A hét szentje: Szent Giovanna Berretta Molla – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Április 28-a Szent Giovanna Berretta Molla liturgikus emléknapja

A II. János Pál pápa által avatott utolsó szent 1922. október 4-én született Magenta-ban Milánó környékén (Olaszország), ugyanitt halt meg1962. április 28-án. 1994. április 28-án II. János Pál pápa boldoggá, majd 2004. május 16-án szentté avatta. Ereklyéi a Milánó melletti Mesero-ban találhatók. A jegyesek, a házasok, a gyermeket várók és az özvegyek védőszentje.


Szent Giovanna vallásos családban született ugyan, de szülei, Albert és Mária, sosem kényszerítették gyermekeiket a vallásos életre. Azt gondolták, hogy vallásosságuk példamutató lesz gyermekeik számára, ha azt hitelesen élik meg a hétköznapokban.

Az élet őket igazolta: tizenhárom gyermekük közül kettő fiúból pap lett, egy lányból pedig szerzetesnővér, mindegyik gyermekük valamilyen felsőbb fokú tanulmányt végzett. Giovanna tizenhat évesen részt vett egy lelkigyakorlaton, amely mély benyomást tett rá. Innentől kezdve a hit útmutatóvá és támasszá vált számára, amelyre az élete során később szerzett kemény tapasztalatok mellett szüksége is volt: érettségi után röviddel elvesztette szeretett édesanyját, négy hónappal később pedig édesapját is. Elég erős volt azonban ahhoz, hogy az események ne törjék össze.


Orvosi tanulmányokba kezdett, amit kitűnő eredménnyel végzett. Kiváló orvos lett belőle, életrajzírói kiemelik különös gondoskodó természetét a szegények és az öregek iránt. Aktívan kivette részét az „Actio Catholica” tevékenységéből, hivatásának érezte, hogy a fiataloknak felnyissa szemét a vallásos és erkölcsi értékekre. Volt időszak az életében, amikor azon gondolkodott, hogy elmenjen egy brazíliai misszióba, ahol már két testvére is tevékenykedett.

Közülük az egyik, mérnök lévén, orvosoknak és papoknak segített a kórházépítésben, a dzsungelben. Giovanna meg volt győződve róla, hogy mindkettőnek hasznára lehet, orvosként és misszionáriusként pedig közreműködhet Isten dicsőségének terjesztésében az indiánok közti munkájával. Azonban ekkor tűnt fel életében Pietro Molla, akivel ugyan már korábban is találkozott az egyetemi évek alatt, de csak mostani ismeretségük lobbantotta szerelemre az ifjú lány szívét iránta. Bensőjében nagyon küzdött: egyrészt hívást érzett a missziós munkához, másrészt viszont egyre nagyobb szerelmet érzett Pietro iránt.


Kétségei közepette Istenhez fordult imájában a megvilágosodás kegyelméért. Kétségeit megosztotta gyóntatójával, aki kérdéssel válaszolt neki: „Ha minden vallásos lány kolostorba vonulna, honnan lesznek keresztény anyák?” A döntő pillanat Lourdes-ban érkezett el egy zarándoklat alkalmával, amikor bizonyossággal meghozta a döntést és elhatározta, hogy Pietróhoz megy feleségül.

Házasságkötésük időpontjául 1955. szeptember 24-ét választották. Pietro szerette volna, hogy Johanna otthagyja orvosi praxisát. Véleménye szerint elég gazdagok voltak ahhoz, hogy jövendő családjuk jólétét biztosítani tudják. Giovanna azonban nem egyezett bele, hivatását élete végéig folytatta. Amikor Giovanna meglátta, hogy vőlegénye Pietro a legdrágább és legszebb anyagból készíttette számára az esküvői ruháját, megjegyezte: „Ha valamelyik fiam pap lesz, ebből varratok neki miseruhát”.


Az esküvő után elkezdődött a nagybetűs élet tele örömökkel, aggódással, munkával és imával (a pár minden nap elmondta a rózsafüzért). Sorra születtek a gyerekek: Pierluigi, Mariolina, Laura. Amikor 1961-ben Giovanna várta negyedik gyermeküket, orvosa daganatot diagnosztizált nála. Azonnali beavatkozást és a terhesség megszakítását javasolta. Giovanna jól tudta, hogy az operációra szüksége van, de a gyermek elvetélésébe nem egyezett bele.

Néhány hónappal később a szülés előtt Johanna a következőket mondta orvosának: „Ha kénytelenek lesztek választani a gyermek és az én életem között, a gyermekét válasszátok. Követelem tőletek! Mentsétek meg gyermekemet!” Egészséges gyermek született, akit Giovanna Emanuelának neveztek el. Giovanna azonban ekkor már halálosan beteg volt. Paptestvérétől kérte a szentségek feladását, férjét pedig megkérte, hogy vigye haza saját otthonukba. Abban a szobában búcsúzott el szeretteitől, ahová hét évvel azelőtt feleségként lett bevezetve.


* * *


Giovanna Beretta Molla evilági ember volt, mert feleség volt, anya, orvos, profi síelő és alpinista, akit érdekelt a divat… De nemcsak evilági ember volt, mert amikor oly sokan keresik életútjukat a horoszkópokban és a jóslásokban, ő a zarándoklatban és az imában bízott. Amikor ma sokan kijelentik, hogy nem hiányzik nekik a következő gyerek, neki „szüksége” volt rá, hogy gyermekéért életét adja. Amikor oly sokan lehetetlennek tartják a „sírig tartó szeretetet”, ő boldog volt, hogy szerethette Pietro-t egy egész életen át és… az örökkévalóságban.


2005. szeptember 24-én, ötven évvel Giovanna és Pietro házasságkötése után, Magenta plébániai közössége, ahol ők is egybekeltek, aranylakodalmat szervezett nekik. Talán először fordult elő a történelem folyamán, hogy a jubilánsok közül az egyik már szentté volt avatva, a másik pedig az ő közbenjárásáért imádkozott, hogy találkozhassanak a mennyben.


* * *


Négy gyermekükből kettő – Giovanna és Pietro – tudományos doktor lett, egy – Mariolina – fiatal korában meghalt, a legfiatalabb pedig – Giovanna Emanuela –, édesanyjához hasonlóan orvos lett. 1994. április 24-én és 2004. május 16-án az egész család részt vett az édesanya boldoggá és szentté avatásán. Mindkét szertartást II. János Pál pápa végezte, aki egész életét a családok és a meg nem született életek védelmének szentelte. Egyben pedig Giovanna Beretta Molla szentté avatása volt pápaságának utolsó kanonizációja.


_______________________________



Mindenható Istenünk, add, hogy híveid, Szent Giovanna példáját követve hűen éljenek azzal a kegyelemmel, amely megszenteli házastársi szeretetüket és a házastársi érzületet, és add, hogy hálás szívvel fogadják gyermeküket, akikben felfénylik Krisztus arca. Add, hogy figyelmes szeretettel gondozzák őket életük első pillanatától. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.