„A hit bátorsága és az ember központi helye” – ezek voltak a fő témái a pápa beszédének,
amelyet az egyházi mozgalmak, világi társulások tagjaihoz intézett
Pünkösd vigíliáján, május 18-án, szombaton délután 200 ezren gyűltek össze a Szent
Péter téren és a környező utcákban, hogy részt vegyenek a mozgalmak, új közösségek,
világi társulások és csoportosulások találkozóján.
A pápa arra buzdította
a híveket, hogy bátran éljék meg keresztény hitüket, építsék a találkozás kultúráját,
nyújtsanak segítséget a rászorulóknak, főleg a családoknak, akiknek a sorsa fontosabb
a bankok fizetési mérlegénél. A Szentatya erőteljes szavakkal ítélte el napjaink keresztényüldözését
is: ma több vértanú van, mint az egyház első évszázadaiban.
Rino Fisichella
érsek, az Új Evangelizáció vatikáni dikasztériumának elnöke mutatta be a pápának a
téren megjelent csoportokat: „Legalább 150 különféle egyházi csoportosulás van jelen,
közöttük sok a jól ismert és mély gyökerekkel rendelkező mozgalom, ugyanakkor olyan
új társulások is képviseltetik magukat, amelyek az új evangelizációra való felszólítás
nyomában születtek.
A világ minden részéről érkeztek és tanúsítják azt a nagy
ajándékot, amelyet a Szentlélek adott az egyháznak a Zsinat kezdetétől eltelt 50 év
során”. A teret csordultig megtöltő lelkes zarándokok azért jöttek el, hogy keressék
a legmegfelelőbb és legkövetkezetesebb útját annak, hogy hogyan éljük meg napjainkban
az evangéliumot, és hogyan tegyünk róla tanúságot – mondta Fisichella érsek.
A
találkozó kezdetén a Lélekben való megújulás, a Fokoláre lelkiségi mozgalom képviselői,
a különféle plébániai csoportok, az Új Horizontok közösség, a Comunione e Liberazione,
a Neokatekumenális út, a Sant’Egidio közösség tagjai tettek tanúságot. Arról szóltak,
hogy hogyan lehet leküzdeni a nehézségeket a házasságon, a családon belül, hogyan
jutottak el a Krisztussal való találkozásig egy hittől távol álló életút során, hogyan
hirdetik az evangéliumot környezetükben, hogyan találkoznak Jézussal a szegényekben.
Paul Bhatti, a pakisztáni kormány 43 éves korában iszlám szélsőségesek által
meggyilkolt kisebbségi minisztere, Shahbaz Bhatti testvére, valamint John Waters,
ír újságíró, író tettek tanúságot a Szentatya jelenlétében. Paul Bhatti a következőket
mondta: „Hálás vagyok Ferenc pápának, hogy megoszthatom mindnyájatokkal a pakisztáni
keresztények fájdalmait és reményeit”.
Elmondta, hogy hazájában a keresztények
elenyésző kisebbséget alkotnak, és nagyon szegények. Sokszor szenvednek el diszkriminációt,
sőt erőszakot. De, mint Jézus tanítványai, a béke munkásai kívánnak lenni, párbeszédet
folytatva muzulmán testvéreikkel és a többi vallással. Tanúságot akarnak tenni Jézusba
vetett hitükről, a szeretetről és az irgalmasságról. Erről tett tanúságot testvére,
Shahbaz Bhatti, aki egész életét az evangéliumnak szentelte.
A fenyegetések
ellenére mindvégig hűséges volt küldetéséhez és közel állt a szegényekhez, tanúskodott
Jézus szeretetéről Pakisztán erőszaktól sújtott társadalmában. Szavai és tettei bátorságot
adtak a pakisztáni keresztényeknek. Ma sokan magukévá tették és folytatni kívánják
tanúságtételét a szelídség, a párbeszéd, az ellenség iránti szeretet evangéliumáról
– mondta a vértanú pakisztáni miniszter testvére.
John Waters beszámolt élettörténetéről,
amelyet azelőtt hamis valóságban élt. Ezt azért építi fel maga körül az ember, hogy
biztonságban érezze magát. Sokáig azt hitte, hogy Isten összeegyeztethetetlen a szabadság
utáni vággyal. Később felfedezte, hogy egy Isten nélküli élet nem kielégítő.
„Az
ember természetéből fakad, hogy szüntelenül kérdéseket tesz fel” – mondta az ír újságíró.
Jézus azért jött el közénk, hogy megmutassa, milyen lehet az emberi élet teljessége.
Néhány barát segítségével John Waters megtanulta, hogy az isteni nagyság utáni vágy
nem egy szép elvont fogalom, hanem az emberi természet középpontjában áll. Megismerni
Krisztust, annyit jelent, mint megismerni önmagunkat. Ez vezet el a szabadsághoz.
A Szentatya szombaton délután fél 6-kor érkezett meg a Szent Péter térre.
Fél órán át járt körbe nyitott fehér dzsipjén, hogy közelről köszönthesse a teret
és a környező utcákat megtöltő százezreket. Majd a köszöntések után megkezdődött a
várva várt kötetlen beszélgetés a pápa és a hívek tömege között.
Az első kérdés
arra vonatkozott, hogy a Szentatya hogyan jutott el életében a hit bizonyosságára?
A
pápa a következőket válaszolta: „Az első keresztény tanítást éppen nagymamámtól kaptam
és ez nagyon szép! Az első igehirdetés otthon, a családban történik. Ez eszembe juttatja
annyi anyuka, annyi nagymama szeretetét a hit átadásában. A hitet nem az elvont dolgokban
találjuk meg, hanem mindig egy személy mondja el nekünk, hogy ki Jézus. Fontos a hitnek
ez a megtapasztalása. Azt mondjuk, hogy keresnünk kell Istent, bocsánatot kell tőle
kérnünk. De amikor elindulunk felé, Ő már vár minket. Mindig Istené az első lépés.
Az előbb beszéltetek arról, hogy hogyan lehet legyőzni a hit törékenységét. A törékenység
legnagyobb ellensége – érdekes nem? – a félelem. De ne féljetek! Tudjuk, hogy törékenyek
vagyunk, de Isten erősebb!
Hogyan tudjuk ma hatékonyan hirdetni a hitet? –
ez volt a második kérdés.
A pápa válasza: „Csak három szót mondok. Az első:
Jézus. Ki a legfontosabb? Jézus. Ha szervezetekkel és más, egyébként szép dolgokkal
megyünk előre, de Jézus nélkül, akkor ez nem működik. A második szó az ima. Szemléljük
Isten arcát, de érezzük, hogy Ő szemlél minket. A harmadik pedig a tanúságtétel”.
Arra a kérdésre, hogy hogyan élhetünk, mint szegény egyház a szegényekért,
hogyan tudunk hozzájárulni a jelenlegi súlyos válság leküzdéséhez, Ferenc pápa a következőt
felelte:
„Az egyház nem politikai mozgalom, nem egy jól strukturált szervezet,
hanem, amint Jézus mondja, a föld sója és a világ világossága. Arra kapott meghívást,
hogy tegye jelenvalóvá a társadalomban Isten országának kovászát; és ezt mindenekelőtt
úgy teszi, hogy tanúskodik a testvéri szeretetről, a szolidaritásról, a javakban való
osztozásról”.