Milánói Ediktum – 1700 évvel később - közlemény az isztambuli konferenciáról

A Konstantinápolyi Ökumenikus Pátriárkátus az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsával (CCEE) együttműködve szemináriumot tartott a vallásszabadságról Isztambulban május 17-e és 18-a között. I. Bartolomeosz pátriárka személyesen nyitotta meg az összejövetelt, Ferenc pápa pedig üzenetben fordult a résztvevőkhöz.

A találkozóról május 18-án kiadott közlemény szerint a küldöttek imádkoztak a két szíriai ortodox püspökért, akiket csaknem egy hónappal ezelőtt raboltak el.
Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke és Emmanuel, franciaországi metropolita közösen vezették le a megbeszéléseket, amelyeken katolikus és ortodox püspökök, teológusok, küldöttek vettek részt.

A Milánói Ediktum 313-ban született Nagy Konstantin és Licinius társcsászárok megegyezéseként. A vallásszabadság első keresztény gyökerei az Ediktumra vezethetők vissza. A megegyezés megállapította, hogy a vallásszabadság minden ember veleszületett sajátja, mivel minden ember Isten teremtménye. A vallásszabadság azt jelenti, hogy a politikai hatalom soha nem azonosíthatja magát egy speciális hittel, kizárva a többi vallást.

Éppen ellenkezőleg: az a feladata, hogy az igazságosság, a béke, a szabadság és az állampolgárok közötti szolidaritás oldalára álljon. Az állam ismerje el az isteni törvény távlatának létezését, amelyet minden közösség saját meggyőződése szerint határoz meg.
A katolikus egyház és az ortodox egyházak a vallásszabadságot úgy tekintik, mint társadalmi tanításuk és kánoni jogfegyelmük alapját.

A vallásszabadság, beleértve az istentiszteleti szabadságot is, azt jelenti, hogy minden személy szabadon megvallhatja vallását mindenféle kényszer nélkül akár az állam, akár egyének vagy intézmények részéről. Ebben az értelemben a vallásszabadság egyben a vallási közösségek és egyéb vallási szervezetek szabadságát is jelenti; szabadon gyakorolhatják a nyilvános istentiszteletet, szabadon oktathatnak és végezhetnek karitatív cselekedeteket.

Az állam és az egyház különválása nem jelenti azt, hogy nincs közöttük kapcsolat. Az egyház és az állam közötti kapcsolatok lényeges alapelvei a kölcsönös függetlenség és autonómia, valamint az együttműködés. Az egyháznak kötelessége, hogy tiszteletben tartsa minden hívő és közösségeik vallásszabadságát, előmozdítva az igazságosságon alapuló társadalmi rendet. Olyan környezetekben, amelyekben valamelyik vallás az állam oltalmát élvezi, biztosítani kell a kisebbségek vallásszabadságát. Az állam nem kedvezhet a prozelitizmusnak egyik hitvallás érdekében sem. Az állam kötelessége, hogy óvja a közjót, a különböző vallású állampolgárok közötti összhangot.

A közlemény megállapítja: egyházaink támogatják az ENSZ 1966-ban kibocsátott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Ez megállapítja, hogy mi a kötelessége a közhatóságoknak a vallásszabadság nyilvános gyakorlását illetően: „A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek” (18 cikk, 3. §).

A konvenció egyben a vallásszabadság közé sorolja a hitközösségeknek azt a jogát, hogy felekezeti iskolákat vezessenek, hogy tagjaikat saját vallási értékeik és hitük szerint: „Az Egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák” (18. cikk, 4. §).
A közlemény idéz mind Ferenc pápa üzenetéből, mind Bartolomeosz pátriárka beszédéből.

(vm)