Krisztus békéje és hírnökei – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 6. vasárnapjára

Jézus búcsúbeszédében, amikor övéinek megígéri a Vigasztaló Szentlelket, akit az Atya az ő nevében küld, ezeket a szavakat mondja: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja.”

Krisztusnak e szavaira emlékezünk naponta a szentmisében az áldozáshoz közeledve. Mit is jelent „Krisztus békéje”? Ezt ő adja nekünk Szentlelke által, szívünkbe árasztva az isteni szeretetet, amelyben egy szív-egy lélek leszünk a testvérekkel, és megigazulva, Istennel kiengesztelődve élvezzük azt az örömet, amelyet a világ nem adhat.

Itt emlékezhetünk arra, hogy a történelem során, így a kommunista évtizedekben is, hányszor visszaéltek a „BÉKE” szóval: „Békemozgalom”, „békegyűlés”, „békepapok” stb.: álságos, félrevezető fogalmak, mert csak eszközök, alkalmak voltak az ateista ideológia és a kommunista politika támogatására. A külső béke nem csupán a fegyverek hallgatása, nem az erők egyensúlya, hanem az igazságosság és a jog tiszteletén alapuló társadalmi rend.

A belső, lelki béke pedig, amelyet csak Krisztus adhat, a megigazulás gyümölcse, a bennünk kibontakozó Isten országának egyik tulajdonsága, ahogy a Római levélben (14, 17) olvassuk: „Isten országa igazság(osság), béke és öröm a Szentlélekben.” - VI. Pál óta a pápák a jan. elseji Békevilágnapra írt üzeneteikben ennek a krisztusi békének egy-egy szempontját állítják az eszmélődés és az imádság középpontjába.

De most egy másik világnapra kell felhívnunk a figyelmet: e vasárnapon tartják a tömegtájékoztatás világnapját, tehát azokra gondolunk, akik Krisztus örömhírét, békeüzenetét terjesztik. Tájékoztatás helyett helyesebb kommunikációt mondani, hiszen a mass media napjainkban már nem csupán egyirányú tájékoztatás, hírközlés, hanem a fejlett technika, kommunikációs hálózat kiépülése lehetővé teszi a gondolatok és az információk cseréjén túl az emberek és népek egymás közti kapcsolatainak elmélyítését.

A közösségi hálókon az emberek barátokra találhatnak, választ kaphatnak kérdéseikre, megoszthatják tudásukat, ismereteiket. Természetesen, az új lehetőségeknek megvan a veszélye is, ha felelőtlenül használják az eszközöket, és nem az értékeket közvetítik, hanem az erőszak, a rombolás eszméit, a szerelmet pornográfiává alacsonyító képeket.

A keresztények számára a közösségi háló jó eszköz Jézus üzenetének terjesztésére, és az ebből fakadó értékek felhasználása a nevelésben. A társadalmi kommunikáció az új evangelizálás elsőrendű eszköze. Egyrészt az evangéliumi üzenet eljut azokhoz is, akik nem járnak templomba, akik az nem tartoznak egyházi közösséghez, vagy az igazságot kereső nem hívők; továbbá a Jó hír hirdetése átszeli a földrajzi és kulturális határokat, eljut oda is, ahol a keresztények szórványban, elszigetelten élnek, vagy ahol nincs kellő sajtószabadság a vallási igazságok terjesztésére.

Emlékezünk: a kommunista évtizedekben a Vatikáni Rádió adásaival naponta átléptük a vasfüggönyt, hallattuk a pápák üzenetét, ismertettük a II. vatikáni zsinat dokumentumait, akkor, amikor a katolikus sajtót, vallásos könyvkiadást a minimálisra korlátozta az egyházüldöző hatalom. Hála Istennek, ma már szabad ez a sajtó, a katolikus rádióadások és a tv-ben vallási műsorok az új evangelizálás eszközei lehetnek. Persze fokozottabban kellene támogatni anyagilag és szellemileg a katolikus médiát, többek között megfelelő szakemberek kiképzésével.

Köszönet illeti meg a katolikus írott és elektronikus sajtót, amely átveszi a Vatikáni Rádió magyar adásait, és így megsokszorozza a Pápa és Szentszék megnyilatkozásait és a valláskultúrát terjesztő műsorait.

A kommunikációs világnap alkalmával imádkozzunk mindazokért, akik a sajtó, rádió és televízió műsorainak készítésével és technikai segítségükkel az új evangelizálás szolgálatát vállalják. Isten áldása legyen apostoli munkájukon!

(Jn 14, 23-29)