Tiziano – kiállítás Rómában a neves itáliai festőművészről

„Michelangelo rajza és Tiziano színei” – ez a megállapítás számos kortárs művész számára a Cinquecento, vagyis az 1500-as évek művészetének lényegét magába foglalja. Egyetlen festő sem volt képes hasonló módon megvalósítani úgy, mint a venetói Tiziano Vecellio a színek forradalmát és győzelmét, vagyis magát a festőművészetet abban az évszázadban és azt követően. Nagyon röviden ezekkel a gondolatokkal lehetne bevezetni az 1490 és 1576 között élt festő művészetének egyedülálló mivoltát.

Tiziano műveiből március 5-e és június 16-a között látható nagyszabású kiállítás a római Scuderie del Quirinale múzeumban bemutatva többek között a festő legismertebb és legnevesebb egyházművészeti alkotásait is. Ezen kívül nagy hangsúlyt kap Tiziano arcképfestői tevékenysége, amelyek között megtekinthető a szintén sokak által ismert III. Pál (Alessandro Farnese) pápáról készült festmény is.

Tiziano Pieve di Cadore-ban született neves család fiaként. Művészetét nézve elmondhatjuk, hogy minden társánál jobban felfedte a festészetben a szenvedélyhez kötődő érzelmek erejét a színek élénksége által. Műveit figyelve ez egyértelműen kiderül a néző számára. Festészetével megtörte, mondhatjuk, hogy forradalmasította az addigi klasszicizmust, amelyet az ész és az értelem közötti tökéletes összhang jellemzett. Egy új korszakot nyitott meg ezáltal, amelyet úgy hívunk: manierizmus.

A manierizmus a reneszánsz és a barokk időszaka közötti korszak és stílusirányzat, ennek értelmében a 1530-as 1600-as évek között beszélhetünk manierizmusról. Az irányzat jellemzői közé tartoznak nagy vonalakban: a hagyományos ikonográfia elhagyása, a művész ehelyett inkább saját látásmódját követi; sajátos téralkotás figyelhető meg, amelyben a kompozíció súlypontja nehezebben érzékelhető; egyfajta korábban nem észlelt misztikusság jelenik meg a képeken.

Tiziano munkássága során a korszak egyik legkeresettebb művészei között tudhatta magát egyedülálló tehetségének köszönhetően. Mecénásai között szerepelt számos rangos egyházi személy is, így számos vallásos alkotását csodálhatjuk meg ma is. A római Scuderie-ben megrendezett kiállítás egyik csodája az 1516 és 1518 között készített „Mária Mennybevétele” című oltárkép, amelyet egy velencei ferences templom számára festett.

Tiziano a festményen egy eddig soha nem látott kompozíciót valósít meg ikonográfiai és stílusbeli szempontból. A képen – számos korábban használt jelenetet, így a halálra vonatkozó elemeket, Mária sírba helyezését stb... elhagyja és – a mennybevétele csodálatos eseményét, megkoronázását állítja a néző elé. Valóban egy mozgalmas, nem evilágbeli eseménynek lehetünk részesei a képet szemlélve.

A római kiállítás megtekintése különleges lelki élményt jelent a keresztény ember számára a húsvéti időszakban, amikor Krisztus kínszenvedsésére, halálára és feltámadására emlékezünk. A tárlaton többek között Tiziano Jézus keresztre feszítéséről készült két alkotása is megtekinthető.

Jézus keresztfájánál már csak Mária és Szent János áll a hideg színek által megjelenített sötétségben, amely az elhagyatottság, a reménytelenség érzését keltik a látogatóban. Még Jézus arca is a sötét homályba vész. E jelenet tükrében talán még inkább érzékelhetővé válik a feltámadás csodálatos és felszabadító eseménye, amely elhozza az embereknek a megváltás valóságát és végtelen örömét.

Tiziano Vecellio több évtizednyi gyümölcsöző festői munkásságát követően 1576-ban halt meg a pestisjárvány idején, de nem pestisben, majd Velencében, ahol fiatal korában is nevelkedett, temették el a Santa Maria Gloriosa dei Frari bazilikában. „Művészete megnyitotta az utat a modern festészet irányába olyan neves festők számára, mint Velázquez vagy Rubens eljutva egészen a XX. század művészetéhez” – olvasható a kiállításról megjelent kötetben.

(hh)