„A keresztények ne zárkózzanak önmagukba, hanem cselekedjenek mindig a világ java érdekében!”– Ferenc pápa buzdítása a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Nem szűnik a világméretű lelkesedés, a Ferenc pápa iránti túláradó szeretet a hívek részéről. Ismét több mint 100 ezren töltötték meg a Szent Péter teret és a környező utcákat április 24-én, szerdán délelőtt, hogy az általános kihallgatás alkalmából találkozhassanak Ferenc pápával. A Szentatya, szokásához híven „Kedves fivérek és nővérek, jó napot kívánok” köszöntéssel fordult a zarándokokhoz, miután hosszasan körbejárt a téren nyitott autóján, hogy személyesen köszönthesse a jelenlévőket.

„A Credoban – folytatta katekézisét az Apostoli Hitvallásról - megvalljuk, hogy Jézus ismét eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat. Az emberi történelem a férfi és a nő Isten képére és hasonlatosságára történő teremtésével kezdődik és Krisztus utolsó ítéletével végződik. Gyakran elfeledkeznek a történelemnek erről a két pólusáról, és főleg a Krisztus visszatérésébe és utolsó ítéletébe vetett hit olykor nem annyira világos és szilárd a hívek szívében. Jézus, nyilvános működése során gyakran érintette utolsó eljövetelének valóságát”.

A pápa az általános kihallgatáson katekézisében erről a misztériumról elmélkedett az elhangzott evangéliumi szakaszok: a tíz szűz, a talentumok és az utolsó ítéletről szóló példabeszédek alapján, amelyeket Szent Máténál olvashatunk.

A pápa emlékeztetett rá, hogy Jézus mennybemenetelével Isten Fia elvitte az Atyához emberségünket, amelyet magára vállalt, és amelyet teljes egészében magához kívánt vonzani. Az egész világot hívja, hogy Isten tárt karokkal befogadhassa, hogy a történelem végén az egész valóságot átadhassa az Atyának. Van azonban ez a közbeeső időszak Krisztus első és utolsó eljövetele között, éppen az az idő, amelyet most élünk. Ebbe az időszakba illeszkedik a tíz szűzről szóló példabeszéd (vö. Mt 25,1-13).

Tíz lányról van szó, akik várták a vőlegény érkezését, de mivel késik, így a lányok elaludtak. A váratlanul érkező hírre, hogy jön a vőlegény, mind a tízen fölkeltek és készültek fogadására. Öten közülük okosak, öten pedig balgák voltak. Az okosak lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. A balgák azonban nem tudták meggyújtani lámpásaikat, és amíg elmentek olajat keresni, közben megérkezett a vőlegény. Mire a balga szüzek visszatértek, addigra már zárva találták az ajtót, nem tudtak bevonulni a menyegzőre. Hiába kopogtattak kitartóan, a vőlegény így válaszolt nekik: „nem ismerlek titeket”.

A vőlegény az Úr, és az érkezését váró idő az, amit nekünk ajándékoz irgalommal és türelemmel végső eljövetele előtt. Ez a virrasztás ideje; hagyjuk égve a hit, remény és szeretet lámpásait, tartsuk nyitva szívünket a jóra, a szépségre, az igazságra. Éljünk Isten szerint, mert nem ismerjük Krisztus visszatérésének sem a napját, sem az óráját. Azt kéri tőlünk Isten, hogy álljunk készen a találkozóra, ami azt jelenti, hogy felismerjük jelenléte jeleit, életben tartjuk hitünket az imával, a szentségekkel, éberen vigyázunk, hogy ne aludjunk el, ne feledkezzünk meg Istenről – mondta katekézisében Ferenc pápa.

A második példabeszéd a talentumokról szól, ami arra késztet, hogy elgondolkozzunk: milyen a kapcsolat aközött, ahogyan felhasználjuk az Istentől kapott ajándékokat és visszatérte között, amikor számon kéri, hogy hogyan használtuk fel azokat (vö. Mt 25,14-30).

Jól ismerjük a példabeszédet: távozása előtt egy úr minden szolgájának ad néhány talentumot, hogy azokat jól használják fel távolléte idején. Az elsőnek ötöt, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egy talentumot nyújt át. Távollétében az első két szolga megsokszorozza a talentumokat, míg a harmadik gödröt ásott és elrejtette az urától kapott pénzt. Visszatértekor a gazda megítéli tetteiket: az első kettőt megdicséri, míg a harmadikat elűzi és a „külső sötétségre” veti ki, mert félelemből elrejtette talentumát, bezárkózott önmagába. Ez arra mutat példát, hogy az Úr visszatértére való várakozás a cselekvés ideje. Ebben az időszakban kell gyümölcsöztetnünk Isten ajándékait nem saját magunk, hanem Isten, az egyház, testvéreink számára. Mindig arra kell törekednünk, hogy növeljük a jót a világban. Különösen ma, ebben a válságos időszakban, fontos, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, ne ássuk el talentumunkat, hanem nyíljunk meg, legyünk szolidárisak, legyünk figyelemmel másokra – hangsúlyozta katekézisében a pápa.

Ma a téren sok fiatal van – mondta a Szentatya, majd személyes beszélgetésbe kezdett a zarándokok tömegével. „Hol vannak a fiatalok?”- kérdésére tapsviharral és éljenző kiáltásokkal válaszoltak az érintettek. „Tőletek, akik életutatok elején jártok, megkérdezem: gondoltatok-e azokra a talentumokra, amelyeket Isten ajándékozott nektek? Ne ássátok el a talentumokat! Tegyétek fel életeteket azokra a nagy ideálokra, amelyek kitágítják a szívet, a szolgálat nagy eszményképeire, amelyek termékennyé teszik majd talentumaitokat. Az életet nem azért kaptuk, hogy féltékenyen magunknak megőrizzük, hanem azért, hogy azt átadjuk.
Kedves fiatalok! Legyetek nagylelkűek! Ne féljetek nagy álmokat megálmodni!” – szólt az ifjúsághoz Ferenc pápa.

Végül a harmadik példabeszéd az utolsó ítéletről szól. Máté (vö. Mt 25,31-46) evangelista leírja az Úr második eljövetelét, amikor ítéletet mond minden emberen, élőkön és holtakon. Az evangelista a pásztor metaforáját használja fel, aki elválasztja a juhokat a kosoktól. Jobbjára állítja azokat, akik Isten akarata szerint cselekedtek, vagyis megsegítették az éhezőket, a szomjazókat, az idegeneket, a mezíteleneket, a betegeket, a bebörtönzötteket, követve az Úr példáját. A Szentatya megszakítva katekézisét feltette a kérdést: „Arra a sok-sok idegenre gondolok, akik a római egyházmegyében élnek: mit teszünk érdekükben?”

Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz, utalt Máté szavaira: baljára pedig azokat állítja, akik nem segítettek testvéreiken. Ez azt jelenti, hogy Isten az általunk adott szeretet alapján ítél meg majd bennünket, aszerint, hogy hogyan szerettük testvéreinket, különösen a leggyengébbeket és a leginkább szükséget szenvedőket. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy meg vagyunk igazulva, a kegyelem által üdvözültünk, Isten ingyenes szeretet-cselekedete révén, amely mindig megelőz bennünket. Egyedül semmit sem tehetünk. A hit mindenekelőtt ajándék. Ahhoz azonban, hogy gyümölcsöket hozzon, Isten kegyelme mindig igényli azt, hogy megnyíljunk Neki, várja szabad és konkrét válaszunkat. Krisztus eljön hozzánk, hogy elhozza az üdvözítő Isten irgalmasságát. Nekünk az a feladatunk, hogy átadjuk Neki magunkat, hogy szeretet ajándékára olyan élettel válaszoljunk, amelyet a hit és a szeretet hat át.

Kedves Testvérek! Az utolsó ítélet soha ne töltsön el bennünket félelemmel. Inkább késztessen bennünket arra, hogy jobban megéljük a jelent. Isten felkínálja nekünk irgalmasságát és türelmét ebben az időszakban, hogy minden nap megtanuljuk felismerni őt a szegényekben és kicsinyekben, hogy a jó érdekében cselekedjünk, hogy éberek legyünk az imában és a szeretetben. Az Úr, életünk és a történelem végén jó és hűséges szolgának ítéljen meg bennünket! – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Olasz nyelvű tanítását követően Ferenc pápa hét nyelven fordult a hatalmas tömeghez. A téren jelen voltak zarándokok Vietnamtól kezdve Argentínáig és a pápa mindnyájukat át kívánta ölelni, amikor hosszasan körbejárt autójával. Újszülöttek, betegek, új házasok, idősek végtelen sorát köszöntötte egyenként, az audiencia után is, egy jó órán át. Az üdvözöltek között volt egy gyermekkórus is, illetve a pápa szolidaritásáról biztosította azokat a szardíniai munkásokat, akiket az a veszély fenyeget, hogy elveszítik állásukat.

„Kívánom, hogy a súlyos foglalkoztatottsági helyzetre találjanak gyors és igazságos megoldást, tiszteletben tartva mindenki jogát, különös tekintettel a családokra. Szardínia és egész Olaszország helyzete különösen nehéz. Fontos, hogy mélyreható elkötelezettséggel törekedjenek a remény útjainak megnyitására!” – mondta a szerda délelőtti általános kihallgatáson Ferenc pápa.

(vm)