A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

27. elmélkedés – keresztre feszítették, meghalt…
Sajnos hozzászoktunk a Credo szavaihoz: Jézus Krisztus „szenvedett Poncius Pilátus alatt, keresztre feszítették, meghalt és eltemették”. Ez az állítás botrány. Miért így lép be Isten a történelembe? Hogyan lehetséges, hogy egy mindenható Isten a kereszten nyilatkoztatja ki magát?

A katekizmus megállapítja: „Jézus erőszakos halála nem az események szerencsétlen egybeeséséből adódó véletlen műve volt. Isten tervének misztériumához tartozik” (599). Ez azt jelenti, hogy az evangéliumi események főszereplői nem pusztán passzív végrehajtói voltak egy isteni tervvázlatnak. Isten előre látja az eseményeket, de nem törli el az ember szabadságát.

Isten előre látta, hogy megtestesült szeretetét erőszakkal vissza fogják utasítani. Azonban nem vonult vissza az emberi történelemből, hanem Jézus keresztjén kinyilatkoztatta szolidaritását a bűnös emberrel. Isten tehát szeret bennünket, akkor is, ha úgy viselkedünk, mint ellenségei. A katekizmus megismétli Szent Pál szavait „Isten azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Rm 5,8). Jézus nem száll le a keresztről, hogy megbüntesse a rosszakat, hanem imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Ez valóban a végsőkig menő „szeretet legnagyobb jele” (vö. Jn 13,1). A feszületben megnyilvánul számunkra Isten mindenhatósága, de ez a szeretet és az irgalmasság mindenhatósága.

Krisztus halála – mint ahogy emlékeztet rá a katekizmus – az az áldozat, amely visszavezeti az embert az Istennel való szeretetközösséghez (vö. 613). Ne gondoljuk azonban azt, hogy a Fiú azért áldozta fel önmagát, hogy lecsillapítsa az Atya haragját. Szeretetből hozta az áldozatot. Isten szent, és mint ilyen nem fogadja el a bűnt. Azért, hogy a bűnöst üdvözítse, saját magában semmisíti meg az ember bűneit. Ezzel a tettével felkínálja az embernek a megbocsátást, a kiengesztelődést és az örök életre való feltámadást.

(vm)