A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

24. elmélkedés – Hiszek Jézus Krisztusban

A keresztények hisznek Jézus Krisztusban. De mit jelent a Jézusba vetett hit? Mondhatjuk, hogy az egyház egész élete abban áll, hogy különféle módokon válaszol erre a kérdésre. Amikor Jézus megkérdezte a tanítványait: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?”, Péter apostol így válaszol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Mind a kérdés, mind a felelet gyakran ismétlődik és kibontakozik az évszázadok során.

A zsidók Jézus életére akartak törni, olvassuk Jánosnál, mivel „nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel” (5,18). Valóban, amikor például Jézus így szól: „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,58), hallgatóságának nincs kétsége afelől, hogy a Názáreti Mester egyenlőnek tartja magát Istennel. Akkor is, amikor Jézus megbocsátja a bűnöket, az írástudók ezt gondolják: „Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten? (Mk 2,7).

Az Újszövetségről való tanúságtétel választás elé állít bennünket: vagy megvalljuk Jézust, mint az Üdvözítő Istent, vagy visszautasítjuk. Amikor hallgatjuk Jézus szavait, nem tagadhatjuk isteni mivoltát és ugyanakkor nem hihetjük azt, hogy ő egy nagy ember volt, aki az igazságot mondta.

A katekizmus megjelöli a négy nevet, amely az Újszövetségben a Názáreti Mesterre vonatkozik: Jézus, Krisztus, Isten Fia, Úr. „Jézus” azt jelenti, hogy „Üdvözítő Isten” (Isten, aki megszabadít). „Krisztus” annyit jelent, mint „Fölkent”, vagyis az Ószövetségben megígért „Messiás”. „Isten Fia” Jézusnak az Atya Istenhez fűződő egyedülálló és örök kapcsolatára utal. Az „Úr” név pedig Isten hatalmát jelenti (vö. katekizmus: 452-455).

A keresztények Jézus Krisztusról azt vallják, hogy valóságos Isten és valóságos ember. Hiszik, hogy Jézus nélkül nincs üdvösség az emberek számára. Csak ez a név nyitja meg az örök életet azok számára is, akik nem keresztények.

(vm)