Egy hónap Ferenc pápával a gyöngédség és az egyszerűség jegyében
Március 13-án a koratavasz esti sötétségében jelent meg először a Szent Péter bazilika
központi loggiáján az új pápa: a történelem első latin-amerikai, első jezsuita pápája,
és az első, aki a Ferenc nevet vette fel, aki a Poverello, Isten Szegénykéje, Assisi
Szent fia nyomdokain jár. Vessünk egy pillantást erre az egy hónapra, amelyhez annyira
hozzászoktunk, mintha ki tudja mióta tartana.
Egy hónap Ferenc pápával, aki
az egybegyűlt hatalmas hívősereget abban az ünnepi történelmi pillanatban egyszerűen
a „Jóestét” köszöntéssel szólította meg. Egyszerűsége döbbent csendet váltott ki,
majd óriási taps követett. Ferenc pápa stílusa, szerénysége, közvetlensége, alázata,
azaz evangéliumi magatartása, amelyet oly jól ismertek hívei szülőhelyén, Buenos Aires-ben,
rövid idő alatt meghódított mindenkit, hívő és nem hívő embereket egyaránt. Mielőtt
először áldását adta volna, egy szívességet kért:
„Mielőtt a püspök megáldaná
a népet, azt kérem tőletek, hogy ti is kérjétek az Urat, hogy áldjon meg engem” –
hangzottak a pápa első szavai. A megválasztását követő napon, reggel korán a világ
első Mária bazilikájába sietett virágcsokorral a kezében, hogy tiszteletét tegye a
Boldogságos Szűz előtt, akit itt a Római Nép Üdvössége kegyképében szólítanak. Ugyanaz
nap a Sixtus-kápolnában az őt pápává választó bíborosokkal bemutatott első szentmisén
homíliáját három kulcsszó köré építi: haladni, építeni, megvallani. Bíboros testvéreinek
azt mondja, hogy az egyházi embereknek minden tettük középpontjába Krisztus Keresztjét
kell állítaniuk. „Amikor a kereszt nélkül haladunk, építkezünk és amikor egy kereszt
nélküli Krisztust vallunk meg, akkor nem vagyunk az Úr tanítványai. Akkor egyszerűen
világiasak vagyunk, püspökök, papok, bíborosok, pápák, de nem az Úr tanítványai.”
Március
15-én, ismét a bíborosokhoz szólva nyomatékkal azt kéri, hogy ne engedjenek a pesszimizmusnak,
a keserűségnek, amelyet az ördög naponta felajánl. A Szentlélek megadja egyházának
a kitartás bátorságát és azt, hogy új utakat találjon a hit hirdetéséhez.
Egy
nappal később a VI. Pál termet zsúfolásig megtöltő újságíróknak megmagyarázza, hogy
miért a Ferenc nevet vette fel. Elmondja a konklávé élményét, a mellette ülő Hummes
brazil bíboros kérését: ne feledkezz el a szegényekről. „Az a szó belépett ide – mondta
a pápa a szívére mutatva. A szegényekkel kapcsolatban mindjárt eszembe jutott Assisi
Szent Ferenc … ő, aki a béke szellemét adja, ő a szegény ember …Mennyire szeretném,
ha az egyház szegény lenne és a szegényekért lenne.”
Az első pápaként töltött
vasárnap Ferenc Szentatya azt teszi, amit minden pap: misét mond híveinek, a vatikáni
Szent Anna templomban. Az őrök aggódó tekintetétől kísérve kilép a kapun, olasz területre
és magához öleli az embereket. Az első déli Úrangyala imádság alkalmából a hatalmas
hívőseregnek azt mondja, hogy „az Úr mindig készen áll, hogy megbocsásson, mi vagyunk
lusták ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk.”
Két nap elteltével, a Szent Péter tér
ismét megtelik egyszerű hívek sokaságával, de államfőkkel és vallási vezetőkkel is,
köztük van Bartolomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is. Március 19-én ünnepi
szentmise bemutatásával kezdődik meg hivatalosan Ferenc pápa péteri szolgálata. A
266. pápát eljöttek megtisztelni a világ hatalmasai, de kívánsága az volt, hogy a
kicsinyek is ott legyenek mellette, ezért egy Buenos Aires-i cartoleros, papírgyűjtő
fiatal is jelen volt a téren. Homíliájában a pápa a teremtmények és a teremtés megőrzésére
helyezi a hangsúlyt és emlékezetesek maradnak azok a szavak, amelyeket a hatalomról
mondott: „Ne feledjük, hogy az igazi hatalom szolgálat. A pápának is úgy kell gyakorolnia
a hatalmat, hogy egyre inkább eggyé legyen azzal a szolgálattal, melynek fénylő csúcspontja
a Kereszt.”
Március 22-én, a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket arra kéri,
hogy segítsenek hidakat emelni, hogy az emberek ne ellenséget lássanak a másikban,
hanem testvért, akit elfogadnak és magukhoz ölelnek.
A következő nap olyan
eseményre kerül sor, amely a történelemkönyvek lapjait illeti. Ezen a napon találkozott
egymással két pápa: Ferenc és Benedek Castel Gandolfóban. Még nem volt rá példa eddig,
hogy egy pápa magához ölelhette volna elődét, az emeritus pápát.
Március 24-én,
Virágvasárnap a hosszú, hideg, esős tél után szelíd napfény öleli át a Szent Péter
teret és az ott egybegyűlt 200 ezer hívőt. A pápa ezúttal a fiatalokhoz intézi szeretettel
teli buzdítását: „Kérlek benneteket, ne engedjétek meg, hogy elrabolják tőletek a
reményt, azt, amelyet Jézus ad.”
Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén
a pápa hosszú beszédet mond a papi szolgálatról. „Ezt kérem tőletek: legyetek bárány
szagú pásztorok, saját nyájaitok pásztorai, és legyetek emberhalászok.” Egyházmegyéje
papjait a pápa arra buzdítja még, hogy lépjenek ki saját magukból, menjenek a fizikai
és egzisztenciális perifériákra, ahol a nép a legtöbbet szenved. Délután az Utolsó
Vacsora szentmiséjét kiskorúak börtönében mutatja be, amint bíboros korában tette
Buenos Aires-ben és ott végzi el a szolgáló szeretet gesztusát, a lábmosás szertartását,
amint Jézus tette tanítványaival.
Nagypénteken az antik Róma álomszép környezetében
a Kolosszeumnál végzi a keresztúti ájtatosságot. Isten a világ gonoszságára Jézus
keresztjével adott választ. Ebből forrásozik a keresztény reménység és ez hirdeti
Húsvétvasárnap dicsőségét, azt, hogy Jézus a szeretettel győzte le a halált.
Húsvétvasárnap
Ferenc pápa első Urbi et Orbi áldása alkalmával nyitott fehér dzsipjén körbenjárt
a Szent Péter téren megcsókolt és megáldott gyermekeket és rokkantakat. Ezek a gyöngédséggel
teli gesztusok immár pápasága jelképeivé váltak. Húsvét vasárnap a pápa Isten irgalmának
megújító hatalmáról beszélt. „Hagyjuk, hogy Jézus szeressen bennünket és átalakítsa
életünket. Legyünk ennek az irgalmas szeretetnek az eszközei, csatornák, amelyeken
keresztül Isten megöntözi a földet, megőrzi a teremtést és kivirágoztatja az igazságosságot
és a békét.”
Ferenc pápa továbbra is a Szent Márta házban lakik és minden reggel
szentmisét mond a Domus kápolnájában. Április 7-én, vasárnap délután ünnepélyesen
elfoglalta katedráját a Lateráni Szent János bazilikában, amely Róma püspökének székesegyháza.
A római hívekhez intézve szavait, amint már március 13-án, megválasztása estéjén is,
a püspök és a nép kapcsolatát jellemezte: „Haladjunk előre mindannyian együtt, a nép
és a püspök, mindig előre a feltámadt Krisztus örömével. Jézus mindig mellettünk van.”