„Ne legyetek szomorú evangelizátorok, örömmel vigyétek el mindenhová Krisztus Jó Hírét” – Ferenc pápa beszéde a Pápai Missziós Művek évi közgyűléséhez

„Számomra különösen fontosak vagytok, mert segítetek, hogy elevenen éljen a világban az evangelizáló elkötelezettség” – mondta Ferenc pápa a közgyűlés tagjaihoz intézett beszédében, hangsúlyozva, hogy a misszió az egyház számára nem választási lehetőség, hanem alapvetően lényeges feladat.

Az evangélium hirdetése megtiszteltetés, felelősség és kötelesség. VI. Pál pápa ezekkel a szavakkal határozta meg 50 évvel ezelőtt a Pápai Missziós Művek cselekvési területét. Ferenc pápa, emlékeztetve Montini pápa meggyőződésére, megerősítette, hogy rendkívül fontos az intézmény apostoli munkája a föld minden részén. A hitterjesztés az egyház minden művében jelen kell, hogy jelen, a missziós lelkület példaadó magatartás.

Róma püspöke arra kapott meghívást, hogy nem pusztán helyi egyháza főpásztora legyen, hanem minden egyházé, azért, hogy az evangéliumot a föld végső határaiig hirdessék. Ebben a feladatban a Pápai Missziós Művek kiváltságos eszközt jelentenek a pápa számára, aki az egyház egységének és egyetemességének princípiuma és jele. Krisztust hirdetni azok számára, akik nem ismerik őt, az egyház történelmének minden korszakában parancsot jelent.

Lelkesítő, de nehéz feladatról van szó, de az a bátorság, amelyre szükség van teljesítéséhez, Istentől jön. Soha ne feledjük, hogy az evangelizáló erő Isten tulajdona.

Arra kaptunk meghívást, hogy egyre jobban megnyíljunk a Szentlélek működésének, hogy minden képességünkkel Isten irgalmasságának, gyöngédségének eszközei legyünk, közvetítsük szeretetét minden férfi és nő számára, különös tekintettel a szegényekre, a számkivetettekre, a távollévőkre. Ez minden keresztény és az egész egyház számára nem tetszés szerint választható küldetés, hanem alapvető misszió.

A Pápai Missziós Művek felelőseihez, papokhoz, szerzetesekhez, szerzetesnőkhöz, világiakhoz fordulva Ferenc pápa megújította felszólítását: neveljenek minden keresztényt, már gyermekkorától kezdve a valóban egyetemes és missziós lelkületre. Nyissák meg a helyi egyházakat a missziós küldetés tágasabb dimenziójának.

A közösségeknek azokkal a kísértéseivel szemben, hogy egyre inkább magukba zárkózzanak, mivel saját problémáikkal foglalkoznak, a Pápai Missziós Művek tagjainak feladata, hogy az „ad gentes” misszióra buzdítsanak, prófétai tanúságot téve arról, hogy az egyház, a helyi egyházak élete egyetemes küldetést jelent.

Fordítsanak különleges gondot a fiatal egyházakra, amelyek gyakran nehéz légkörben működnek, diszkriminációval, üldöztetésekkel kell szembenézniük. Támogassák és segítsék őket, az evangéliumi tanúságtételben.

A pápa nagy szimpátiával és szívélyességgel fordult Fernando Filoni bíboroshoz, a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusához.

„Filoni bíborosnak most még egy újabb munkája van: tanár. Hozzám jár, hogy megtanítsa nekem az egyházat. Igen, eljön, és ezt mondja: ez az egyházmegye ilyen és ilyen. Az ő tanításának köszönhetően ismerem az egyházat. Ingyenes különórákról van szó, nem kell érte fizetnem” – tréfálkozott a pápa.

Beszéde végén visszatért VI. Pál szavaihoz, amelyek olyan időszerűek, mint ha tegnap írták volna. Idézett előde „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdításából:

„Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az egyház gyökeret eresszen a világ szívébe” (Evangelii nuntiandi, 80).

(vm)