30 évvel ezelőtt tette közzé a Család Pápai Tanácsa a Család Jogainak Chartáját

1983. október 22-én mutatták be a Szentszék sajtótermében a Család Jogainak Chartáját a 3 évvel korábban tartott püspöki szinódus megbeszéléseinek ajánlása nyomán. II. János Pál pápa „Familiaris Consortio” k. apostoli buzdításában elfogadta a szinódus kérését, hogy a Szentszék dolgozzon ki dokumentumot a családról, amelyet a kérdésben érdekelt nemzeti és nemzetközi szervezetek és hatóságok figyelmébe ajánlj. Eltelt ugyan 30 év, ám a Charta megőrizte aktualitását. Most az évforduló alkalmából a nemzetközi és kormányok közötti szervezetek figyelmébe ajánlják ismét ezt a család jogaira vonatkozó dokumentumot, tekintettel arra, hogy felelősséget viselnek az emberi jogok védelme és kiterjesztése terén.

Ezek között szerepelnek a családok jogai is, és nem szabad megengedni, hogy ezek a jogok sérelmet és bántalmat szenvedjenek. A Család Pápai Tanácsa a Charta közzétételének 30. évfordulójára két jelentős eseménnyel emlékezik: 2013. szeptember 19-21-e között a világ katolikus jogtudósai tartanak tudományos értekezletet, egy hónappal később (október 23-25-e között) pedig a Család Pápai Tanácsának plenáris ülése foglakozik a dokumentummal. Nemcsak mérlegelésről lesz szó, hanem főként a dokumentum újraolvasásáról az emberiség jövője iránti gondoskodás szellemében.

A Családok Jogainak Chartája természetes indítását az ENSZ 1948-ban megjelent Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából meríti. Ez a Nyilatkozat az alapvető jogok között elismeri a családot, mint „a társadalom természetes és alapvető magvát.” A Charta elmélyült és továbbfejlesztett megfontolás az ésszerűség fényében arról, amit már az ENSZ Nyilatkozat is leszögez. A 30. évforduló alkalmából a Szentszék olasz, francia, angol és spanyol nyelven újra közzétette a Charta szövegét azzal a kéréssel, hogy a család politikáért felelősséget viselők helyezzék azt megfontolásaik középpontjába.

A továbbiakban néhány gondolatot közlünk abból az eszmefuttatásból, amelyet Vincenzo Paglia érsek, a Család Pápai Tanácsának elnöke fejtett ki a Charta kapcsán.

A Családok Jogainak Chartája az utóbbi évtizedek szentszéki dokumentumai között a legszebbek közé tartozik. Olyan igazságokat közöl a családról, amelyek abszolút evidensek és biztonságot sugárzóak. Ha azonban ma újraolvassuk ezt a dokumentumot azt látjuk, mintha nyugtalanságot keltenének és valamiképpen provokálnának bennünket. Igen, mert az elmúlt harminc év során rendkívül megváltozott a kollektív, személyes, társadalmi és kormányszintű felfogás. Eddig soha nem tapasztalt felgyorsulás ment végbe a történelemben és kettős „szenvedélyesség” alakult ki a kérdés körül: egyfelől a család értékének megerősítése, másfelől identitásának felforgatása, paradox kulturális dinamizmus, amely döbbenetet kelt, ám amelyre az egyház még nem dolgozott ki megfelelő megfontolást.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára megjelenésekor úgy tekintettek, mint ezekbe a jogokba vetett valóságos „hitre.” Az utóbbi években ténylegesen a család megkapott minden neki járó elismerést, a család identitása, méltósága elméleti és tanbeli téren lényegében befejeződöttnek tekinthető. Ezek testet öltöttek a mai világ más kultúráiban is, amint erről a migráció jelenségéből fakadó és a globális világgal együttjáró etnikumok közötti új családok is tanúskodnak.

Ezek a megnyugtató észrevételek azonban az általunk megtapasztalt valóságnak csak egy aspektusát érintik. Ha ugyanis a doktrína szintjén a Charta által prezentált és védelmezett család megtámadhatatlan és a megélt tapasztalat szintjén hihetetlen életerővel és inter-kulturális bizonyossággal rendelkezik, szociológiai szinten a dolgok úgy tűnik másként alakulnak. A család, mint társadalmi dinamizmus elhomályosult. Nem a család eszméje került válságba, hanem társadalmi szükségességének eszméje. A családot ma már nem vitatják el és nem is tagadják, viszont elfogadásra talált az, hogy a család mellett új életformák, kapcsolati tapasztalatok jelenjenek meg, amelyek látszólag összeegyeztethetők a családdal, a valóságban azonban lerombolják a családot. A mai kor tipikus magatartása nem csupán a tolerancia, hanem bármiféle életstílus legitimségének elismerése, az individualizmus társadalmi modellje szerint.

A Család Jogainak Chartája leszögezi, hogy az egyének jogai alapvető társadalmi dimenzión nyugszanak, a mai kor individualizmusa azonban nem képes elismeri ezt az tárgyilagos tényezőt. A házasság egy másik egyértelmű meghatározás szerint bensőséges egység, amely egy férfi és egy nő kölcsönösségében valósul meg. Ma ezt is homály fedi a gender-ideológia különböző formáinak agresszív újrahangoztatásával. A Charta megfogalmazása szerint a házasság természetes intézmény, amelynek küldetése kizárólagos módon az élet továbbadása. Ma ez is problematikus észrevételnek minősül, mivel az államok úgy döntöttek, hogy jogtalanítják a házassági kötelékeket és késznek mutatkoztak arra, hogy a házasságon kívüli életadásnak is abszolút értéket adjanak, háttérben hagyva azt, hogy miként védelmezhetnék jobban a gyermek jogait.

Mindezek miatt manapság veszélyben forog a család sorsa, vagyis az elgondolás, hogy a család tényleges rend, nem pedig alkalmi, egyéni döntések eredménye, kötelékek és felelősségvállalás nélkül. Ez az oka annak, hogy ezeket az alternatív családokat nem ellentétesként mutatják be, hanem egyszerűen, mint ha kiegészítőek és pótlólagosak lennének. Vagyis azzal az igénnyel lépnek fel, hogy ezek nem egy másikat jelentenek, hanem egy többet. De akárhogy tekintjük ezeket, mindenképpen korrozívak, kikezdik a családot a közösség, a társadalmi tudat és az ember önértelmezése szintjén egyaránt.

A viták, polémiák következtében kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy a meghatározás szintjén sem tudunk nevet adni a homoszexuális szülővé válás új formának, amelyek számos országban nagy nyomást gyakorolnak teljes jogi elismerésük érdekében. Ez az elismerés egyre nagyobb gyakorisággal megvalósul Európában és az USA államaiban is, anélkül, hogy világosan tudatában lennének a kockázatnak. Nem arról van szó ugyanis, amit állandóan ismételnek, hogy ki kell terjeszteni az emberi jogokat, hanem arról, hogy milyen címen járnak az emberi jogok, azaz, hogy a személyi identitás egyedül a családban talál gyökerekre. Az emberek számára a család alkotja a pszichológiai, nyelvi, morális, kulturális, kapcsolati és társadalmi identitást. A családnak alapvető jogai vannak, a család a szeretet és a szolidaritás helye.

Olvassuk ezért újra a Család Jogainak Chartáját, amely segítséget nyújthat ahhoz, hogy felülkerekedjünk az emberi jogokkal kapcsolatos önkényes követeléseken. Engedjük, hogy a Charta jótékony nyugtalanságot keltsen bennünk és az újraolvasásból megfelelő pszichológiai, morális, kulturális és vallási erőt merítsünk. Ezekkel a gondolatokkal zárja megfontolásait a Pápai Család Tanács elnöke, Vincenzo Paglia érsek a Család Jogai Chartájának 30. évfordulóján.

(ik)