tűnik,
hogy csak azoknak van joguk, akiknek pénzük van. Olyan világban élünk, amelyben a
pénz az úr. Olyan világban élünk, amelynek kultúrájában a pénz fetisizmusa uralkodik.
Ferenc pápa felhívást intézett a kormányzókhoz és törvényhozókhoz, az egész
nemzetközi közösséghez: vegyék figyelembe az otthonukból elűzött személyek valóságát.
Hatékony kezdeményezésekkel óvják méltóságukat, javítsák életminőségüket. Nézzenek
szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek az üldöztetés, az elnyomás és a rabszolgaság
modern formáinak következményei.
Emberekről van szó, akiknek szükségük van
szolidaritásra, segítségnyújtásra, sürgős beavatkozásra, de mindenekelőtt megértésre
és jóságra. Isten jó – kövessük Isten példáját. Ezeknek az embereknek a helyzete nem
lehet közömbös számunkra!
Aki követi Krisztust, annak nem csak kötelessége,
hanem küldetése is, hogy megértést és jóságot kínáljon fel. A pápa ezért nagyra értékeli
mindazt, amit az egyház tesz a menekültekért, azokért, akik a gyökértelenség és az
integráció útján járnak.
A keresztény együttérzés, „együtt szenvedés” mindenekelőtt
azt jelenti, hogy megismerjük azokat az eseményeket, amelyek sokakat hazájuk elhagyására
kényszerítenek. Ahol szükséges, ott hallassuk azok fájdalom kiáltását, akiknek erre
nincs lehetőségük. A migrációs tanács fontos feladatot teljesít akkor is, amikor felhívja
a keresztény közösségek figyelmét sebektől szenvedő testvéreinkre. Ezek közé a sebek
közé tartozik az erőszak, a másik kihasználása, a családtól való távolság, menekülés
az otthonból, bizonytalan jövő a menekült-táborokban.
A menekültek sajátos
lelkipásztori gondoskodást igényelnek: tiszteletben tartva hagyományaikat el kell
őket kísérni az új egyházi valóságba való harmonikus integráció felé. Keresztény közösségeink
legyenek valóban a befogadás, a meghallgatás, a szeretetközösség helyei! – mondta
a pápa, majd hozzátette: „Kedves barátaim, ne feledjétek, hogy Krisztus teste a menekültek
teste”.
A Szentatya végül csodálatát fejezte ki azok bátorsága miatt, akik
abban reménykednek, hogy fokozatosan újból normális életet élhetnek, várva, hogy az
öröm és a szeretet ismét áthassák életüket. Mindannyiunk feladata, hogy tápláljuk
ezt a reményt – fejezte be az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa plenáris üléséhez
intézett beszédét Ferenc pápa.