P. Szentmártoni Mihály SJ magas rangú magyar állami kitüntetésben részesült
Áder János, Magyarország
Köztársasági Elnöke a MAGYAR ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJÉ-vel tüntette ki Szentmártoni
Mihály jezsuita professzort, a Pápai Gergely Egyetem Lelkiségi Intézetének igazgatóját,
a római magyar közösségi életben játszott meghatározó szerepéért, a Rómában tanuló
egyházi ösztöndíjasok támogatásáért, valláspszichológiai és lelkipásztori pszichológiai
munkássága elismeréseként.
A kitüntetést május 8-án Győriványi Gábor szentszéki
nagykövet adta át meghitt ünnepség keretében, amelyen részt vettek a Rómában élő magyar.
P. Szentmártoni Mihály jezsuita professzort jól ismerik hallgatóink, hiszen
három éven át gazdagította műsorunkat értékes homília-vázlataival és számos előadást
tartott rádiónkban.
Most hallgatóinkkal együtt szívből gratulálunk a kitüntetéshez,
amelynek átvétele után Szentmártoni Mihály atya a következő szavakkal mondott köszönetet:
A
magyar öntudat négy pillére
Amikor az ember nemzeti kitüntetést kap, akkor
újra tudatosul benne nemzeti öntudata. Mit jelent magyarnak lenni? Úgy gondolom, magyarságunk
négy pilléren nyugszik, amelyeket négy szóban lehet kifejezni: száj, szív, kéz és
lélek.
Száj – Nyelvében él a nemzet. Tizenöt évesen szakadtam ki véglegesen
magyar közegből, de tudatosan és szívósan ápoltam édes anyanyelvemet mind a mai napig
– nem eredménytelenül.
Szív – Szívében él a nemzet. A nemzetet szeretni kell.
Nemzetemet úgy szerettem, hogy büszkén magyarnak vallottam magamat mindenütt: Szerbiában
és Horvátországban, Angliában és Olaszországban.
Kéz – Tettében él a nemzet.
A nemzetért cselekedni kell. Adtam azt, amim volt: tanítottam és prédikáltam, lelkigyakorlatokat
és előadásokat tartottam, könyveket és tanulmányokat írtam.
Lélek – Istenében
él a nemzet. A nemzetért imádkozni kell. Hála Istennek, miénk a legszebb himnusz,
amely fohásszal kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart”.
Ezekkel a szavakkal
mondok köszönetet én is ezért a megtisztelő kitüntetésért Áder János úrnak, Magyarország
köztársasági elnökének, Győriványi Gábor úrnak, Magyarország szentszéki nagykövetének,
és az itt jelenlévő paptestvéreknek, akik nekem Rómában a magyarságot jelentik.